Demeter Irén könyvet írt és szerkesztett, élménypedagógiai módszerekkel fűszerezte tanítását, és társaival felépítette a Vakációs Bibliahét programot, amelybe szerre a Kárpát-medencében több ezer gyermek kapcsolódott, kapcsolódik be. A marosvásárhelyi hitoktatóval az eddigi kalandos életútjáról beszélgettünk.

– Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a magyar nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta önnek, részben a hitoktatói munkájáért. Meséljen erről nekünk.

– Amikor a rendszerváltás után lehetőség nyílott arra, hogy hitoktató szakképzést szerezzek, éreztem Isten elhívását, éreztem, hogy ez a pálya, amelyet nekem szánt. Addig a matematikával foglalkoztam. Úgy éreztem, Isten megbízott engem ezzel a nemes feladattal, hogy gyermeket tanítsak, neveljek, felemeljek. Tanítottam a Pedagógiai Líceumban a leendő tanítókat és óvónőket, a Bolyaiban, a Kántor-tanítóképzőben, s mindig a minőségi munkára törekedtem. Ezt láttam és tanultam édesapámtól, Varga László református lelkésztől. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindig csak bedolgoztam ezekbe az iskolákba, nem volt teljes katedrám, így volt elegendő időm felkészülni, újító módszereket alkalmazni, megtalálni a diákokkal a megfelelő hangnemet és azt a módszert, amellyel megérinthetem őket, átadhatom mindazt, amit szerettem volna. Ma is, bár már évek óta nem tanítok, eljönnek hozzám tanácsot kérni a szakdolgozatok megírásában. Megállítanak az utcán és elmondják, hogy mire emlékeznek az órámról, és mikor értették meg, mikor tisztult le mindaz, amit órán mondtam.

– A hitoktatói munkához szorosan kapcsolódik a tankönyvek megírása. Meséljen erről is.

– Nem volt miből tanítani, oktatni, így a munka során szinte természetesen adódott, hogy tankönyvet kell írni. Így született meg 2002-ben a Magvetés – hittan óvodásoknak, majd 2004-ben a Református Vallástankönyv a középiskolák és ipariskolák X. osztálya számára, a Mit hiszel?, az Elmondom neked, gyermekem. Ezekre úgy tekintek, mint a gyermekeimre. Ezek lehetőséget adtak más felekezetű kollégákkal is együtt munkálkodni. Nagy lehetőséget adott az élménypedagógia módszerének felfedezése és népszerűsítése is, amelyet 2006-ban vezettem be a hitoktatásba. Ennek a munkának volt szép eredménye, a Gyümölcsnek gyümölcse közös publikáció.

– Szorosan hozzátartozik a hitoktatáshoz a Vakációs Bibliahét program és a KOEN Alapítvány.

– 1993-ban a hollandiai KOEN Alapítvány képviselői kerestek meg és ajánlották fel, hogy itthon, Erdélyben is szervezzük meg a Vakációs Bibliahét elnevezésű hitoktató programot. Több évig a holland anyagot fordítottuk, de 2008-tól Kárpát-medencei önkéntes munkatársaink írják felváltva minden éveben a programot. 2005-ben hoztuk létre Marosvásárhely székhellyel a romániai KOEN Alapítványt. A Vakációs Bibliahét óriási sikernek örvendett és örvend, az egész Kárpát-medencében használják. Egy-egy évben 7–800 hivatásos és önkéntes hitoktató, lelkipásztor vesz részt benne. Erdélyben a református csoportok mellett katolikus, evangélikus és unitárius csoportok is használják az anyagot. Ha a számadatokat nézzük, akkor azok igen beszédesek, hiszen az elmúlt 25 évben több mint 700 ezer gyermekkel számolhatunk. Tavaly, 25 év önkéntes munka után a KOEN Alapítvány vezetését abbahagytam. Fontosnak tartottam, hogy miután a régi, megbízható munkatársakból kialakult az új vezetőség, egy éven keresztül minden információt teljesen átadjak. Nem őrizgettem sem funkciót sem feladatot, hogy lehetőségük legyen teljesen szabadon dönteni és tovább vinni az ügyet. Öröm számomra, hogy egy ideig Isten eszköze voltam ebben a munkában, és hogy valóban csapat dolgozott együtt, nem egy ember személyétől függött a nagy hálózat. Ma már csak gyönyörködöm a programban, és örülök a munkatársi kapcsolatokból kialakult barátságoknak.

– Lassan elmaradt a tanítás és letette a KOEN Vakációs Bibliahetes programot is. Mi következett, következik ezután?

– Közben mély átalakulásokon mentem keresztül, eltemettem szüleimet, s éreztem, hogy változásra van szükségem. Most, azonkívül, hogy szívesen fogadom azokat a diákokat, akik tanácsért vagy szakkönyvekért megkeresnek, felfedeztem egy újabb szolgálatot: a fazekalást. A szolgálat részben idézőjelben értendő, hiszen a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület műhelyében tanítok, ahova felnőttek jöhetnek fazekalni, agyaggal dolgozni. A foglalkozás neve Nyitott fészek- stresszoldó agyagozás felnőtteknek.