Látható, tapasztalható a fejlődés a lovasterápiás foglalkozásoknak köszönhetően

Az eredményesség mérhető – „ki hangyányi, ki annál kisebb léptekkel, de önmagához képest mindenképpen fejlődik” – állítja Gáll Katalin pszichológus, lovasterapeuta. Az idei év plusz hozadékaként említi, hogy a gyerekeket elkísérő szülőknek is segítségükre van a terápia. „Amíg becsukják előttem az ajtót, nem mászhatok be az ablakon. Most viszont meglepetésemre

Ez hatalmas dolog olyan emberektől, akik nem nagyon járnak sehova, nem szívesen beszélnek gyermekük állapotáról vagy éppenséggel szégyenkeznek emiatt. A gyermekeik fejlesztéséért az életüket is odaadnák, de saját magukért szinte semmit nem tesznek. De ha a szülő nincs jól a bőrében, nem tud jót nyújtani a gyermekének sem” – fogalmaz a terapeuta. Mint mondja, amellett, hogy meghallgatja, esetleg tanácsokkal látja el a szülőket, a foglalkozásokba is bevonja azokat, akik hajlandóak erre. „Ez legalább akkorát segít rajtuk is, mint a gyermekeken” – mutat rá a szakember.

A négy és fél éves Norbika édesanyja például elmesélte, a fiúcskáról már baba korában kiderült, hogy nyugtalan, később pedig az, hogy semmi nem köti le a figyelmét, nem nagyon mutat érdeklődést a külvilág iránt, nem beszél. Bár különböző vizsgálatoknak vetették alá, egyelőre csak megkésett beszédfejlődést állapítottak meg, de az ehhez társuló rendellenességeket nem sikerült diagnosztizálják. Lovasterápiára ezelőtt két évvel vitték el Norbit azzal a reménnyel, hogy megszólal. Beszédkészsége fejlesztését akkor nem sikerül elérni, viszont egyensúlyproblémáinak korrigálását igen.

– mondja Enikő, Norbi édesanyja. A második évben a gyerek viselkedési problémáin segítettek sokat a lovas foglalkozások: nyugodtabbá, türelmesebbé vált, idén pedig szótagokat, szavakat kezdett kiejteni, és láthatóan kedvelni kezdte a fejlesztési játékokat is – meséli az anyuka. Hozzátette,

„Az összetett foglalkozás sokat segít, látványos a fejlődés” – állapítja meg Enikő.

Amikor a viszolygás is megszűnik

A hétéves Tamásnál csecsemőkorában súlyos halláskárosultságot diagnosztizáltak. Egyévesen kapott cochlearis-implantátumot, ami hallása javítását és ezzel együtt beszédkészsége fejlődését is segítette. A lovaspályán találkoztunk a kisfiúval, aki több gyerekkel együtt épp önfeledten játszott a homokozóban. Édesanyja, Erzsébet mondta el, nincs olyan alkalom, hogy azonnal hazamenjenek, mert Tamást a társaság és a játék még órákig ott marasztalja. Már kezdetektől, azaz

– meséli az édesanya. „Az egyensúlyérzék fejlődése volt a leglátványosabb” – állapítja meg, és örömmel sorolta, mi mindenben segített még a terápia Tamás esetében. „A legelején papírt kért a kezébe, csak azzal merte megérinteni a lovat, mert viszolygott mindentől, ami szőrös. A plüssállatoktól is. Most már nem csak hogy vannak plüss játékai, de nagyon megszerette a kisállatokat és a lovat is” – mondja az anyuka.

„Az elején 10-15 percet ült a lovon, aztán fokozatosan elérte, hogy végig tudja dolgozni a fél órát a ló hátán. Olyan feladatokat teljesít a terápián, ami számára egyébként nehéz.

Követjük gyermekeink fejlődését, osztozunk egymás örömében. A terapeuta határozottsága is nagy segítség nekünk. A szülő – főleg, akinek sérült gyermekek van – hajlamos túlfélteni, túlóvni a gyermekét, elzárni az egészséges gyermekek társaságától, a terapeutától pedig nevelési tanácsokat kapunk. Azzal is szembesülünk a helyszínen, hogy gond nélkül tudnak játszani gyerekeink az egészséges társaikkal. Mindez nagy segítség” – osztja meg Erzsébet.