Kiábrándító valóság: az amúgy sem busás fizetés jelentős részét költjük élelemre

Az Európai Unió statisztikai hivatalának adataiból kiderül, hogy a romániak mellett a bolgárok, az észtek és a litvánok költik jövedelmük nagy részét élelemre. Amúgy az európai unió legnagyobb részében a jövedelem nagy részét 2016-ban lakhatásra és számlák kifizetésére fordították, átlagosan 13 százalékát költötték közlekedésre, 12 százalékát élelemre, 9-9 százalékát vendéglőre és szállodára, illetve lazításra és kultúrára. Az átlagból Ciprus és Málta lóg ki nagyon, ahol a legtöbb pénzt szállodákban és éttermekben hagyják a lakosok. A lista másik végén pedig Románia, Bulgária, Észtország és Litvánia áll, ezekben az országokban ugyanis a fizetések legnagyobb részére élelmiszert vásárolnak.

A felmérés szerint Romániában a háztartások jövedelmének majdnem 28 százalékába kerülnek az élelmiszerek és az alkoholmentes italok, szinte 22 százalékába a víz, a gáz, a villany és az egyéb üzemanyag, több mint 11 százalékába a szállítás.

6 százalékot fordítunk egészségügyre, 5,8 tized százalékot lazításra és kultúrára, 5,7 tized százalékot dohányra és alkoholos italokra.

Szabó Árpád közgazdász szerint ezek az adatok két dolgot mutatnak: egyrészt, hogy nálunk nagyon drágák az élelmiszerek, másrészt, hogy alacsonyak a fizetések. „Németországi és magyarországi barátaim is mondták, hogy milyen drága itt az élelmiszer, bizonyos termékek olcsóbbak nyugaton, mint nálunk. Mindehhez képest pedig

– mutat rá a szakember, akinek magánvéleménye az, hogy bizony elég általános dolog ez Romániában. A gazdasági szakértő úgy látja, nehéz ebből a spirálból kikerülni, de némiképp lehet javítani az állapoton. „Ez most nagyon csúnyán hangzik, de mindenki olyan munkahelyet kellene keressen, ahol nagyobb a fizetése, másrészt

– állítja a szakember. Szabó Árpád úgy véli, sokszor lehet hallani, mégsem mindig alkalmazzuk, hogy ne induljunk bevásárlási lista nélkül szupermarketbe, mert különben mindent leemelünk a polcról. És ha van lista, akkor azt be is kell tartani. De vannak még egyéb olyan technikák, amelyekkel ésszerűbbé tudjuk tenni a költekezésünket, és ezeket el lehet sajátítani. „Ha egy picit utánanézünk, figyelmesebbek vagyunk, akkor lehet javítani ezen. Mondjak egy konkrét példát. Én egy héten egyszer szoktam elmenni, hogy bevásároljak az egész családnak, olyankor megtöltök egy egész bevásárló kosarat. Tavaly fedeztem fel, hogy

Ha hetente megspórolok egy szekéren száz lejt, az egy hónapban négyszáz lej, abból már gáz és villanyszámlát is ki lehet fizetni, vagy bulizni belőle. S ha összeszámoljuk, évente ez 4800 lej különbséget jelent” – példálózott a közgazdász.

A marosvásárhelyi Tünde, aki férjével és kisgyerekével él egy háztartásban, úgy látja, az adatok elég reálisak, bár ő nem számolta ki, hogy egy hónapban konkrétan mennyit költenek, de azt biztosra tudja, hogy élelmiszerre megy el a legtöbb a család jövedelméből. „Havonta egyszer szoktunk nagy bevásárlást tartani, akkor vesszük meg a tartós élelmiszereket, de a háztartási kellékeket is. Bár listával indulunk, gyakran megesik, hogy eltérünk tőle, mert meglátunk valamit, ami akciós vagy jól néz ki. És bár addig nem tudtuk, hogy szükségünk van rá, mégis megvesszük” – magyarázza a családanya, aki igyekszik tudatosan vásárolni, költekezni, mindamellett pedig nem veszi sem a legolcsóbbat a termékekből, sem a legdrágábbat.

– mutat rá Tünde, aki a nagy bevásárlások mellett igyekszik a kisboltokból beszerezni a napi betevőt, ilyenkor nyáron a piacról a zöldséget-gyümölcsöt, a hentestől a húst, felvágottat, s mostanában még az internetes vásárlásokkal is „sokat spórol” a családi kasszába.

Jutka már nyugdíjas, felnőtt, munkahellyel rendelkező lányával él együtt, s bár így két részről is jön jövedelem a háztartásba, mégis alig elég. „Nagyon sokat költünk az ennivalóra, pedig tudom nagyjából, hogy hol mi olcsóbb, s onnan vásárolok, valamint abból főzök, aminek szezonja van, és idénygyümölcsöt veszek, mert az, ami elérhető áron van” – mondja a nyugdíjas asszony, aki szándékosan kerüli a nagy bevásárlóközpontokat, ugyanis úgy érzi, ott mindig sok pénzt költ el, amit nem engedhet meg magának. Inkább a lakónegyedbeli kisebb élelmiszerüzleteket, valamint a piacot részesíti előnyben, s csak akkor jár nagy bevásárlóközpontba, ha konkrétan onnan kell valami.