Kamaszok – nem is gondolnánk, hogy mi minden mérgezi a gyermekek lelkét

Nem csoda tehát, hogy egy ilyen erős kezdés és az ugyanennyire sokkoló négy epizód miatt napok óta az Adolescence (Kamaszok) sorozaton pörög a fél internet, hiszen a filmes mesterkurzusnak is beillő minisorozat tényleg egy letaglózó néznivaló az elejétől a végéig.

Stephen Graham és Jack Thorne sorozata úgy lett világszenzáció, hogy előzőleg nem különösebben promózta a Netflix – ahogy ezt tenni szokta a presztízssorozataival – ám a négy epizódban elmesélt brutális történet rendkívül sokaknál betalált:

• a bemutatását követő négy napban 24 millió megtekintést produkált,

• míg tíz nappal a premierje után már 66,3 millióan gondolták úgy, hogy érdemes esélyt adniuk a produkciónak, így ez lett minden idők legerősebben nyitó minisorozata a Netflixen.

Ez a népszerűség nem meglepő annak tükrében, hogy milyen megrázó történetet dolgoz fel a sorozat: az Andrew Tate-féle nőgyűlölet és a toxikus manoszféra hatásait, ami már a fiatal korosztályt is mérgezik, a szülők pedig

Jamie-ről a rendőrségi eljárás, az iskolájában zajló, miérteket kereső hatósági kérdezősködés, a klinikai szakpszichológussal zajló feszült találkozó, és a családja megpróbáltatásai révén derül ki, hogy milyen szörnyűséget tett. Az elsőre teljesen ártatlannak tűnő fiúról fokozatosan derül ki, hogy szörnyű gyilkosságot követett el, ezt pedig sokáig nem hajlandó tudomásul venni, sőt,

Bár a sorozat mindegyik epizódja erős és letaglózó, a legnagyobb gyomrosokat a harmadik epizód viszi be (ezt forgatták le legelőször, és ez volt a főszereplőt alakító Owen Cooper első színészi alakítása), ahol Jamie-t már egy javítóintézetben látjuk, akit a kirendelt klinikai szakpszichológus keres fel, hogy elkészíthesse azt a független szakértői jelentést, ami elengedhetetlen a tárgyaláshoz.

Mint kiderül, ez már nem az első közös beszélgetésük, hiszen a nő mályvacukros forrócsokit és szendvicset visz a gyereknek, aki

Az egyik pillanatban még teljes egészében nyugodt és közreműködő kiskorú a másodperc töredéke alatt seperi le hirtelen jött dühében a folyadékkal teli poharat az asztalról, majd ugyanezzel az indulattal rúgja hátra a székét, és próbálja számon kérni az őt megértően kérdezgető szakembert, akinél nem sok tartja, hogy elszakadjon a cérna, és

Mindezt pedig vágatlanul, egy hosszú jelenetben láthatjuk, amit hosszas előkészületek és próbák előztek meg, hiszen mindennek találnia kellett ahhoz, hogy egy hosszú snittben fel tudják venni az adott epizódot, amin tényleg egy profi stáb dolgozott, akik ezt ebben a formában meg tudták valósítani. Ehhez arra is szükség volt, hogy az első forgatásán részt vevő Owen Cooper betéve tudja a nem éppen rövid szövegét,

Ezt a technikai bravúrt, valamint a sorozatban nyújtott alakításokat biztosan sokáig emlegetni fogjuk, ahogy a megrázó történetet is, amiben végignézhetjük, hogy

A Jamie családjáról szóló utolsó epizód időnként felvillantja a reményt, hogy egy bizonyos idő távlatából már nem hagy nyomot a gyilkosság a mindennapokban, ám ezt az illúziót is hamar lerombolják a készítők, akik megmutatják, hogy bizony nem egyszerű feldolgozni a feldolgozhatatlant, az epizód legvégén pedig szívszorító látni a teljesen megtört apát (Stephen Graham elképesztő alakításában), akinek

A Kamaszokban látottak sokáig velünk maradnak, a téma és az egyedi kivitelezés miatt pedig sokan már az év sorozataként emlegetik, ami csöppet sem tűnik túlzásnak, hiszen ennyire erős drámát rég láthattunk a kisképernyőn.

És ha a sorozatnak köszönhetően sok szülő úgy dönt, hogy leül, és elbeszélget a gyerekével, megpróbálja megérteni, hogy mi megy végbe benne, akkor máris azt mondhatjuk, hogy ez a néznivaló már tett is valamit azért, hogy kicsit jobb hely legyen a világ, és