Itthon maradni, tanulni, gyereket vállalni

Tekintse meg fotógalériánkat!

Zsúfolásig megtöltötték a szülők, hozzátartozók és barátok csütörtök délelőtt a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola udvarát, hogy köszönthessék a diákok sorfala között bevonuló ballagókat. Az iskolából 135-en ballagtak el idén, építőipari technikus, műszaki rajzoló technikus, környezetvédelmi technikus, kőműves-ács-parkettázó szak és vízgázszerelő szak osztályokból.

Szén János, az iskola igazgatója ünnepi beszédében azt mondta, ma, amikor nyitott a fiatalok előtt a világ, mégis Kós Károlyt állítja eléjük példaképnek, akinek megvolt a lehetősége a máshol való érvényesülésre, mégis itthon maradt és alkotott. „Ma is hozzá hasonlókra van szükség ahhoz, hogy Erdély fejlődhessen, felemelkedhessen” – mondta az igazgató, aki azonban úgy véli, nem sok esély van erre, a fiatalok nagy része a könnyebb érvényesülés reményében külföldre távozik.

Az igazgató arra kérte a ballagókat, hogy bár ma itthon maradni nehezebb, mint elmenni, mégse hagyják el szülőföldjüket. Másik kérése, amit a ballagókhoz intézett, az élethosszig való tanulás, a tanulás ugyanis kitörési lehetőség és igazi megoldás minden élethelyzetre. Az igazgató harmadik kérésként a gyermekvállalást fogalmazta meg.

Antal Attila csíkszeredai alpolgármester az önkormányzat nevében köszöntötte a végzősöket. Az alpolgármester azt mondta, sokak munkája ért be, hisz a tanárok, szülők, oktatók mind azért dolgoztak, hogy a végzősök elérjék ezt a napot, amikor szimbolikusan belépnek a felnőttek világába. Antal Attila hozzátette, bízik benne, hogy a ballagó fiatalok nemcsak a feléjük irányuló elvárásokat, hanem a bizakodást is érzik. „Szükség van a jó szakemberekre, a szó szoros és átvitt értelmében is kellenek az építők” – mondta még az alpolgármester.

Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő üzenetét Miklós Csaba tanfelügyelő közvetítette. A főtanfelügyelő kiemelte a pedagógusok munkáját: „A középiskolai négy év alatt az alma matert jelentő tanintézmény védő falai között a pedagógus munkája révén ösztönzi a diákját, mint egy kis magot, hogy merjen álmodni, csíraként merjen kapaszkodni a napvilág, a fény felé, tudatosítja a csírában az erős fává való változás fontosságát, a kivirágzás csodáját és lehetőségét, illetve a begyűjtendő megvalósítás-termések rendkívüli örömeit.”

A szülői bizottság nevében Banciu György köszöntötte a végzősöket, a tizenegyedik osztályosok búcsúüzenetét pedig Both Nóra és György Renáta tolmácsolta. A ballagók nevében hárman búcsúztak iskolatársaiktól, tanáraiktól, iskolájuktól, Gărbea Beáta, András Beáta és Bodor Juliánna tartott könnyes, nevetős, megható beszédet.