Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:26

Hármas ünnep a székelység kincsesházában, a Székely Nemzeti Múzeumban

22:06

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

21:00

Nehéz pénzügyi helyzetben a Hargita megyei tanács

20:39

Nem sok jóval biztatja Bolojan a közigazgatásban dolgozókat

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

Nyilvánosságra hozták azt a megrázó felvételt, amikor egy klub előtt több fiatalt elgázolnak – videóval

Bolojan: tetszik, nem tetszik, emelnünk kell a nyugdíjkorhatárt minden alkalmazotti kategóriában

Egy ember meghalt, miután egy rendőrautó belerohant egy szekérbe ma reggel – videóval

Lezárták a nyomozást és vádat emeltek Barti Tihamér, Kurkó András és több közpénzügyi tisztségviselő ellen

A kormány szerint már eldöntött tény az alapélelmiszerek árréssapkájának kivezetése

Megsértette Románia légterét egy orosz drón, F-16-osokat küldtek utána

Băsescu: Putyin szeptemberben eljuthat Románia határáig

Új tanév, új szabályok: így kapják a diákok az ösztöndíjakat az idei tanévben

Honvágya hozta haza a lelki gondozót Münchenből Gyergyószentmiklósra

Scheubeck Szeréna a Szent Erzsébet Öregotthonban önkéntes

Fotó: Baricz-Tamás Imola

Több mint harminc évet élt Münchenben a gyergyóremetei születésű Scheubeck, született Antal Szeréna. Újra itthon van, a Szent Erzsébet Öregotthonban önkéntesen tevékenykedik lelki gondozóként. Ígéret rejlik a hazatérés mögött.

Baricz-Tamás Imola

2018. október 24., 19:242018. október 24., 19:24

„Németországban otthon vagyok, Magyarországon nagy magyarnak érzem magam. Itthon? Hát a szívem itthon van, szívvel-lélekkel itthon vagyok” – így fogalmaz a nyugdíjas asszony, akinek története

Remetéről indult, majd Németországban folytatódott, hogy most, egyéves szerződéssel megint hazatérjen.

„Amikor Münchenbe kerültem, nem gondoltam, hogy ott fogok maradni, ez még jóval az 1989-es forradalom előtt volt. De végül maradtam, két gyerekem idehaza volt, a férjem meghalt, és ebben a nehéz időben az egyház nagyon sokat segített, kiiskoláztatott, és lelkileg is támaszt nyújtott. Ekkor hoztam meg azt a döntést, hogy az egyház dolgozója leszek, és ez sikerült is. Egészségügyi iskolát végeztem, idősek házában, kórházban dolgoztam.

Németországban rózsafüzért imádkozni nem volt szokás, de én emlékeztem, hogy itthon rózsafüzért mondtak az idősek. Megszerveztem a társulatot, először öten voltunk, majd tizenöten lettünk, ma öt csoport van, hetvenöten vagyunk

– részletezi teendőit, melyből nem kevés van annak ellenére, hogy nyugdíjassá vált. Nem a munkája lett így kevesebb, hanem lehetősége nyílt, hogy egy álmát megvalósítsa: „szabadidőmben a katolikus mozgalom egyik önkéntes tagja voltam, így Európában, ahol szükség van rám, bárhová szívesen megyek, és lelki gondozóként önkéntes szolgálatot végzek.

Azt fogadtam meg, hogyha a nehéz munkát szívvel-lélekkel odáig tudom végezni, hogy megérem a nyugdíjas kort, akkor hazajövök a szülőföldemre

– részletezte.

Ez volt tehát az ígéret, melyből egyéves szerződés köttetett a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonnal. Alku tárgyát képezte, hogy mennyi legyen az itthon töltött idő. „Nagyon nagy honvágyam volt. A gyerekeim Németországban vannak, évtizedekkel ezelőtt elvittem innen őket, most nem nagyon akarták, hogy hazajöjjek. A távollétemről végül közösen döntöttünk, egy évben egyeztünk meg.”

Scheubeck Szeréna a Szent Miklós plébánián is segít, amiben csak tud, az öregotthonban pedig lelki gondozóként tevékenykedik. „A betegnek, idősnek fontos az olyan személy, aki szeretettel van, szívből közeledik hozzá.

Itt az otthonban sokan nem tudnak beszélni, aki pedig tudna, az a nagy fájdalma miatt nem beszél. Ezekre az emberekre a nővérek nem tudnak sok időt szánni. Úgy döntöttem, hogy én leszek az, aki mindenkire időt szakít, mindenkit meglátogat, leül az ágyára, meghallgat, tanácsot ad.

Próbálom megnyitni az embereket, mindig egy köszöntéssel, vagy viccel indítok és eljutunk egy kiadós beszélgetésig. Örömmel tapasztaltam, hogy itt nagyon sokan szeretnek imádkozni, és ha valakinek a lelke rendben van, a teste nem fáj.”