Nem fél a kihívásoktól, bízik a társulatban a Tamási Áron Színház új igazgatója

Az építkezés januárban kezdődne, egyelőre a színpadot nem érinti, azt majd az évad végén adnák át az építővállalatnak, ám utána két évig nélkülöznie kell a nagytermet a sepsiszentgyörgyi társulatnak és közönségnek.

Albu István a maga során elmondta, hogy huszonnégy éve elment Sepsiszentgyörgyről: Kolozsváron végezte a főiskolát, aztán az ottani színháznál játszott, majd az utóbbi kilenc évét a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház élén töltötte; rendezőként is alkot.

Hogy milyen alternatívák jöhetnek számításba az előadótermekben igencsak szűkölködő városban? Elsősorban az önkormányzat kezelésében lévő terek, mert bérleménybe nem lehet befektetni a sok pénzt, márpedig arra szükség lesz az előadások megkövetelte feltételek megteremtéséhez.

Az önkormányzat képviselőivel egyeztetve már felkeresték a szóba jöhető helyszínek kezelőit, vezetőit.

• Elsősorban a dohánygyár ajánlkozik e feladatra

• és a Székely Mikó Kollégium konferenciaterme,

• továbbá van a színháznak egy kamaraterme,

• a Háromszék Táncszínháznak egy másik,

• illetve a román Andrei Mureșanu színházzal is együttműködnek majd.

A Cimborák Bábszínház valószínűleg a Váradi József Általános Iskola felújított dísztermébe fog költözni a felújítás idejére.

„A nehézségek és feladatok azért találnak meg engem, hogy ne hagyjanak elpunnyadni”

Albu István saját bevallása szerint nem fél a felújítási munkálatoktól: a logisztikázás okozhat ugyan izgalmakat (hol, mikor, mennyit játszhat a társulat, hogy reagál a közönség a változásokra), ezzel ellentétben bízik abban, hogy a társulat tudja, az intézmény modernizálása mennyire fontos dolog, hogy megerősödik és összezár ebben a kihívásban, amelyből együtt igyekeznek a legjobbat kihozni. A változások ugyanis nemcsak a komfortzónából robbantanak ki mindenkit, de új lehetőségeket is teremthetnek, vélte Albu.

A társulatot biztonságban átvezetni ezen a perióduson a legfőbb cél, és ezért is

Az új igazgató nagyon értékelte azt a közeget, amelyet a város jelent és nyújt a színháznak, illetve a kultúrának. Itt végre nem az utolsó helyen áll a művészet és a kultúra, jelentette ki. Fontos célként jelölte meg a fiatalsággal való kapcsolat erősítését, illetve hogy a színház a közönség életének részévé váljon, a szentgyörgyiek pedig legyenek büszkék rá.

Albu István meggyőződését fejezte ki, hogy az emberek egyre inkább a színház felé fognak fordulni, „rászorulnak a színházra”, mert ugyanazt a hús-vér-lélek embert látják a színpadon, amik ők maguk is, a képernyőkön keresztül pedig ez a felismerés, kapcsolat nem jön létre.