Nehézkes a mozgássérültek közlekedése Sepsiszentgyörgyön

Kifizetni a havi számlákat az egészséges embereknek egyszerű dolog: bemegyünk a bankba és a különböző hivatalokba ügyeket intézni. Ugyanez van a vásárlással is, mindenhová könnyen bejutunk  és megvásároljuk a szükséges dolgokat. A mozgássérültek számára azonban mindez igazi kálvária: a legtöbb helyre lehetetlen bemenni, ahová esetleg sikerül, ott szűk a hely megfordulni a kerekesszékkel vagy éppen hiányzik a mosdó. Sepsiszentgyörgyön a járdákon most már könnyebben közlekednek a testi fogyatékkal élők, viszont épületekbe bemenni már sokkal nehezebb.

Egy olvasónk, Szende már 25 éve mozgássérült, és elmesélte mindennapi kálváriáját, ha el szeretne menni valahová. Olyan helyek is vannak, ahol bár van feljáró a kerekesszéknek, de használhatatlan, mivel a helyiség ajtaja éppen szembe nyílik a székkel, és nem lehet bemenni. Néhány  közintézményben – a prefektúrán, a megyei és városi önkormányzatnál – a mozgássérülteket a földszinten fogadják, viszont a telekkönyvi hivatalhoz képtelenség feljutni: az intézmény egy magas épület emeletén található, de nincs lift vagy feljáró.

Szende elmesélte, hogy amikor csak teheti, a szabadban tölti az idejét, legfőbb segítője az édesanyja, aki mindenhová elkíséri, de még így is nehéz helyzetben van. „Gyakran megyünk vásárolni vagy számlákat fizetni, és legtöbbször kint kell maradnom az ajtó előtt, mivel képtelenség bemenni. A legtöbb helyen nincs feljáró, de ahol van, az is olyan meredek, hogy képtelenség bejutni. Ilyenkor nagyon kínos, odajönnek kéregetni vagy akár szánakozni is. Ezért inkább nagyáruházakba járok, ott minden akadálymentes és könnyen bejárható” – magyarázta Szende. A fiatal lány többször került olyan helyzetbe, hogy az eladók segítségére szorult egy-egy boltban, mivel az édesanyja sem tudta felsegíteni egyedül a lépcsőkön.

Nemcsak a bevásárlás megy nehezen Szendének, hanem a tömegközlekedés is, hiszen hiába van kialakított hely az autóbuszokon a mozgássérültek számára, ha nem tud felmenni a buszra. Elmondása szerint inkább autóval közlekednek, megkérve egy ismerőst, hogy vigye el őt és az édesanyját, mivel a városi buszokra nem tud felülni, csak úgy, ha valaki felsegíti őt, majd a kerekesszékét is. „Ezt nem minden buszvezető várja meg, pedig annyira örültem, amikor meghallottam, hogy vannak új buszok, melyekkel én is járhatok majd. Sajnos amikor megtapasztaltam, hogy milyen már nem örültem annyira. Egy kis lépcső van, amin csak két erős kezű segítséggel tudok felszállni. Sokszor látogatnak meg a rokonaink, akik kérdezik, hogy mikor megyünk el hozzájuk, de sajnos velem nem lehet. Sem buszra, sem vonatra nem tudok felszállni, még Sugásfürdőre sem jutok ki emiatt” – panaszolta a fiatal lány.

Az ügyben megkerestük Tittesz Zoltánt, a Multi-Trans Rt. igazgatóját is, aki szívesen segítene személyesen is Szendének, illetve a hasonló helyzetben levőknek. Az autóbuszvállalat vezetője elmondta,  tudja, hogy rettenetesen nehéz lehet tolószékkel közlekedni, mások segítségére szorulni, és ezt csak az érti meg igazán, aki hasonló helyzetben van. „Megpróbáltunk ebben az irányban is tenni valamit, és az újonnan vásárolt buszoknál fő szempont volt, hogy alacsony padlósak legyenek, hogy segítség nélkül tudjanak felszállni rá babakocsival vagy kerekesszékkel is. Jelenleg hét ilyen buszunk van, illetve további négy olyan, amelynél kihúzható a feljáró. Itt kellene a buszvezetőnek jelezni, hogy húzza ki a feljárót ahhoz, hogy fel tudjanak szállni” – mondta az igazgató.

Tittesz Zoltán azt is hozzátette, ha bármilyen gond van, hozzá is fordulhatnak segítségért, és néha az is előfodul, hogy nagyon sok az utas, a sofőr pedig nem veszi észre a kerekesszékes utast, így az a megállóban marad. Sajnos az is probléma – magyarázta az igazgató – hogy sokszor a buszok nem tudnak a járda mellé parkolni, mivel mások állnak oda autóikkal. Ilyenkor az úttesten állnak meg a buszok, ahol lehetetlen leengedni a feljárót.

A Szendééhez hasonló helyzetekről számolt be Ciprian Anton kerekesszékes sportoló is, a Show Time Klub elnöke, aki úgy látja, hogy a városközpont utcái most már rendben vannak és jól lehet közlekedni, viszont az intézményeknél még mindig nagy a gond. Tapasztalata szerint a szegélykövek okozzák a legnagyobb gondot, hiszen néhány helyen olyan magasak, hogy képtelenség felmenni rajtuk, ez főként a lakónegyedekben jellemző. A legfőbb gondja azonban neki is az üzletekkel van, hiszen vagy hiányoznak a feljárók vagy túl meredekek, így nem lehet használni őket. „A feljárók hiányossága mellett nagy gond az is, hogy nincsenek számunkra kialakított mosdók, mivel vagy nem férünk be, vagy nem tudjuk becsukni az ajtót. A jövőben fényképeket fogok készteni az olyan helyekről, ahová nem lehet bejutni vagy csak nehezen, és egy tervezetet is benyújtanék ez ügyben a városi tanácshoz. Számomra az is óriási gond, hogy a központi ortodox templomba sem jutok be, mivel egy nagyon hosszú és meredek feljáró van, ami nem mellesleg egy kerttel ér véget” – mondta a férfi. Az úttesten való közlekedést az is megnehezíti, hogy sokan parkolnak a mozgássérülteknek fenntartott helyekre, vagy állják el autóikkal a járdaszegélyt, ahol könnyedén legurulhatnának a székkel.

A mindennapi ügyintézés mellett egy másik nagy gond a szórakozás, hiszen mint mondták, Sepsiszentgyörgyön egyetlen szórakozóhelyre sem lehet bejutni tolószékkel. „Számomra nincs szórakozási lehetőség a városban, hiszen nem tudok bejutni ezekre a helyekre, esetleg nyáron a nyárikertekbe vagy éttermekbe. De ezekből is kevés van” – panaszolta Szende. Számára a legjobb kikapcsolódási lehetőség a Romániai Máltai Segélyszolgálat által szervezett Kárpát-medencei mozgássérült fiatalok tábora, ahol érdekes programokat biztosítanak, természetesen a résztvevők speciális igényeinek megfelelően.