Megmentik az utolsó bölöni vízimalmot – videóval

Az Árkosi-hágó orrától hét kilométer hosszan folydogáló Nagy-Bölön-patak, a rajta kialakított hét-nyolc gát, valamint az árkok révén 17 malmot, illetve 22 vízkereket hajtott meg a két világháború között. Merthogy olyan malom is volt, amely két kerékkel dolgozott! Ezek nem mind gabonát őröltek, mert

Ezek közül ma csak a Sándor Béláé üzemel, de az is villanymeghajtásra átalakítva.

No nem azért, hogy molnárkodásra adja a fejét, de legalább annyira, hogy a hajdani malom épületében kialakítandó panzió vendégei átélhessék ama harmónia varázsát, amit a természet ereje az emberi találékonysággal ötvözve idézett elő egykoron.

Sikó Imre, Bölön község akkori polgármestere, ugyanakkor közeli rokona, 2005 tájékán ültette el a bogarat fülébe, hogy érdemes lenne megvásárolni a fekete lovas molnár kétgaratos, duplaszitás malmát, merthogy így nevezték a faluban, meg a környéken. Zoltán, aki akkoriban a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületnél dolgozott, és végzettsége is az idegenforgalom felé predesztinálja, jó öt évig érlelte a gondolatot, mígnem rászánta magát az üzletre.

hiszen az 1889-ben született Pap Józsi Györgynek és nála 20 évvel fiatalabb, Ürmösről „hozott” feleségének tizenkét gyereke született, akik közül kilencen a felnőtt kort is megérték. A közjegyzőnél hét lány és egy fiú írta alá az adásvételi szerződést.

Egy este kopogtak az ablakon

Bár az 1567-es összeírásban még Székelyföld legnépesebb településének számító Bölönt az unitáriusok Rómájaként szokás aposztrofálni, főleg falut uraló, 1894-ben újjáépített, kupolás vártemploma miatt, a Hegy utcában azért négy templom is helyet kapott, minden felekezetnek külön. Ennek szomszédságában található az utolsó bölöni vízimalom.

A minap, Albert Zoltán szíves meghívásának eleget téve mi is ellátogattunk a helyszínre, ahol nagy örömünkre Sikó Imre, a testvére, Endre, valamint a néhai molnár egyik lánya is ott várt ránk a megbeszélt időpontban. A nyugdíjas Pakulár Jolán már özvegy, két fiúgyereket nevelt fel. Mint mesélte, amikor ő legkisebbként világra jött, az édesanyja annyira szégyellte, hogy valósággal rejtegette a szomszédok előtt, ne lássák, már megint gyereket szült.

Negyedik osztályos volt, amikor egy este kopogtattak az ablakukon, hogy a lovaikat be kell adni a közösbe. A kollektivizálásnak eset áldozatul a malom is, ami egy ideig még működött a tsz égisze alatt, aztán édesapjuk 1964-ben bekövetkezett halála után végleg eldugultak a garatok. A bátyjai közül az egyik Ürmösre, a másik Radócra házasodott, nem volt, aki a kerék mellé álljon.

Pedig azelőtt sok liszt került innen Apácára, Ajtára, de „a fél Bölön is ide járt, mert nagyon szerették, ahogy őrölt, jók voltak a kövek.”

de sokan személyesen hozták a törökbúzájukat, „azt lemérték, nevet írtak rá, és két nap múlva jöttek az előkészített lisztért vagy hintőért.”

Halparadicsom a malomkerék alatt

Sikó Imre 42 évet húzott le a néptanácsnál, illetve az önkormányzatnál, előbb mint titkár, aztán jegyző, majd közel 20 éven át, 2022-ig polgármesterként. Emlékei szerint a kollektivizáláskor még három vagy négy malom működött a faluban, sőt, a Bokor Béláé még az 1980-as években is, mostanra – a már említett villanymeghajtásos mellett – csak ez maradt meg olyan állapotban, hogy türelemmel, szakértelemmel, nem kis anyagi ráfordítással visszaállítható az eredetihez közeli állapotába.

Bízik abban, hogy felújítása révén a község idegenforgalmára is pozitív hatást gyakorol.

Bátyja, a közbirtokosságot irányító és helytörténetből kiválóan felkészült id. Sikó Endre elmesélte, gyerekkorában rengeteg hal volt a patakban, különösen az álló vízkerék alatt lehetett sokat fogni, amit szorgalmasan gyakoroltak is lelki jó barátjával, a református lelkész fiával. Azt is tudni véli, miért éppen Bölönben épült annyi vízimalom, miközben a környező településeken alig, ő mindössze négy hajdani létezéséről tud Középajtát és Nagyajtát is beleértve.

Szerinte az egykor gróf Nemes János birtokát képező területen a 19. század elején kialakult Bölönpatak első, a szomszédos Nyáraspatakról érkező, főként pásztorkodással foglalkozó, de fúráshoz-faragáshoz kiválóan értő román telepeseknek köszönhető az iparág itteni felfuttatása, és bár 1614-ben már szerepel Molnár nevű család a faluban, olyan jóízű szilvapálinkával kínált, hogy eszünk ágában sem volt vitába bocsátkozni vele. Igaz, tette hozzá, ezek annyira voltak románok, hogy fiatal korában ő tőlük tanulta a legszebb magyar nótákat! Azt már mi tesszük hozzá, hogy ma az időközben közel kétezer fősre duzzadt Bölönpatakát majdnem száz százalékban romák lakják, és legutóbb a község polgármestere is közülük került ki.

A hosszú alkotás öröme

Házigazdánk nagyapja, Albert Zsigmond a faluban gyerekeskedett, míg el nem került Marosvásárhelyre, majd – orvosként – Sepsiszentgyörgyre. A vártemplom falán emléktábla jelzi: a közösség megbecsült tagjának számított. Mindig szívesen tért haza a szülői házba, gazdálkodott is, élő kapcsolatot ápolt az itteni emberekkel. „Sajnos nem tudtunk vele tartani, mert 1984-ben, 61 éves korában meghalt.

Későn megtérülő befektetésként. Mert ugyan tíz éve kezdték el a munkát, de lakni még nem lehet az egykori malomban. „Nem számoljuk az időt – hangzik a magyarázat. – Az alkotás örömét szeretnénk ebben a projektben megélni. Nagyon sokszor kijövünk ide Ábel fiammal, magunk rakjuk a köveket, teszünk-veszünk, alakítgatunk.

Ürmösről érkezett a mester is

Az egész, amiről beszél, az, ami tizenöt évvel ezelőtt még halmazaira szétesve fogadta őt a vásárláskor. „A kicsi házacska romos állapotban, a malomszerkezet lepusztulva. Csak a kőszék volt meg, a lakószobát akkor már évtizedek óta nem használták. De a kis Szűz Máriától a szentelt víztartókig minden ott volt hagyva érintetlenül, nagyon romantikus hangulatot árasztva magából” – idézi fel az első „találkozás” emlékét Zoltán.

Sokáig nem talált malomszerkezetek felújításához értő mestert sem, mígnem egy szerencsés véletlen folytán szóba nem elegyedett egy olyannal, aki éppen Bölönből származott el Ürmösre – a fekete lovas molnár felesége szülőfalujába! –, és vállalta a munkát.

Bálint Zoltán, az árkosi tájmúzeum alapítója ugyancsak sokat segített neki a régi építőanyagok, gerendák rendszerezésében. A malom épületét a 10 áras telekkel együtt átadta az erre a célra létrehozott (de a székelypetőfalvi Fortyogófürdőre is gondot fordító) Fekete Lovas Molnár Egyesületnek, hogy pályázni tudjon – az végül nem jött össze, ám az akkor elkészített építkezési tervet most jól tudja hasznosítani.

Lassan-lassan tehát elkészülnek ház felújításával, Zoltán már idén nyárra szeretne lakhatóvá tenni két (vendég)szobát, aztán a tetőteret, továbbá konyha-ebédlőt, társalgót a pincébe, amelyek végül is fenntartanák ezt az idegenforgalmi vállalkozást. Aminek tényleg van jövője Bölönben, ezen a nagyon mozgalmas, átalakulóban lévő településen, amelyet gyönyörű völgy köt össze a Vadas-tetővel, és a nagyajtai, nemrég felújított vártemplom is a közelben található. Csak kerülne már végre víz a malomárokba, hajtaná meg a kereket, tapasztalhatnánk meg az őrlés folyamatát! Mert egy ilyen helynek a szelleme csak így tud a hatalmába keríteni és rávenni a múlt ízelgetésére.