Gúzsba kötve is öröm az alkotás

Milyen lehetett akkor alkotni, kérdeztem a tizenegyedikes diákokat, akik a tárlaton Nagy Albert A győztes című, 1963-as munkáját próbálták közösen újrafesteni. Ez is a kötöttség egyik formája volt, más mondja meg, milyent kell festeni. A délelőtti órákban a Plugor Sándor Művészeti Középiskola három osztálya vett részt ilyen foglalkozáson, kiderült, a tárlatot végignézve, főleg Zsögödi Nagy Imre képei ragadták meg őket, de van, aki azért lelkesedett, mert olyan színesek ezek a képek.

Az egyik fiatal fiú magabiztosan jelentette ki, ő nem is akarna olyan körülmények között festeni, mert szereti a szabadságot, míg osztálytársa megfontoltan arra a következtetésre jutott, örvendeni kell annak, hogy ma van alkotói szabadság. Cenzúrázott korszak volt, mondja az egyik diáklány, de hozzáteszi, a művész, akárhogy cenzúrázzák, tud alkotni. Külön készült a Magyar Festészet Napjára Lőrincz Róbert végzős művészetis diák, aki tízórás maratoni festést vállalt be. Zsögödi Nagy Imre Szavaló lányok című alkotásának egyik részletet festette újra, többek között azért, mert általában is kedveli a „fénnyel festő” csíkzsögödi festő stílusát. A tizenkettedikes fiú elmondta, szívesen fest portrét, az általa választott részlet is az volt. Ana Călugaru, a diákok festészet tanára elmondta, értékeli, hogy megünneplik a Magyar Festészet Napját, szerinte az nem releváns, hogy magyar kezdeményezés, a lényeg az ünnepen van.

Délután elsősorban a gyerekeket várták a múzeumba, ahol a jó időnek köszönhetően az udvart vették birtokba a kis festők. Itt is a korlátozás volt a fő szempont, meg persze a festés öröme. Pecsételővel, festőhengerrel alkothattak a gyerekek, volt szörnybomba, azaz egy kedves, festékbe mártható bojt, amivel nonfiguratív képeket lehetett készíteni. Még a szülők körében is nagy sikernek örvendett a festékinga: ilyent életemben nem csináltam, nézegeti elégedetten az eredményt az egyik apuka. A legkisebbeket egy háromkerekű bicikli várta, amivel (festék)nyomot hagyhattak az utókorra. Kamaszoknak és felnőtteknek szólt a hintafestés – Tulit Zsombor, az ismert hegymászó szerelte fel –, itt a hintára felhasalva kellett festeni a földre elhelyezett, talán ennél a tevékenységnél hangzott el a legtöbb jó tanács, természetesen kívülről. Ennél a műfajnál mindenképpen találékonynak kell lenni, kamaszok meg is jegyzik: ezt hívják mozgóképnek.

A nagyobb diákoknak szóló foglalkozásainkkal szerettük volna megmutatni a szocrelatív korszakának hangulatát egy olyan generációnak, amely ezt nem élte át, a kicsiknél meg persze a festés, az alkotás öröme volt a fő szempont, de minden foglalkozásban volt valamilyen korlátozó tényező – magyarázza a két szervező, Bartha Zonga és Vinczeffy Orsolya, akik múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak az intézményben.

A Székely Nemzeti Múzeumban korábban is megünnepelték a Magyar Festészet Napját, de általában egy kiállításmegnyitóval egybekötve, ez az első alkalom, amikor egész napos rendezvényt tartottak.

Magyarországon 12. alkalommal szervezik meg a Magyar Festészet Napját. Elő­ször 2002-ben ren­dez­ték meg Buda­pes­ten, civil kez­de­mé­nye­zésre, Szent Lukács, az orvo­sok és a festők védő­szentje nap­ján, október 18-án. A kezdeményezők célja a fest­mé­nyek művé­szeti szín­vo­na­lá­ból és egye­di­sé­géből adódó érték elis­mer­te­tése, a kor­társ magyar festők és műveik iránti közön­ség­sze­re­tet kiví­vása. A prog­ramokat már régen nem csak tár­la­tok és kiál­lí­tá­sok alkot­ják; kon­cer­tek, iro­dalmi műso­rok és moz­gás­szín­házi előa­dá­sok is ünnep­lik a kor­társ festészetet.