„Nem jelenthető ki, hogy túlszaporodtak volna a medvék”

A medvékkel szembeni egyre alacsonyabb elfogadási tendenciák okainak több szempontú megközelítésére vállalkozott Domokos Csaba, aki szerint a védett állatok körüli tévhitek és félretájékoztatás, valamint a medvék által okozott károk miatt nőtt jelentősen a medvék elleni ellenszenv.

A szakember szerint valós és jogos a felháborodás a megszaporodott vadkárok, támadások miatt, azonban ennek problémának többrétű oka van, sok közülük kiküszöbölhető lenne. Többek közt az ellenszenv oka az is, hogy a vadkárok megtérítésének kérdése is nagyon problematikus. A többrétű problémafeltárás során fény derült arra a tényre is, hogy a megnövekedett vizibilitásukon túl semmi nem igazolja, hogy elszaporodtak volna a medvék. Ahogyan Domokos állítja: a jelenlegi módszerekkel egész egyszerűen lehetetlen felbecsülni a medveállományt Romániában. Tehát nem tudjuk, hány medve van, mint ahogy nem tudjuk azt sem, hány volt a kilencvenes években. Ennek folyományként pedig nem állíthatjuk azt, hogy elszaporodtak – magyarázta.

A nyolc éve medvekutatással foglalkozó szakember szerint a lábnyomokon alapuló számlálásos módszer egyáltalán nem megbízható, hiszen állatkertben végzett kísérletekkel bizonyítható, hogy egy medve, különböző állagú talajon járva, teljesen más méretű lábnyomot hagy maga után. A medveszámlás gondjai közé tartozik az is, hogy az állat nagy területeket jár be és ezért a tavaszi lábnyom-számláláson egyszerre több vadásztársaság is megszámolhatja, hiszen 1-2 hónapos eltérés is van a különböző területeken történő „számlálások” között. 2011-ben ezzel a számlálással országosan egy 5630-6380 példányszámú medvepopulációt emlegettek. Domokos elismerte egyébként, hogy ők sem tudnak pontosabb módszert a medvepopuláció megszámlálására.

Romániában 2148 vadászterület van, amelyek átlagosan 110 négyzetkilométeresek-, magyarázta Domokos, hozzátéve, hogy a populációbecsléseknél teljes mértékben figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a medvék nem tudják, hol vannak a vadászterületek határai vígan járnak kelnek közöttük. A Milvus Egyesület GPS-nyakörves vizsgálatai bizonyítják, hogy másfél év alatt egy medve akár 16-17 vadászterületen is megfordulhat, ugyanazt az egyedet akár többször is feltüntethetik az adatbázisban. Ráadásul ezen adatok ismeretében szabják meg a kilövési kvótát. Ezért nem állja a helyét az a kijelentés sem, hogy egyes megyékben elszaporodtak, és ott növelni kell a kilövési kvótát. Egyes vadásztársaságok meg amúgy is a megszámolt populációról tesznek jelentést, mert így növelhetik a kilőhető egyedek számát. Másrészt azonban, egy valós számlálás utáni kimutatás során – esetleg nagyon nagy egyedszám csökkenés esetén – a vadásztársaságot kérhetnék számon, hogy esetében nem volt jó vadgazdálkodó, kockáztatnák a terület bérleti szerződésének felbontását. Ez egy mókuskerék Domokos szerint.

Ha ez így van, hogyan állapítják meg az 550 egyedes országos kilövési kvótát, ami a jelenlegi populáció 10 százalékát jelenti? – tette fel a kérdést szakértő. Rámutatott hogy 2004-től folyamatosan 380 egyed körül volt a kilőhető egyedek száma, míg tavaly 430-ra, idén 550-re nőtt a kilövési kvóta.

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület a továbbiakban felsorolta a medvékkel kapcsolatos tévhiteket is: a barnamedve nem növényevő állat, hanem ragadózó is egyben, élő állatokra is vadászik, de a dögöt is megeszi. Nem agresszív, az emberre kizárólag csak szorongatott helyzetben támad, akkor is védekezésképpen. Kísérletek bizonyítják, hogy egy embert érzékelő medve 12 napig rejtőzik, míg újrakezdi megszokott életmódját. A medvéket nem lehet csak úgy áttelepíteni egyik megyéből a másikba, mert ez nagy szakértői és anyagi támogatottságot igényelne, ráadásul feltételezhető, hogy a nagy területigényű medvék visszatérhetnek.

„A medve, függetlenül attól, hogy hány éves, mekkora tömegű, és milyen nemű, ugyanúgy használja élőhelyként a mezőt, a dombvidéket, mint az erdőt. Kapitális hímek és idős nőstények egyaránt megjelennek azokon a helyeken, ahol e logika mentén csak fiatal hímeknek szabadna lenniük” – szögezte le Domokos. Rámutatott: a vadkárokat nem ezek az egyedek okozzák: az esetek többségében de például a Hargita megyében 47 kilőtt medvéből csak hat nem volt aranytrófeás. A magyarázat: a vadászni érkező turisták nem a kukoricásban tanyázó éhes, esetenként bocsos medvékre vadásznak. Az értékes példányok kilövése pedig a természetes szelekcióval ellentétben a medveállomány genetikai legyengüléséhez vezethet.

A szakértő szerint tény, hogy megnövekedett a medvék területigénye, amire egyszerű a magyarázat: idén nem volt bükk és tölgymakk termés, a medvék emberi települések közelében, termőföldeken igyekeznek felkészülni a télre. Ráadásul az erdőből kiűzi őket a legeltetés is.

A legfontosabb az lenne, hogy a múltbeli kompromisszumos együttélést előtérbe helyezzük, ugyanakkor fontos a vadkárokért járó kártérítések időbeni kifizetése is – fejtette ki. A medvék emberi településektől való távol tartása hatékony eszközeként a villanypásztoros védekezést nevezte meg a szakértő.