Zsigmond József a sepsiszentgyörgyi önkormányzat egyik legfiatalabb tagja. Néhány évet más városban élt, előtte azonban az ifjúsági élet meghatározó alakja volt. Most ismét a sepsiszentgyörgyi közösségért dolgozik, terveiről pedig beszámolt a Székelyhon.ronak is.
2012. október 01., 13:192012. október 01., 13:19
2012. október 01., 14:402012. október 01., 14:40
Zsigmond József nevét minden diák ismerte Sepsiszentgyörgyön, hiszen a KOVAKÖ elnöke, majd az országos diáktanács alelnöke is volt. Később azonban elkerült Sepsiszentgyörgyről, és saját bevallása szerint nehéz volt hazajönni, de megérte. Az elmúlt évekről és a terveiről beszélgettünk, a sepsiszentgyörgyi városi tanács egyik legfiatalabb tagjával.
– Mi történt veled az elmúlt években, és hogyan kerültél haza Sepsiszentgyörgyre?
– Most 24 éves vagyok, Kolozsváron tanultam jogot és politológiát, és mindig tudtam, hogy az egyetem után hazajövök. Csak azt nem, hogy ilyen hamar sor kerül erre. Sepsiszentgyörgy az én városom, évekkel ezelőtt amikor elmentem innen mindenki ismert, hiszen a diáktanácsok tagja és elnöke is voltam. Később az Országos Diákszövetség alelnöke lettem, majd a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Emellett a Mikó Imre Szakkollégium alelnöke is voltam, valamint a Duna Televízió társadalmi kurátora. Később a magyarországi politológus hallgatók országos egyesületének határon túli elnökségi megbízottjaként dolgoztam. Mozgalmas, aktív évek vannak mögöttem a civil és főleg ifjúsági szférában.
– Mit hagytál itt Sepsiszentgyörgyön a fiatalságnak, a diákönkormányzatoknak és mit találtál amikor tavaly hazajöttél?
– Amíg itthon éltem, a középiskolai évek alatt két diákönkormányzatot is vezettem, ez a kettő létezett akkor csak. Azóta azonban több ifjúsági szervezet is létrejött, és amikor hazajöttem alig ismertem valakit ezekből a szervezetekből. Amikor hazajöttem két hónapig kilökött magából a város, nagyon nehéz volt megtalálni a helyemet és azt, amit annak idején felépítettem. A KOVAKÖ elsikkadt, az újságjuk átkerült az EMI-hez, a helyi civil szervezeteknek pedig nem igazán tetszett, hogy visszajöttem. Most azonban minden kezd ismét összeállni, megerősödtek a diáktanácsok.
– Milyennek látod a civil, ifjúsági szférát Sepsiszentgyörgyön, hiszen egyre több van, mégis a tevékenységek elcsúsznak, nem mindig van érdeklődés?
– Most már a diáktanácsok önállóan, jól működnek, és azt látom, hogy önzetlenül tesznek mindent, azért, hogy jobb legyen az iskolának és a közösségnek. Viszont ennél nagyobb szinteken már mások az érdekek, és ez nem jó. Sajnos, ha nálunk valaki magán viseli egy egyesület emlébmáját egy bármilyen rendezvényen, akkor egy másik egyesület tagjai már nem kapcsolódnak be a tevékenységbe.
– Hogyan lehetne ezen változtatni?
– Ennek orvoslására az egyik legjobb kísérlet a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Ifjúsági és Kulturális Fővárosa projekt, mivel ebbe bárki bekapcsolódhat, hiszen nem egyetlen szervezet rendezi a programokat. Bárki részt vehet az eseményeken, és a programok is széleskörű közönségknek szólnak. Nekem furcsa volt, amikor hazajöttem, hogy mindenki az önös érdekeit helyezi előtérbe a közösségi érdek helyett, és ezen kell változtatni a jövőben. A főváros projekt kapcsán arra törekedtünk, hogy újszerű rendezvények legyenek, amiből hagyományt is lehet teremteni. Számomra a múzeumkerti programok voltak a legkiemelkedőbbek, hiszen több mint kétezer ember vett részt rajta.
– Mivel lehet megmozdítani a háromszéki fiatalokat, mivel nem minden esemény jut el mindenkihez?
– Szerintem a sepsiszentgyörgyi kulturális élet vetekszik a kolozsvárival és az ifjúsági projektek is nagyon jók. Azzal van a gond, hogy van egy réteg, aki mindenhol ott van, de vannak, akik sehol sincsenek jelen. Őket kellene megmozdítani valahogyan, először is felmérve az igényeiket. Mindenkinek van valamilyen érdeklődési köre, ezt kell felmérni és szervezni számukra is olyan eseményt, ami megmozdítja őket. Gondolok a sportra, zenére és olyan más területekre, ami nincs lefödve.Ezért működnek jól a külföldi ifjúsági szervezetek, mivel nem érdekből működnek, hanem elhivatottan és egyszerre csak egy dologra koncentrálnak.
– Honnan jöttek a politikai ambícióid, hiszen ifjúsági vezető voltál éveken át?
– Igazából én már 12 évesen megálmodtam, hogy politikus leszek, és az egész életemben ezt az utat követtem. Soha nem voltam kompromittáló szituációban, mindig vigyáztam a tetteimre és a diáktanácsosi munkámban is igyekeztem jól teljesíteni. Amikor ennek a korszaknak vége szakadt, úgy éreztem, hogy készen állok a közéleti szerepre. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar összejön, de tavaly októberben hazakerültem és Antal Árpád András polgármester úgy látta, hogy érdemes vagyok arra, hogy felkerüljek a városi tanácsosi listára. Az ő politikájában hiszek, és saját ifjúsági és külföldi tapasztalataimmal tudom segíteni az önkormányzat munkáját.
– Milyen a hangulat most a helyi tanácsban, hogy érzed magad?
– Most nagyon kellemes a hangulat, nemcsak a frakcióban, hanem az egész testületben. Heti rendszerességgel készülünk focizni, önkormányzati focikupán is részt vettünk már, és mindenkivel lehet együtt dolgozni. Hangosabb vita sem volt még az elmúlt hetek során, mindenki elmondja és elfogadja a véleményeket, és ez nagyon fontos. Én az oktatás, kulturális, ifjúsági és sportbizottság tagja vagyok, de a roma ügyi projektekben is részt kívánok venni.
– Milyen terveid vannak fiatal önkormányzati képviselőként?
– Rengeteg tervem van, októbertől nyújtok majd be tervezeteket is. A nyár folyamán sokat tanultam, az első fogadó órámon 37-en voltak, és rengeteg jó ötlettel kerestek meg, melyeket benyújtok majd és sikerre is viszünk. Prioritásként kezelem azt, hogy hazahozzuk a diákokat, akik máshol tanulnak, de fontosnak tartom azt is, hogy képzőművészeti egyetemet hozzunk létre magyar nyelven, de olyan ambícióm is van, hogy karrierirodát alakítsunk ki az egyetemen. Olyan terveket karolok fel, amelyekre mások nem voltak nyitottak, de közös erővel sikerre lehet vinni.
– Milyen romákat érintő projektben vennél részt, és hogyan látod ezt konkrétan?
– Középiskolás koromban már sokat jártam ki az Őrkő negyedbe, akkor árva gyerekekre vigyáztunk az osztálytársaimmal önkéntesen, és ez is óriási segítség volt számukra. Ezt a kérdést úgy látom, hogy a romákat nem lehet a mi módszereinkkel teljesen integrálni, inkább az erősségeikre kellene figyeljünk. Olyan készségeiket kellene fejleszteni, amelyekben tényleg jók és hasznosíthatnák is. Arra gondolok, hogy van olyan roma gyerek, aki nem akar tanulni, viszont a lovat megüli úgy, ahogyan más senki. Ezt kellene fejleszteni, hiszen lovasoktatásra igény van a régiónkban. Speciális módszerekkel lehet őket képezni, bár egész Európában nincs romastratégia, de szerintem nem kell erőszakkal tenni semmit. Mi sem vagyunk olyanok, mint ők és ők sem olyanok, mint mi. Nyitni kell feléjük és elfogadni őket, sajnos egymás mellett élünk, de nem együtt és ez óriási probléma.
– Mit jelent számodra Sepsiszentgyörgy?
– Sepsiszentgyörgy érdekes város, tudtam, hogy hazajövök, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Tinédzserként izgalmas, hazatelepedni pedig nagyon jó, csak nehéz. Szeretem, mert meggyőződésem, hogy 10–15 év múlva akár a szórványból is költöznek ide magyarok a minőségi oktatás és kulturális élet miatt. Ez a város egy kulturális gócpont lesz, és jó ennek a kialakításában részt venni. A román magyar viszony nehézkes kicsit nálunk, mert ritkán beszélünk egymással, és a fontos dolgokat elkerüljük. Beszélni kellene ez autonómiáról, történelemről és más kényes dologról is. Beszélgetni kéne közösségi eredetű, de kínos témákról is, ahhoz, hogy igazán jó viszony alakuljon ki köztünk.
– Melyek a további terveid politikusként?
– Érdekes, mivel nemrég megtaláltam egy hat évvel ezelőtti beszédemet, és akkor azt ajánlottam a fiataloknak, hogy menjenek el, tanuljanak, majd jöjjenek haza és vegyenek részt a közéletben. Belegondoltam, hogy én jelenleg pont itt tartok, elértem a célokat. A politikában a végső cél az Bukarest. Kérdés, hogy mikor? De úgy látom, néhány év múlva erre is lesz reális esélyem, ha addig úgy építkezem, és dolgozom a közösségért hogy ez lehetővé váljon. A romániai politikai életben mindent a maga helyén kell értékelni. Szerintem az erdélyi magyar választók a legbölcsebb emberek a világon, mindig azt hozzák ki a választáson, ami jó és aminek lennie kell. Gondolok itt az európai parlamenti választásokra, de a helyi választásokra is. A választók tudják mi a jó nekik, és az erdélyi magyar politikusok az információkat kell eljuttassák a választókhoz, door to door formában vagy akár virtuálisan is. Mesteri disszertációmban is ezzel a jelenséggel foglalkozom és gyakorlatilag a közösség dönt egy-egy párt sorsáról, jövőjéről.
Fontos számomra az autonómia kérdése is, konkrétan kutatok az autonómiák és azok alkalmazása iránt, és szerintem ki kell dolgozni egy egységes autonómia koncepciót legalább két nyelven. Meglátásom szerint be kell vonni ebbe a románokat is, hogy vegyenek részt a folyamatban, majd tárgyalásokat kell folytatni, mert ez ügyben Bukarest mondja ki a végszót, nem pedig Budapest. A helyi igény, ha maximális és a románok is támogatják, akkor el lehet érni valamit. Ezt kell kidolgozni, ebben kell egyetérteni és akkor működne ez a kérdés is. Meggyőződésem, hogy a politikai karrieremet autonómiával fejezem majd be és az is, hogy Sepsiszentgyörgy igazi fővárossá válik.
Harmincegy iskolai bűncselekményt tartottak számon, ezek többsége verekedés volt, súlyos következmények nélkül – összegezték a minap lezárult tanév iskolai biztonsági tapasztalatait Kovászna megyében.
Megkezdődött a kézdivásárhelyi Kanta utca régóta várt felújítása. A munkálatok miatt ideiglenesen módosult a közlekedési rend: egyes szakaszokon egyirányúsították a forgalmat, több utcában pedig korlátozták a kanyarodási lehetőségeket.
Kilőttek egy medvét Sepsiszentgyörgyön a Farm utcában vasárnap este, egy másik kószáló nagyvadnak pedig csapdát helyeztek ki az Oltmező utcában.
Az ott lakók, illetve a rajta naponta közlekedők több mint hat éve várnak rá, azóta hol por, hol sár keseríti az életüket. Kézdivásárhelyen június 22-én, hétfőn elkezdik a város egyik bejáratának számító Kanta utca felújítását.
Harmincadik alkalommal rendezték meg a Széchenyi-bált szombaton az árkosi Szentkereszty-kastélyban. A Mikes Kelemen Elméleti Líceum hagyományos tanévzáró eseményén ezúttal is bálkirálynőt és bálbánt választottak.
Fordulóponthoz érkezett a sepsiszentgyörgyi színház története. Lassan véget ér az idei színházi évad, ezzel együtt pedig a jelenlegi épülettől is elbúcsúzik a társulat. Június 29-én rendhagyó eseményt szerveznek Viszlát, színházépület! címmel.
A kiskérődzők körében terjedő járványokra hivatkozva 2026 végéig blokkolta a juhok és kecskék romániai exportját az Európai Bizottság. A háromszéki juhosgazdák szerint a tilalom egyeseknek kedvezhet, a tenyésztőknek viszont veszteséget okoz.
A Diakónia új, kétéves futamidejű programja azzal segít az időseknek, amire a leginkább szükségük van: közösséggel, élménnyel. A cél legalább 120 sepsiszentgyörgyi nyugdíjas aktivizálása és társadalmi kapcsolataik erősítése.
Rekordszámú fogat nevezett be a július 10. és 12. között zajló országos és nemzetközi fogathajtó versenyre. Az oltszemi megmérettetés szokásosnál is több izgalmat ígér, hiszen a gyakorlott fogatok mellett a fiatalabb korosztály is pályára lép.
Közúti baleset miatt lassult le a forgalom kedden délután Rétynél, a 11-es és a 13E jelzésű országutak kereszteződésénél. Négy autó ütközött össze, személyi sérülés nem történt.
szóljon hozzá!