Zsigmond József a sepsiszentgyörgyi önkormányzat egyik legfiatalabb tagja. Néhány évet más városban élt, előtte azonban az ifjúsági élet meghatározó alakja volt. Most ismét a sepsiszentgyörgyi közösségért dolgozik, terveiről pedig beszámolt a Székelyhon.ronak is.
2012. október 01., 13:192012. október 01., 13:19
2012. október 01., 14:402012. október 01., 14:40
Zsigmond József nevét minden diák ismerte Sepsiszentgyörgyön, hiszen a KOVAKÖ elnöke, majd az országos diáktanács alelnöke is volt. Később azonban elkerült Sepsiszentgyörgyről, és saját bevallása szerint nehéz volt hazajönni, de megérte. Az elmúlt évekről és a terveiről beszélgettünk, a sepsiszentgyörgyi városi tanács egyik legfiatalabb tagjával.
– Mi történt veled az elmúlt években, és hogyan kerültél haza Sepsiszentgyörgyre?
– Most 24 éves vagyok, Kolozsváron tanultam jogot és politológiát, és mindig tudtam, hogy az egyetem után hazajövök. Csak azt nem, hogy ilyen hamar sor kerül erre. Sepsiszentgyörgy az én városom, évekkel ezelőtt amikor elmentem innen mindenki ismert, hiszen a diáktanácsok tagja és elnöke is voltam. Később az Országos Diákszövetség alelnöke lettem, majd a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Emellett a Mikó Imre Szakkollégium alelnöke is voltam, valamint a Duna Televízió társadalmi kurátora. Később a magyarországi politológus hallgatók országos egyesületének határon túli elnökségi megbízottjaként dolgoztam. Mozgalmas, aktív évek vannak mögöttem a civil és főleg ifjúsági szférában.
– Mit hagytál itt Sepsiszentgyörgyön a fiatalságnak, a diákönkormányzatoknak és mit találtál amikor tavaly hazajöttél?
– Amíg itthon éltem, a középiskolai évek alatt két diákönkormányzatot is vezettem, ez a kettő létezett akkor csak. Azóta azonban több ifjúsági szervezet is létrejött, és amikor hazajöttem alig ismertem valakit ezekből a szervezetekből. Amikor hazajöttem két hónapig kilökött magából a város, nagyon nehéz volt megtalálni a helyemet és azt, amit annak idején felépítettem. A KOVAKÖ elsikkadt, az újságjuk átkerült az EMI-hez, a helyi civil szervezeteknek pedig nem igazán tetszett, hogy visszajöttem. Most azonban minden kezd ismét összeállni, megerősödtek a diáktanácsok.
– Milyennek látod a civil, ifjúsági szférát Sepsiszentgyörgyön, hiszen egyre több van, mégis a tevékenységek elcsúsznak, nem mindig van érdeklődés?
– Most már a diáktanácsok önállóan, jól működnek, és azt látom, hogy önzetlenül tesznek mindent, azért, hogy jobb legyen az iskolának és a közösségnek. Viszont ennél nagyobb szinteken már mások az érdekek, és ez nem jó. Sajnos, ha nálunk valaki magán viseli egy egyesület emlébmáját egy bármilyen rendezvényen, akkor egy másik egyesület tagjai már nem kapcsolódnak be a tevékenységbe.
– Hogyan lehetne ezen változtatni?
– Ennek orvoslására az egyik legjobb kísérlet a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Ifjúsági és Kulturális Fővárosa projekt, mivel ebbe bárki bekapcsolódhat, hiszen nem egyetlen szervezet rendezi a programokat. Bárki részt vehet az eseményeken, és a programok is széleskörű közönségknek szólnak. Nekem furcsa volt, amikor hazajöttem, hogy mindenki az önös érdekeit helyezi előtérbe a közösségi érdek helyett, és ezen kell változtatni a jövőben. A főváros projekt kapcsán arra törekedtünk, hogy újszerű rendezvények legyenek, amiből hagyományt is lehet teremteni. Számomra a múzeumkerti programok voltak a legkiemelkedőbbek, hiszen több mint kétezer ember vett részt rajta.
– Mivel lehet megmozdítani a háromszéki fiatalokat, mivel nem minden esemény jut el mindenkihez?
– Szerintem a sepsiszentgyörgyi kulturális élet vetekszik a kolozsvárival és az ifjúsági projektek is nagyon jók. Azzal van a gond, hogy van egy réteg, aki mindenhol ott van, de vannak, akik sehol sincsenek jelen. Őket kellene megmozdítani valahogyan, először is felmérve az igényeiket. Mindenkinek van valamilyen érdeklődési köre, ezt kell felmérni és szervezni számukra is olyan eseményt, ami megmozdítja őket. Gondolok a sportra, zenére és olyan más területekre, ami nincs lefödve.Ezért működnek jól a külföldi ifjúsági szervezetek, mivel nem érdekből működnek, hanem elhivatottan és egyszerre csak egy dologra koncentrálnak.
– Honnan jöttek a politikai ambícióid, hiszen ifjúsági vezető voltál éveken át?
– Igazából én már 12 évesen megálmodtam, hogy politikus leszek, és az egész életemben ezt az utat követtem. Soha nem voltam kompromittáló szituációban, mindig vigyáztam a tetteimre és a diáktanácsosi munkámban is igyekeztem jól teljesíteni. Amikor ennek a korszaknak vége szakadt, úgy éreztem, hogy készen állok a közéleti szerepre. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar összejön, de tavaly októberben hazakerültem és Antal Árpád András polgármester úgy látta, hogy érdemes vagyok arra, hogy felkerüljek a városi tanácsosi listára. Az ő politikájában hiszek, és saját ifjúsági és külföldi tapasztalataimmal tudom segíteni az önkormányzat munkáját.
– Milyen a hangulat most a helyi tanácsban, hogy érzed magad?
– Most nagyon kellemes a hangulat, nemcsak a frakcióban, hanem az egész testületben. Heti rendszerességgel készülünk focizni, önkormányzati focikupán is részt vettünk már, és mindenkivel lehet együtt dolgozni. Hangosabb vita sem volt még az elmúlt hetek során, mindenki elmondja és elfogadja a véleményeket, és ez nagyon fontos. Én az oktatás, kulturális, ifjúsági és sportbizottság tagja vagyok, de a roma ügyi projektekben is részt kívánok venni.
– Milyen terveid vannak fiatal önkormányzati képviselőként?
– Rengeteg tervem van, októbertől nyújtok majd be tervezeteket is. A nyár folyamán sokat tanultam, az első fogadó órámon 37-en voltak, és rengeteg jó ötlettel kerestek meg, melyeket benyújtok majd és sikerre is viszünk. Prioritásként kezelem azt, hogy hazahozzuk a diákokat, akik máshol tanulnak, de fontosnak tartom azt is, hogy képzőművészeti egyetemet hozzunk létre magyar nyelven, de olyan ambícióm is van, hogy karrierirodát alakítsunk ki az egyetemen. Olyan terveket karolok fel, amelyekre mások nem voltak nyitottak, de közös erővel sikerre lehet vinni.
– Milyen romákat érintő projektben vennél részt, és hogyan látod ezt konkrétan?
– Középiskolás koromban már sokat jártam ki az Őrkő negyedbe, akkor árva gyerekekre vigyáztunk az osztálytársaimmal önkéntesen, és ez is óriási segítség volt számukra. Ezt a kérdést úgy látom, hogy a romákat nem lehet a mi módszereinkkel teljesen integrálni, inkább az erősségeikre kellene figyeljünk. Olyan készségeiket kellene fejleszteni, amelyekben tényleg jók és hasznosíthatnák is. Arra gondolok, hogy van olyan roma gyerek, aki nem akar tanulni, viszont a lovat megüli úgy, ahogyan más senki. Ezt kellene fejleszteni, hiszen lovasoktatásra igény van a régiónkban. Speciális módszerekkel lehet őket képezni, bár egész Európában nincs romastratégia, de szerintem nem kell erőszakkal tenni semmit. Mi sem vagyunk olyanok, mint ők és ők sem olyanok, mint mi. Nyitni kell feléjük és elfogadni őket, sajnos egymás mellett élünk, de nem együtt és ez óriási probléma.
– Mit jelent számodra Sepsiszentgyörgy?
– Sepsiszentgyörgy érdekes város, tudtam, hogy hazajövök, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Tinédzserként izgalmas, hazatelepedni pedig nagyon jó, csak nehéz. Szeretem, mert meggyőződésem, hogy 10–15 év múlva akár a szórványból is költöznek ide magyarok a minőségi oktatás és kulturális élet miatt. Ez a város egy kulturális gócpont lesz, és jó ennek a kialakításában részt venni. A román magyar viszony nehézkes kicsit nálunk, mert ritkán beszélünk egymással, és a fontos dolgokat elkerüljük. Beszélni kellene ez autonómiáról, történelemről és más kényes dologról is. Beszélgetni kéne közösségi eredetű, de kínos témákról is, ahhoz, hogy igazán jó viszony alakuljon ki köztünk.
– Melyek a további terveid politikusként?
– Érdekes, mivel nemrég megtaláltam egy hat évvel ezelőtti beszédemet, és akkor azt ajánlottam a fiataloknak, hogy menjenek el, tanuljanak, majd jöjjenek haza és vegyenek részt a közéletben. Belegondoltam, hogy én jelenleg pont itt tartok, elértem a célokat. A politikában a végső cél az Bukarest. Kérdés, hogy mikor? De úgy látom, néhány év múlva erre is lesz reális esélyem, ha addig úgy építkezem, és dolgozom a közösségért hogy ez lehetővé váljon. A romániai politikai életben mindent a maga helyén kell értékelni. Szerintem az erdélyi magyar választók a legbölcsebb emberek a világon, mindig azt hozzák ki a választáson, ami jó és aminek lennie kell. Gondolok itt az európai parlamenti választásokra, de a helyi választásokra is. A választók tudják mi a jó nekik, és az erdélyi magyar politikusok az információkat kell eljuttassák a választókhoz, door to door formában vagy akár virtuálisan is. Mesteri disszertációmban is ezzel a jelenséggel foglalkozom és gyakorlatilag a közösség dönt egy-egy párt sorsáról, jövőjéről.
Fontos számomra az autonómia kérdése is, konkrétan kutatok az autonómiák és azok alkalmazása iránt, és szerintem ki kell dolgozni egy egységes autonómia koncepciót legalább két nyelven. Meglátásom szerint be kell vonni ebbe a románokat is, hogy vegyenek részt a folyamatban, majd tárgyalásokat kell folytatni, mert ez ügyben Bukarest mondja ki a végszót, nem pedig Budapest. A helyi igény, ha maximális és a románok is támogatják, akkor el lehet érni valamit. Ezt kell kidolgozni, ebben kell egyetérteni és akkor működne ez a kérdés is. Meggyőződésem, hogy a politikai karrieremet autonómiával fejezem majd be és az is, hogy Sepsiszentgyörgy igazi fővárossá válik.
A mesemondók missziója kihívásokkal teli, de szükség van rá, talán most leginkább – vallja Bedőházi Beáta. A szakemberrel a közelgő Erdélyi Népmesemondó Találkozó apropóján beszélgettünk az élőszavas mesemondás erejéről.
Tanárt és tanítványt díjaztak az Erdővidéki Közművelődési Napok keretében Baróton. Incze Mózes Munkácsy-díjas festőművészt a város díszpolgárává avatták, egykori tanárát, Rácz Magdát pedig Erdővidék Kultúrájáért Díjjal ismerték el.
Támogatná a helyben maradó orvosokat és gyógyszerészeket a Studium–Prospero Alapítvány: két, teljesen felszerelt szolgálati lakásra hirdetnek pályázatot Sepsiszentgyörgyön, november 15-i beköltözéssel.
Kökösbácsteleken aggódva figyelték a Tatrang szintjének emelkedését, de a folyó végül nem lépett ki a medréből, továbbá a Feketeügy és az Olt hozama sem nőtt jelentősen. Ebben az évben másodjára fenyegette árvíz a falut.
A lakosság segítségét kéri a sepsiszentgyörgyi rendőrség annak a nőnek a megtalálásában, akit azzal gyanúsítanak, hogy egy férfi által elhagyott bankkártyát használt több helyen is Sepsiszentgyörgyön és Brassóban.
Széleskörű rendőrségi akció zajlott csütörtökön többek között Hargita és Kovászna megyében is, egy szervezett bűnözéssel és informatikai hamisítással kapcsolatos ügyben. A hatóságok több mint negyven házkutatást tartottak tíz megyében.
A szervezők érdekfeszítő kiállítást iktattak a 30. Erdővidéki Közművelődési Napok programjába. A jubileumi év keretében október 9-én, csütörtökön 13 órakor a baróti múzeum kertjében nyílik meg a Jókai Háromszéken című emlékkiállítás.
Október 7-én éjjel a Tatrang-folyó vízszintje megemelkedett, a Brassó és Kovászna megyék határán fekvő Kökösbácsteleken áradástól tartanak. A polgármester szerint a legaggasztóbb az, hogy nem tudnak jobban felkészülni az árvízre, mint tavasszal.
A textilgyűjtő kukák kifosztását és tartalmuk széthányását csak a köztisztasági vállalat, a helyi rendőrség és a lakosság összefogásával lehetne megakadályozni. Máthé László, a Tega igazgatója szerint viszont valahol mindig homok kerül a gépezetbe.
A tél szerelmesei már péntektől korcsolyát húzhatnak: megnyílik a Sepsi Aréna melletti sátortetős pálya, ahol hétvégén is több idősávban várják a látogatókat.
szóljon hozzá!