Az ismert és a névtelen hősökre emlékeztek

A vértanúk emlékére állított kopjafánál elsőként Ruszka Sándor iskolalelkész szólt az egybegyűltekhez, méltatta az ’56-os forradalom és szabadságharc ismert és névtelen hőseit. Farkas Ferenc történelem szakos tanár, iskolaigazgató a magyarországi forradalom és szabadságharc korszakalkotó fontosságát hangsúlyozta. A temetőbeli megemlékezés a kollégium tanulóinak ünnepi műsorával folytatódott, verset szavalt Bakcsi Mónika tizenkettedikes tanuló, a kollégium énekkara pedig Ákos 1956 című énekszámát adta elő. A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással, illetve a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget.

A Szoboszlay-per a legnagyobb kommunizmus ellenes szervezkedésben résztvevő személyek pere 1957–1958-ban zajlott Erdélyben, és a legkegyetlenebb per volt az összes közül Romániában. Az eljárás során 57 személyt állítottak bíróság elé, akik közül tizet kivégeztek.

Szoboszlay Aladár pécskai római katolikus plébános Confederatio című művében kifejtette egy közös román-magyar állam tervét, amelynek létrejötte szerinte az etnikai feszültségeket szüntette volna meg. Ezenkívül fel szerette volna számolni a kommunista diktatúrát, megszüntetni a kollektivizálást és visszaállítani az alapvető polgári jogokat. Elméletét először csak közvetlen barátaival, Reusz Máriával, Alexandru Fîntînaru ügyvéddel, báró Huszár Józseffel és Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébánossal, bérmakeresztapjával ismertette, azonban egyre több követőre találtak. Hamarosan külön-külön konspiratív szervezet működött Pécskán, Csíkszeredában, valamint Torján. A szervezkedés tagjai egy fegyveres felkelést kívántak kirobbantani, amelynek dátumát 1956. augusztus 28-ra tűzték ki. A felkelés azonban a rossz szervezés miatt el sem indult. A kudarcot követően azonban Szoboszlay és társai nem adták fel, hanem újabb dátumot tűztek ki a felkelés kirobbantására, a magyar forradalom hatására október 26-át. Azt akarták, hogy a két forradalom egyszerre győzzön a két országban, ezzel létrejött volna a Szoboszlay által elképzelt konföderáció is. A kijelölt időpontban azonban ismét nem történt semmi, ezzel a felkelés kirobbantásának terve a kútba esett, a magyar forradalmat pedig a szovjet csapatok időközben leverték, így megszűnt az együttműködés esélye is. A szervezkedést a Securitate egy „Iosif” álnevű besúgónak köszönhetően leleplezete, a résztvevőket pedig 1957 novemberében sorra letartóztatták.

A pert Kolozsváron tartották, a III. Hadtest hadbírósága ítélkezett „államrend elleni összeesküvéssel” és a „Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel” vádoltva az elítélteket. Az összes vádlottat teljes vagyonelkobzással sújtották, ezenkívül tíz személyt halálra, öt személyt pedig életfogytiglanra ítéltek. A többiek ítélete 8–25 év között volt, ők az 1964-es amnesztia idején kiszabadultak. (forrás: Wikipédia)