A színháznak ki kell mozdulnia a falak közül

– Az Udvartér Színház harmadik évadának elején hogy látja, jó úton haladnak?

– Már az elejétől arra törekedtem, hogy vezessük vissza a bérletrendszert, és egy olyan repertoárszínházat próbáljunk létrehozni, ahol egyik oldalon a társulatépítés folyik, a másik oldalon pedig magára a repertoárra helyezzük a hangsúlyt. Persze nem vagyunk abban a helyzetben sem anyagilag, sem társulatilag, hogy mondjuk 6-7 saját bemutatóval álljunk elő, de azért igyekszünk minél színesebbé, dinamikusabbá, energikusabbá tenni az évadunkat azáltal, hogy vendégelőadások is helyet kapnak a bérletrendszerünkben. Az első évadban öt bérletes előadással indultunk: a két vendégelőadás mellett két saját produkciót hoztunk létre, szilveszterre pedig egy közös előadást mutattunk be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal. Közben bérleten kívül bemutattunk két saját és egy, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel közös alkotást. A második évadunkban tartottuk az ötös csomagot ugyanezzel a szerkezettel, és sokat játszottuk a meglévő produkciókat is. Az új évadban egy produkcióval növeljük a bérlet „tartalmát”, ugyanis három saját és három vendégelőadást tekinthet meg a néző. Mellette felolvasószínházzal, gyerek- és tantermi előadással is készülünk.

– A bérletrendszeren kívüli saját stúdióprodukcióik továbbra is műsoron maradnak?

– A bérleten kívüli előadásaink között Duncan Macmillan Lélegezz! és Alexandru Popa A boldogság titka című darabja szerepel, amelyeket még az előző évadban mutattunk be. Ugyancsak az előző évadból műsoron maradt Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című komédiája is Kolcsár József rendezésében, amit óriási közönségsikerrel övezve játsszuk, illetve valamikor szeretném felújítani Rusznyák Gábor Derengését. Az új évadban két nagyszínpadi produkció, egy gyerekelőadás, egy saját produkciót és egy osztálytermi előadás szerepel a terveink között. A Nagy Norbert rendezte A kis herceggel indítunk, aztán Alexandru Popa Pókfonálon című darabját mutatjuk be felolvasószínházi formában a Karma teraszán, majd belevágunk a tantermibe is, amit Deli Szófia rendez. Ez utóbbi diákokat érintő témákat dolgoz fel, és konkrétan kimegyünk közéjük, az osztálytermekbe!

• A bérletrendszert az Udvartér Színház saját produkciója nyitja: az Édes Anna (Kosztolányi Dezső azonos című regényét színpadra alkalmazta Bélai Marcel, Takács Réka és Györfi Csaba) sorstragédia rendezője Györfi Csaba, akit az idei, 33. UNITER-gálán a legjobb koreográfia díjára jelöltek a nagyváradi Szigligeti Színház Táncegyüttesének Bergman-adaptációjáért, a Suttogások és sikolyokért.

• A Háromszék Táncszínház Napszentület (rendező: Juhász Zsolt) című előadását november végén láthatják a nézők.

• Harmadikként a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház hozza el Székely Csaba 10 című előadását Rusznyák Gábor rendezésében.

• Januárban ismét egy Udvartér Színház-produkció, egyben a szilveszteri vígjáték: Marc Camoletti Hatan pizsamában című darabját Kolcsár József rendezi.

• Ezt követi a gyergyószentmiklósi Figura Színház Molnár Ferenc Liliom című darabjával (külvárosi legenda hét képben). Rendezője Albu István, aki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadásáért UNITER-díjat kapott, míg az Udvartér Színházban is dolgozó Márton Erika díszlettervező a jelöltek között szerepelt, a Magyar Színházak idei, 37. Kisvárdai Fesztiválján pedig a legjobb díszlet díját érdemelte ki. Ebben az előadásban játszik a kézdivásárhelyi Pascu Tamara és Barti Lehel, akiknek pályája a helyi városi színházban indult.

• A bérletrendszert a harmadik saját produkció, Ferdinand von Schirach Terror című kortárs színműve zárja Barabás Árpád rendezésében.

– Változatlanul négy főállású színésszel tartják a frontot?

– Jelenleg négy színész, Elek Ágota, Gecse Noémi, Kiss László és Mihály János alkotja a társulatot, de csatlakozott hozzánk Székely G. Krisztina és Radu Enrik, illetve D. Gulácsi Zsuzsanna is újra látható lesz. Az évad végéig vannak még tervek e tekintetben, de előbb érjünk el a hídig.

– A színházas kiszállások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?

– Ez változó. Ott, ahol az elmúlt 10-15 évben megfordult egy-két színház, nyilván sokkal nyitottabbak az emberek, de hát mentünk olyan helyre is, ahol addig nem járt színházi társulat. Az ilyen településeken még hosszú időbe telik, amíg úgymond „színházilag” kineveljük a közönséget, annál is inkább, mert mi sem tudunk eljutni mindenhová évente négyszer, erre nincs lehetőségünk. Ha csak Kovászna megyét nézzük, akkor szeretnénk tartani azt a forgatókönyvet, hogy évadonként egyszer, jó esetben kétszer kimenjünk. Az előttünk álló évadban egy gyerekelőadással és egy nagyszínpadival tervezünk kiszállni, de gyakran fellépünk Hargita és Maros megye más településein is, és most már kezdünk fesztiválokra is járni, tehát az országhatáron túlterjed ez a történet. De nekünk az alap mindig az a közösség és az a közönség, ahol ezt a színházat létrehozzuk, tehát elsősorban Kézdivásárhely és a környező települések. Persze, ez egy kétoldalú játék, nemcsak nekünk kell akarnunk vendégszerepelni, viszont abban a tévhitben sem szabad ringatnunk magunkat, hogy majd vidékről bejönnek megnézni az előadásainkat.

– Mondjuk még a szomszédos Kézdiszentlélekről sem?

– Még onnan sem, de tegyem hozzá gyorsan, hogy amikor ott voltunk, mindkét alkalommal teltház fogadott! Az a közönség biztos, hogy ebben a formában nem fog bejönni hozzánk előadást nézni, de ha kimegyünk, akkor egy picit más viszonyt tudunk vele kialakítani, és nekünk az a fontos, hogy minél több emberrel találkozzunk. Ebben még gyerekcipőben járunk, hosszú folyamat lesz, amíg egy stabil hálózatot tudunk magunknak létrehozni. Ugyanakkor, mint már említettem, alternatív helyszíneken is szeretném elindítani a felolvasószínházat, például kávézókban, vagyis olyan helyeken, ahol kissé másképp tudunk hozzászólni a nézőkhöz. Tehát szeretnénk egy kicsit kimozdulni a falak közül, megmutatkozni olyan helyszíneken, ahol nem nagyon van színház. Azonban a szokásos körök mellett, amelyek már beépültek az intézmény életébe, és amelyekre rá fogunk hajtani, fontos, hogy mi is egyre jobbak legyünk, és ennek fokmérője a fesztiválokon való részvétel. Szerencsre csak az őszön három helyre van meghívásunk! Fontos, hogy a szakma is lássa, körülbelül hol tartunk.