A románok, a magyarok és a németek Erdélye

Az embereknek szükségük van ellenségekre ahhoz, hogy behatárolhassák saját identitásukat – magyarázta Sorin Mitu, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem professzora kedd este Sepsiszentgyörgyön. Kifejtette, mindenki igyekszik magát valamihez hasonlítani, ahogy a románok vagy a magyarok is teszik, pedig valaki nem a nemzetiségétől lesz okosabb vagy jobb társainál. Olyan eseményeket keresünk, amelyek zavarnak, így például az említett esetben a történelem szemetesládájában kutatunk valami után, mert az tűnik a legkézenfekvőbbnek – mondta a történész, aki hozzátette, a napjainkban élő nacionalisták egy része kulturálatlan, és csak annyit tudnak a magyarságról, hogy ellenségesek és „rosszak”.

Cziprián-Kovács Loránd, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának egyetemi docense, és a Vox populi egyik ötletgazdája elmondta, az ő olvasatában három, Erdélyről kialakult kép létezik: első ízben a magyarok Erdélye, a románoké, valamint az eltűnőben levő német származásúaké. „Más az én Erdélyem, ugyanis román többségű közegben születtem, és ott többnyelvűség uralta a helyzetet, hisz míg egyik szomszédunk román volt, addig a másik szerb, vagy szlovák, ugyanakkor az utcán mindenki románul beszélt, a kapun belül pedig mi magyarul” – ecsetelte Cziprián-Kovács. Hozzátette, a román nyelvvel nem volt problémája, ám amikor az első osztályt Csíkszeredában elkezdte, meglepődött, hogy az utcán is magyarul folytatnak párbeszédet a járókelők. „Bár Erdélyre gyakran tekintünk úgy, mint egy egységes, multikulturális régió, ez még sincs így” – jegyezte meg, rámutatva: a transzilvanista mozgalom kialakulásának épp ez lehet az oka, mivel nagy valószínűséggel nem Erdély, hanem nemzeti központú világot képzelünk el magunknak.

Sorin Mitu erre reagálva elmondta: valóban létezik több, az említett régióról kialakult kép, a gondot azonban az okozza, hogy földrajzilag csupán egy Erdély van. A három az egyben kávéhoz hasonlította a régiót: van benne kávé, cukor és tejszín, így lesz teljes az íz, azonban, ha valami hiányozna belőle, akkor keserű lenne. A jelenleg kialakult helyzetet a történelmi események formálták, annak eredményeként történhetett, hogy a helyiek több nézőpontból tekintsenek Románia ezen darabkájára. A középkorban nem létezett ez a több Erdély-kép, a 18. században érkezett a köztudatba a nacionalizmus, mint fogalom a németek, illetve franciák részéről, majd Erdélyt, illetve Romániát sem kerülhette el, így a trianoni békediktátum aláírását követően ezen a területen is kialakult a nemzetgyűlölet – fejtegette a történész, aki rámutatott: a külső hatások következtében született meg az igény az itt élő etnikumok jövőjének külön-külön utakon való építkezésére.

Azzal, hogy a 21. században folyó globalizációs hullámok változtatnának és egységessé tehetnék Erdélyt, nem ért egyet Sorin Mitu. Az emberek számára fontossá vált, hogy megtalálják saját identitásukat, ezt pedig most már nem harcmezőkön, hanem önmagukban próbálják elérni. A szeparatizmust egy lehetőségként értékeli az együttélésre, sőt kollektivizmusként, míg az autonómiát a szabadság körvonalazódásaként emlegette a történész. Az autonómiát ugyanakkor veszélyforrásként is elemezte. „Az emberek mindig többet akarnak azt követőn, hogy elérték céljukat, jól kell érezniük magukat, és mindig változtatnia kell egy adott országnak a nézőpontjain, hiszen fent kell tartani az állandóságot” – magyarázta Sorin Mitu, aki a legideálisabb megoldásnak a békés együttélést találná.