a szociális segélyezetteknek, a nyugdíjasoknak pedig napi 4 lejjel kell hozzájárulniuk a szolgáltatások költségeihez. Az éjszakai szállás mellett naponta egyszer meleg ételt is kapnak a lakók, ezenkívül civil szervezetek teát és szendvicset is juttatnak el hozzájuk. A vásárhelyi lakcímmel rendelkezőkön kívül más megyéből származókat is befogadnak 2–7 napig, ezalatt felveszik a kapcsolatot azzal az önkormányzattal, amelyhez lakcímük szerint tartoznak. Arra a kérdésre, hogy hányan lehetnek olyanok, akik nem a szállón, hanem az utcán élnek, Székely azt válaszolta, még felbecsülni sem tudják a számukat. Közülük

A téli időszakban a helyi rendőrség nem hagyja őket a parkokban és más zugokban aludni, ilyenkor beviszik őket a szállóba. Volt példa arra is, hogy néhányan kikerültek a hajléktalansorból, többnyire idősek, akiknek sikerült öregotthonban elhelyezkedniük vagy albérletbe költözniük.

– jegyezte meg Székely István.

„A hajléktalanszállót három hónapig vehetik igénybe ingyenesen azok, akiknek nincs jövedelmük, de addig rendezniük kell helyzetüket, szociális segélyt vagy más jövedelmet kell felmutatniuk” – magyarázta az osztályvezető. A szálló lakói havonta jövedelmük egyharmadáért vehetik igénybe a szolgáltatást. Közülük legkevesebb 43 lejt, legtöbb 317 lejt fizetnek a szállásért, illetve azért, hogy háromhetente kicserélik az ágyneműjüket, tiszta törölközőt kapnak és meleg vizet biztosítanak nekik. A meleg ebédet szintén külön meg kell fizetniük, azaz napi 12 lejért vagy közmunkáért cserébe jár a leves és második fogás. „Akik ide kerülnek, azoknak halmozott problémáik vannak, nemcsak a lakásukat veszítették el, hanem más gond is súlyosbítja helyzetüket.

– ismertette. Egyébként van olyan lakójuk is, aki évek óta a szállóban él, holott van állandó munkahelye, csak épp jövedelme nem teszi lehetővé, hogy elköltözzön. Mások pedig még a szálló szolgáltatásait sem akarják igénybe venni, nem árulnak el semmit magukról, elutasítják a segítséget, inkább az utcát választják, ahogyan a minap történt a Piac utcai kazánháznál meghúzódott hajléktalannal is. Hiába próbálták a szállóra vinni, nem egyezett bele.

Akik mégis elfogadják a menedéket, megpróbálkoznak azzal, hogy becsempésszék az egészségügyi szeszt, mert általában azt isszák. Arról ritkán beszélnek, hogy miért váltak hajléktalanokká, vannak, akik válás vagy a család elvesztése miatt kerültek ilyen helyzetbe. „Ha egyszer megpróbálják és egy-két hónap eltelik, hogy az utcán lézengenek, akkor utána már nem is próbálnak segíteni magukon. Ritka az, aki ezek után igyekszik rendbe tenni az életét” – jegyezte meg. Egyik alkalommal valaki napszámosokat keresett, de a szálló lakói inkább elbújtak, mint hogy dolgozni menjenek. Viszont vannak néhányan olyanok is, akik kilábaltak a hajléktalansorból. Például egy fiatal férfinak is sikerült, aki azért került az utcára, mert szülei nem tudták fizetni a közköltséget, lakásukat elveszítették. Lánytestvérét a gyermekvédelem helyezte el, ő pedig a hajléktalanszállóba kényszerült. Időközben viszont munkát kapott, majd családot alapított és elköltözött a szállóról.

Jeszenszky Teréztől, a gyergyószentmiklósi hajléktalanszállót működtető Ora International segélyszervezet helyi vezetőjétől megtudtuk,

Jeszenszky szerint a hajléktalanok között vannak olyanok, akik a sok adósság miatt kerültek utcára, mások egyedül maradtak, sokan pedig az alkoholizmus miatt jutottak ilyen sorsra. „Őket is emberszámba kell venni, csak úgy lehet rajtuk segíteni. Sok terápiára van szükség, hogy a függőségtől megszabadulhassanak, nálunk egy hitoktató segít ebben” – magyarázta. Hozzátette, volt rá példa, hogy eredménnyel jártak, és egy hajléktalan rendbe tudta hozni az életét. Úgy tapasztalta, a terápia mellett fontos az is, hogy feladatokat bízzanak rájuk, kapcsolódjanak be a főzésbe, takarításba, a szálló működtetésébe.

amiért hajlék nélkül maradtak. Azonban sikertörténetekről is beszámolt, például egy idősebb férfi másfél évet lakott náluk, de időközben sikerült kibékülnie a feleségével, így a hajléktalanszállóban töltött hosszú idő után elhagyhatta azt. Egy másik lakójuk pedig szociális lakáshoz jutott, és elköltözött tőlük, rendbe jött az élete. A hajléktalanszállón tengődők többsége beteg, idős, alacsony jövedelmű ember, aki a lakásmaffia, a sok adósság vagy a család elvesztése miatt maradt otthon nélkül.