Ha csak egyet is meg tudunk menteni...

Rémisztő statisztikák

Az alapítvány egy korábbi felmérése szerint a romániai lakosság 15 százaléka szenved valamilyen függőségben. A szenvedélybetegek száma meglepően magas – ha ehhez még hozzáadjuk a családtagokat is, akiknek az életminőségét ugyancsak rombolják az alkohol-, drog-, szerencsejáték-függőség okozta gondok, kiderül, hogy a 15 százaléknak többszörösét teszi ki a szenvedélybetegségek miatt szenvedők aránya. Talán meggondolkodtató lehet, hogy a romániai lakosok az európai uniós átlagnál 4 literrel több alkoholt fogyasztanak. És a játékfüggőkről, gyógyszerfalókról, egyre szaporodó drogfogyasztókról akkor még nem is szóltunk.

Nagy érdeklődés

A mezőpaniti önkormányzati képviselők mellett Marosszentkirály és Mezőbánd községházainak vezetőit várták a szervezők, ők azonban nem jöttek el. Ezzel szemben számos üzletember, lelkész, civil szervezeti képviselő volt jelen, s megérkezett Mezőmadaras polgármestere is. Ebből látszik, hogy a kerekasztal témája igencsak időszerű, a kiút keresése nem tűr halasztást. A beszélgetésen jelen voltak a RMM–BPA hosszú vagy rövid távú terápiáinak függőségtől szabadult résztvevői is, akik személyes tapasztalataikkal igazolták – megtalálható a kiút a függőségből.

A beszélgetés – amelyet Adorján Kálmán és Horváth Levente lelkészek moderáltak – résztvevői nem elvont, elméleti kérdéseket fejtegettek, hanem a közvetlen környezetükben levő konkrét eseteket boncolgatva keresték a megoldási lehetőségeket.

Ha százból egyet...

A házigazdaközség polgármestere, Bartha Mihály úgy vélte, a függőség össztársadalmi gond, vagy legalábbis annak kellene lennie. Az útkeresés, az ilyen jellegű beszélgetések pedig rendkívül hasznosak. „Ha száz függőségben levő személyből csak egyet is meg tudunk menteni, máris sikernek könyvelhetjük el” – vélekedett a polgármester. A mezőbergenyei református lelkész, Domahidi Béla szerint a szülők nevelésével kell kezdeni a prevenciós munkát, mert nekik van lehetőségük arra, hogy a vakvágányra tévedt fiatalok viselkedésében mutatkozó eltévelyedéseket a leghamarabb észleljék. Abban pedig, hogy miként és hol lehet a prevenciós tevékenységet végezni, valamennyi résztvevő egyetértett – bármikor, bárhol, bármilyen alkalommal: lakossági fórumokon, hivatali munka, vagy akár éppenséggel a buszmegállóban való várakozás közben.

Ne legyen két tábor

A függőségek sokaságában együtt élők között egymás elfogadására, a mellettünk élő ember megértésére van szükség – ez a dolog nyitja Bartha Márton mezőpaniti vállalkozó szerint. A kölcsönös bizalom, empátia az, ami elengedhetetlenül szükséges a prevenciós munkában, s ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik embert olyannak, amilyen, nem összehasonlításokkal próbáljuk „segíteni”, hanem a bizalom kinyilatkoztatásával, a másik elfogadásával önkéntelenül is hatunk rá, anélkül, hogy valamiféle javító szándékot demonstrálnánk. Örökre el kell feledni a „két tábor elméletét”, a jók és a megesettek szerinti megosztást, ugyanis valamennyiünk küzd valamilyen függőséggel, s ebben a küzdelemben csupán az egymás elfogadása, megérteni próbálása hoz megoldást.

És tovább

Szombaton Irányváltás: lehetséges? címmel Horváth Mária szociális munkás tartott előadást, majd az alapítvány tevékenységével kapcsolatos filmet tekintettek meg a résztvevők.

Vasárnap délben Szerencsés beszéd témával került sor istentiszteletre, igét hirdetett Geréb Géza székelyudvarhelyi lelkipásztor. A déli órákban szenvedélybetegségüktől szabadultak tartottak bizonyságtételt, majd a Maros, Hargita, Kovászna, Kolozs és Brassó megyei résztvevők hazautaztak.