Zajlik a munka a közösségi kertben

Ott folytatják, ahol abbahagyták – a derűt, a jókedvet, a lendületet, az egymásra figyelést nem szipolyozta ki a hosszúra nyúlt gyergyói tél a Makkos utcai közösségi kertben tevékenykedőkből. Felszabadult hangulatban zajlik a tavaszi munka, készülnek az ágyások, kerülnek földbe a magok, s a bátrabbak a fagyosszentektől sem tartanak, igaz, csak kísérletképpen, de a palántákat is elültetik.

„Tavaly még ennyire sem voltunk tisztában azzal, hogy minek mi a rendje, mégis bő termésünk lett. Hiába ajánlották a szakemberek, hogy csak bizonyos növényfajtákat ültessünk, mindenki saját elgondolása szerint veteményezett, s végül senki nem vallott szégyent. Igaz, több kívülálló állapította meg, hogy itt, a kerítésen belül a szeretet táplálja a növényeket” – jegyezte meg az egyik kertészkedő.

Szeretetből úgy tűnik idén is bőséggel kijut, a harminc parcella művelői közül senki nem panaszkodik a rögös, nehezen megmunkálható talajra, a forrón tűző napra, s ha valakinek segítségre van szüksége, tudja, bizton fordulhat szomszédjaihoz. A megmaradt vetőmaggal sem fukarkodik senki, egymás közt cserélve kerül minden ágyásba egy-egy kicsi ebből is, abból is. Akárcsak tavaly, az új élet megjelenésének – legyen az bármelyik parcellán – közösen örvendenek a kerten belül tevékenykedők.

„Ha tehetném, az egész napot itt tölteném. Kötetlen a munkaidőm, gyakorlatilag egész nap dolgozom, de nem engedem meg magamnak, hogy a szellemi fáradtság annyira eluralkodjon rajtam, hogy ne jöjjek ki naponta a kertbe. A feltöltődést, amit itt kapok, semmi más nem helyettesíti” – mondta az egyik kertészkedő.

Valószínű többen is hasonlóan éreznek, május elsején például a napnyugta sem vetett véget a kerten belülről kiszűrődő jó hangulatú beszélgetéseknek, a gyermekzsivajnak, a szalonnasütésnek.