Újmisés ünnep: borzontiak nagy napja

„Büszkék vagyunk, újra van egy közülünk való pap, aki értünk, Borzontért imádkozik. Ez nagyon sokat jelent nekünk” – mondta Gyarmati Sándor egyházgondnok szombaton a falu kis templomának kertjében. A borzonti közösség számára az, hogy pap került ki a soraiból, nem mindennapi esemény, hiszen Kovács István csupán a második borzonti származású pap. A korábbi és mindezidáig egyetlen újmisét 29 évvel ezelőtt tartották a faluban.

A pap édesanyja Szűz Máriához hasonlatos

A Kovács család házánál díszkapu és több száz ünneplőbe, népviseletbe öltözött borzonti gyülekezése jelezte, különleges eseményt ünnepelnek itt. Elhangzott: a primiciáját tartó István ugyan mindig a Kovács család gyermeke marad, de már mint Isten embere, Isten szolgája hagyja el a szülői házat, a falut. A pap édesanyja Szűz Máriához hasonlatos, hiszen Mária is Istennek ajánlotta gyermekét, a pap édesanyja is Istennek szült, nevelt gyermeket.

A háztól a Szent István király tiszteletére szentelt templomig hosszú sorban vonultak az ünneplők a templomi zászlók alatt. A templomban nem lett volna elég hely a hívők, az újmisést kísérők nagyszámú seregének befogadására, így a templomkertben került sor a primíciára, az újmisés pap köszöntésére.

Az eseményen elhangzott beszédekből kiderült, az egy hete felszentelt pap egy nehéz hivatást választott magának, meghallotta az Úr hívó szavát, és egy olyan időszakban tette ezt, amikor egyre kevesebben hallják meg azt. Választásával, azzal, hogy Isten szolgája lett, sok lemondást is magára vállalt, az egyedüllétet, a családnélküliséget.

A hivatással járó megpróbáltatások jelzése ugyanakkor nem vette el az ünnep örömét, büszkeségtől, meghatottságtól könnyes szemű borzontiak ünnepelték, hogy közösségük papot adott az egyháznak.

A közösség ünnepe a primícia

Az újmise ünnepére hónapok óta nagy várakozással, izgalommal készülnek a borzontiak. A templom megújult formában fogadta a híveket, és ehhez nagymértékben hozzájárult Baricz Lajos Marosszentgyörgyön szolgáló plébános, aki az első borzonti származású felszentelt pap.

Amint elhangzott, az ő első miséjének alkalmára, három évtizede újrafödték a kis templomot, most pedig újrameszelték. A közösség azonban úgy érezte, ez amúgy is kötelességük lenne, valami mással is emlékezetessé kívánták tenni az ünnepet. Egy képet szerettek volna a templomban elhelyezni. Ezt megfestetni azonban nem volt már idő, és igen drágán vállalták volna a megkeresett festők. Végül egy helybéli lakos, Madarász Róbert jelezte, hogy ha megbíznak benne, egy Utolsó vacsora-képet fest erre az alkalomra.

A képet büszkén mutatták meg az újmisére érkezőknek. Látszik: a műkedvelő festő, aki egyébként egyszerű gazdálkodó ember, valóban a lelkét is beletette a kép megalkotásába. Ez is emlékezteti majd a híveket: 29 év után ismét van közülük való pap, aki imát mondjon a faluért.

Az esemény után egy néni könnyet törülgetve mondta: „Nagy dolog ez a falunknak. A második papot adjuk. Ezt sosem felejtjük el. Lehet, meg se érjük, hogy ilyen legyen még Borzonton.”

A borzontiaknak öt évet kell várniuk, míg újra újmisést ünnepelhetnek, egy fiatal falubeli jelenleg másodéves a teológián. A szombaton ünnepelt Kovács István Csíkszentgyörgyön kezdi el papi hivatását gyakorolni.