Tizenkét éve áll a kereszt a Pricskén

Urunk színeváltozásának ünnepét 2004-től a Pricske-tetőn is megülik a gyergyóiak. Érkeznek Szentmiklósról, a környező falvakból, távolabbi településekről vendégként, de az sem ritka, hogy itt nyaraló pestiek túralehetőséget keresve a búcsún kötnek ki.

„A kereszténység egy nagyon sportszerető vallás, mert a templomot mindig a dombtetőre építik, a zarándokhelyet pedig a hegyre. Hogy aki oda akar menni, annak meg kelljen mozdulnia. De van ennek egy jelképes üzenete is: miközben a testünket felfelé mozgatjuk, hiszem, hogy a lelkünk is megmozdul. A liturgia is erre buzdít: emeljük fel szívünket. És amikor a szívem fent van, akkor tudok igazán meghajolni, és hálát adni Urunknak” – kezdte prédikációját több száz ember jelenlétében az ünnepi szónok.

„Tizenkét éve a mi szent hegyünkön áll egy kereszt. És ki tudja, azóta hányan, hányszor mondták már el az idejövők közül, hogy nekünk milyen jó itt lennünk. (...) Tényleg jó nekünk itt lenni, vagy csak ezt mondjuk, mert így illik? Jó Gyergyóban élni? Akkor miért van tele egyre több gyergyóinak a szíve zúgolódással, pletykával, miért csak a rosszat kezdtük el meglátni egymásban, de magunkban nem. Ha jó nekünk itt lenni, miért könnyebb gyergyói fiatalokkal London utcáin találkozni, mint a Csobothegy utcában?” – szembesített a plébános, emlékezve Hajdó István főesperesre, aki számtalanszor hangoztatta: őszintén kell kimondani, és annak jelét adni, hogy jó nekünk itt lenni.

„Pricske hegye nagyon jó hely, hogy válaszra találjunk. A hegy az Istennel való találkozás helyévé válhat. Egy lehetőséggé. Felemeljük tekintetünket, amikor ide, a hegyre jövünk, és felemelkedünk a mindennapjaink fölé, elcsendesednek a harcok. Innen, felülről egy másik rálátásunk lesz arra a helyre, ahol élnünk és halnunk jó” – fűzte hozzá Kémenes Lóránt.

A szentmise végén Sajgó Balázs főcelebráns nem biztatta a híveket, hogy hamar hagyják el a hegyet, mert nem ért véget az együttlét. Ezer adagnyi eledelt főzött Benedek Árpád a Békény-forrás közelében. Székelyesen mondta hozzávalóit: van benne sertés- és disznóhús, birka és bárány, valamint növendék. A fűszerezése is székelyes volt, paprikával, sóval, borssal, köménnyel bolondítva. Hozzá járt kenyér, káposzta és kalács – igazi fejedelmi lakoma, amelyből lehetett még repetázni is. A telehas hozta a jókedvet, a traktor a harmonikást, így a déli miséről estefelé indult haza a résztvevők zöme.