A híres káposztafesztivál, ahol viszonteladókat nem szolgálnak ki

A szárhegyiek azt mondják, viszonteladókat nem szolgálnak ki, hogy az évről-évre visszajáró kuncsaftoknak jusson a káposztából. Így ha valaki bevásárlóközpontba járva azt látja, szárhegyiként kínálják a káposztát, jelezze a községbelieknek, mert az bizony csak ámítás lehet.

Danguly Ervin immár polgármesterként játszotta el az évek óta rászabott szerepet: a káposztavágóktól kérte a zöldséget, cserébe pálinkát és galambast ajánlva fel. György Balázs lelkipásztor megáldotta a termést, a cikások muzsikáltak, a székelyruhás leányzók pedig kalákásnak álltak be, hogy traktorra kerüljön a leveles zöldség, amit megszegődtek, elvihessék.

Ez a káposzta szolgált ugyanis alapanyagként a főzőversenyen, és a cárinából való vékony héjút kínálták eladásra is a vásárban. A termelők közötti egyesség alapján egységes áron, másfél lejért kilóját.

A főzőversenyre bejelentkező csapatok is szárhegyi alapanyagból gazdálkodhattak, ki-ki belátása szerint. Székelyföld Szerelmesei például többek között káposztakrémet készítettek majonézzel, a helyi önkéntes tűzoltók gyorsított lucskost, mert ugye, akármikor elszólíthatja őket a feladat, de volt káposztába burkolt sült kolbász a kínálatban, és nem egy csapat döntött úgy, hogy a másnaposságot sem álcázza, étke nevébe foglalva a főzők pillanatnyi állapotát.

Nem volt könnyű dolga tehát a zsűrinek, melynek tagja, György Róbert, a Robi konyha tulajdonosa elmondta, kíváncsi a végeredményre, ő is szárhegyi káposztából főz mindig, így tudja, milyen alapízre számíthat. A többi már a szakácsok szakértelmének és fantáziájának függvénye.

Késő délután került sor eredményhirdetésre. A dobogó harmadik helyét a Szárhegyi Ifjúsági Szervezet csapata foglalta el, székely ruhában nagy lelkesedéssel főzve a szárhegyi babos káposztát csülökkel és sok más, szintén szárhegyi zöldséggel. A másodikok is szárhegyiek lettek, az önkormányzat csapata. Náluk székely káposzta oldalassal került terítékre. A zsűri külön díjazta, hogy káposztához illő fűszereket használtak. A legnagyobb pontszámot és elismerést a Szatmári Másnapos Szakácsok kapták a kókonyában tálalt húsos-káposztás eledelükkel. A Csakazértis nevű ételnek története van: két éve üstjüket valaki véletlenül felborította, így nem tudták még megkóstoltatni sem főztjüket. Most visszajöttek, hogy csak azért is bizonyítsák: tudnak ők jót főzni.

Aki a fesztiválra érkezett, kedvezményes áron, 6 lejért kaphatta meg a töltött káposzta porcióját kenyérrel és tejföllel együtt. Az eseményszervező Torzsások Kulturális és Turisztikai Egyesülete ötezer tölteléket „sirített”, s idén azért sem kellett fájjon a fejük, mi kerüljön a lapikba. A helyi önkormányzati képviselők ugyanis támogatókat szereztek, két disznót vágtak, ezek húsa került őrlésre, fűszerezésre a szárhegyi gazdasszonyok hagyománya és szájíze szerint.

A határon túlról érkezett vendégeknek, az őcsényieknek, vecsésieknek, jászszentlászlóiaknak, móricgátiaknak, kiskunmajsaiaknak, békéscsabaiaknak, debrecenieknek, akárcsak a környékről érkezett fesztiválozóknak egy jó tanács jutott: érezzék jól magukat, és vigyék a szárhegyi káposzta jó hírét, amerre csak járnak a világban.