HIRDETÉS

Huszonöt évenként Ditróban lép fel a filharmónia

Balázs Katalin 2013. augusztus 15., 19:39 utolsó módosítás: 2013. augusztus 15., 19:53

Színpadélen egyensúlyozva közlekedett csak Haáz Sándor; a ditrói művelődési ház nagyszínpadát ugyanis teljesen megtöltötte a Szentegyházi Gyermekfilharmónia száznál is több zenésze, dalosa. Huszonöt esztendeje voltak a jelenlegi fellépők szülei a ditrói színpadon, s amint a karnagy nevetve ígérte, negyed évszázad múlva újra jelentkeznek.

Fotó: Balázs Katalin

A ditrói kéttornyú templom százéves ünnepének részeként lépett fel a világhírre szert tett filharmónia, jelmondatát hozva: „Nótánk szálljon, ily szép nap csak ritkán virrad ránk”. A többnyire szentegyházi gyerekekből álló, ez alkalommal három gyergyói zeneiskolással is kiegészült csapat énekelt a bárányával addig játszó kislányról, míg a nyáj szétszéledt, utánoztak bőrdudát, volt az előadásban patkolókovács-muzsika, a határőr székelység katonadalaiból csillantottak meg, megidézték a török pasát, majd román, francia nyelvű ének csendült, hogy aztán a Szózattal zárják nagy tapsot érdemlő produkciójukat.

Ásítozó tanárnak hitvány a tanítványa

A harmincegy esztendős Szentegyházi Gyermekfilharmónia Ditróból magyarországi turnéra indult. A hárombusznyi csapat búcsúzásakor kérdeztük Haáz Sándort:

– Dallal köszöntötték a jubiláló ditróiakat, most szavakban mit üzenne ennek a közösségnek?

– Olyan témát fogalmaztunk mi itt meg, amit a ditróiak nálunk is jobban tudnak, valószínű, hiszen a Petres- és Köllő-dinasztia jóval előttünk jár zenében. Vagyis: zene és ének nélkül nem igazán érdemes élni, dolgozni. Ennek a daloló kedvnek úgy érzem, ma este teljes mértékben helyet adtunk. Ha dudorászva megy haza a közönség, elmondható, hogy ez egy szép ünnepi este volt.

– Mit lehet mondani biztatásként annak a zenetanárnak, aki azért nem indít kórust, mert fél, hogy a gyerekek távol maradnak, azt mondják, ma már ciki kóristának lenni?

– Mindenképpen azt javasolom annak, aki katedrára megy zenetanári minőségben, hogy bátran, örömmel énekeljen. Mert a gyermekek azt lesik meg, hogy a tanár mit csinál; őt utánozzák. A diák a tanár képmása, egy unott, unalmas, ásítozó tanárnak csakis hitványkodó és buta diákjai lesznek. Sokféle furfangja van annak, hogy lehet a gyerekeket rávenni, hogy énekelve szép és megéri, de ezt nem a főiskolán tanítják. Erre a katedrán lehet és kell rájönni, de mindennél fontosabb, hogy a tanár szeresse az éneket, szeresse azt, amit csinál, mert amit érez, azt sugározza.

– A filharmónia ditrói fellépésére sem volt belépti díj, csak hangfelvétel-vásárlással, adományokkal lehetett pótolni a költségekbe. Van olyan meghívás, amelyre az anyagiak hiánya miatt kell nemet mondjon a Szentegyházi Gyermekfilharmónia?

– Persze! Sok ilyen meghívás van. Viszont mi szeretünk két lábbal a földön állni, és józanul gondolkozni. Több lábon állunk anyagilag ebben a világban, például van egy saját turisztikai vállalkozása a gyermekfilharmóniának, a Múzeum Szálló. Ez egy nagyon érdekes padlásszállás, amit elsősorban a cserekapcsolatokra ajánlunk fel. Így lehetséges, hogy a fogadókészség irányunkban is aránylag nagy, akármerre megyünk, főleg a Kárpát-medencében. Tulajdonképpen ez a műsor, amit a Gyerekfili játszik, elsősorban magyar identitású embereket érint meg mélyebben. De nem igaz, hogy a nyugatiak nem csodálkoznak rá ennyi vidáman énekelő gyerek látványára.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS