Gyergyószéken a staféta: székelyföldi lovasok Székelyföldért

Az idevalósi Lutz Levente ötlete volt a váltó, ő a főszervező, és ő lesz az, aki gondoskodik, hogy az összegyűjtött föld egy fenyőfának szolgáljon táptalajul.

A székelyek számára „le a kalappal” jelzővel illetett negyvennyolc órás stafétából a gyergyószékiek is derekasan kivették részüket. Helyt álltak, akár a csíkiak akkor is, ha éppen medve keresztezte útjukat. Mert erre nem is egy példa volt az elmúlt pénteken.

Akárcsak tavaly, idén is a stafétaátvétel előtti este érkeztek lóháton Marosfőre a gyergyószéki váltó első képviselői. Bíró-Boér Attilánál vertek tanyát, és készítettek lovaiknak karámot. Szeretete mellett étellel-itallal fogadta idén is a házigazda, hogy a késő éjszakai lefekvés dacára pénteken hajnalhasadtakor erejük teljében indulhassanak zászlóért a Gréces-tetőre.

Reggel nyolctól este nyolcig lesz Gyergyószéken a staféta – állt a programban. De a tetőn már hét óra után nem sokkal ott várakozott Bartalis Attila fogata Mónikával és a lóháton érkező Csabával. Alkalmas termőföld-lelőhelyet keresett, hogy az jusson a tarisznyába, mint mondta, az előző marék a karcfalvi templom alól lett kivéve. Akárcsak tavaly, idén is büszke volt arra, hogy része lehet a lovas eseménynek, s mint mondta, csak attól félti a székelyeket, hogy megfeledkeznek a mértéktartásról, elkényelmesednek annyira, hogy már nem tudnak eligazodni a nap járásából, s akkor pedig könnyű lesz őket az orruknál fogva vezetni.

Jöttek a gyergyói lovasok, véget ért a terefere. Staféta átadva, baráti kézfogás és Isten áldjon után ki-ki indult a maga útjára. A gyergyóiak Szentmiklósra, az őket váltókhoz igyekeztek.

A Szent Miklós-templom és egykori zárda között várták a Marosfőről érkezőket. Az önkormányzat nevében Madaras Szidónia köszöntötte a lovasokat: „Egy olyan út ez, amely székelységünkről, szülőföldünkről, otthonunkról szól, és arról, hogy az elődöktől kapott staféta fölött nem sorsot vetni, nem versenybe szállni, azt nem kétkedve mérlegre tenni kell, hanem a stafétát átadni, felelősséggel átvenni, hordozni és továbbvinni kell. A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Ezt a lángot hozták a lovasok ma Gyergyószentmiklósra is. Köszönjük! Kísérje a Gondviselés útjukon, és szegődjön itthon útitársként mellénk is, hogy a stafétát mindenkor becsülettel átvegyük, hordozzuk és továbbadjuk!”

Gál Hunor, az örmény katolikus egyház plébánosa áldotta meg lovakat és lovasokat, rövid beszédében, mint történelmet szerető személy észbe juttatta, hogy a székely mindig is őrtálló, lovas nemzet volt. Nyeregbe ült, és ez a dolga a staféta továbbadóinak, és a mai embernek is: „minden nap nyeregbe kell szállnunk, hogy jövőnk is legyen, ne csak történelmünk.”

Zászló- és tarisznyaátadás után a váltó következő csapata indult Szárhegy felé. Mindvégig velük tartott Bajkó Tibor, az esemény egyik gyergyószéki szervezője, aki portálunknak elmondta, a tervezettnél is jobban haladtak a lovasok. Igaz, a rossz időt is beleszámolták a szervezők, ez pedig elkerülte Gyergyószéket, csupán Baktán és Csomafalván volt eső, hogy lóról és lovasról lepallja a port.

Bajkó hozzáfűzte, idén is nagy megelégedettség volt számára, hogy minden településen, ahol áthaladtak, a községvezetők fogadták őket. Még Újfalu polgármestere is köszöntésükre érkezett annak ellenére, hogy az útvonal nem érintette a községközpontot. Jövőre módosítanak az útvonalon – dőlt el már most. És nem csak Gyergyószéken kerül erre sor. Lutz Levente, a Székelyföldi lovasok Székelyföldért -rendezvény kitalálója elmondta, ahogy véget ér a váltó, máris terveznek egy-egy beszélgetést a székely székek vezetőivel. Hisz jövőre is lesz staféta, ahhoz kérdés nem férhet.
Negyvennyolc órán át nyeregben érezhette magát mindenki, aki székely. A tarisznya és zászló székelyföldi körútja befejeztével, Háromszék irányból vasárnap érkezik vissza Csíkcsicsóba. Az esemény összegzésére, pontos számadatokra hétfőn lehet számítani a szervezők részéről.