Szomszédoktól rettegve

Tényeket akar tisztázni, megfogalmazódott kérdésekre választ kapni a fiatalasszony. Sorolta gondolatait, minduntalan hozzátéve, nem hiszi, hogy ne lehetne valamit tenni annak érdekében, hogy a cigány szomszédsággal „megáldott” utcalakók nyugodtan hajtsák álomra fejüket, napközben ne féltsék hozzátartozóikat, javaikat.

Leszögezte: a november 24-én történt incidens, melynek során cigányok kaszákkal, kapákkal vonultak az utcára, majd több ház ablakát betörték, nem a Gödrös utcai romákra irányuló támadás volt, nem áldozatok Gáspárék. „A szomszédjaink számítottak arra, hogy érkezik egy másik csapat, már előszerelték az udvarra a botokat, kaszákat. Nem meglepetésként érte őket a többi roma érkezése. Ráadásul az is furcsa, hogy egy ilyen összetűzésben alig esett karcolás a cigányokon, annál több kár érte a magyar emberek házait” – fogalmazott. Bosszantja, hogy félrebeszéltek a felelősségre vonáskor, hogy sokkal több joguk, mint kötelezettségük van. Attól tart, ha kiszabadulnak a fogdából, kicsit sem lesz jobb a helyzet, sőt még több megtorlásra számíthatnak.

A rendőrség, az önkormányzat és minden más érintett részéről nagyobb összefogást, hatékonyabb fellépést várna el. Mint mondja, hibát követnek el azok, akiknek ablakát betörtét, de nem jelentik, nem kérnek kártérítést. A kártevők így nyugodtan gondolhatják: hatékony volt a megfélemlítés. „Az utcában több fiatal férfi van, de mindenki behúzódott a házba. Ha nem állnak ki, ha nem fogunk össze, ők fognak uralkodni fölöttünk. Aki nincs benne, nem tudja, milyen így élni, folyamatos rettegésben” – panaszolja.

Azt állítja, kevés a rendőrség részéről, hogy néhanapján járőröznek az utcában, rendszeresebb kellene legyen a jelenlétük. Elmondta azt is, hogy nyáron, amikor az örmény kert tele van sátrazó cigányokkal, senki nem lép a rendbontás, csendzavarás miatt. Mi több, az örmény egyház elöljáróit is megkeresték, hogy megkérjék, ne adják cigányoknak a kaszálót, mert csak bosszúságot okoznak a környék gazdáinak, ott lakóknak. A választ mindeddig nem tette ki az ablakba, ugyanis azt tanácsolták neki, hogy más kaszálója esetén ne szóljon bele, ki a bérlő. Aki fizet, annak adják, s márpedig a Gödrös utcaiak kifizetik a bért.

„A városvezetéstől is többet várnánk el, hatékonyabb reakciót egy ilyen eset után. Azt mondják, huszonkét személynek szól ide a személyazonossági igazolványa. A többi miért és még meddig tanyázhat itt? A huszonkét személy is csak a lakossági nyilvántartónál szerepel, mert például a közüzemnél mindössze öt személy van nyilvántartva, ennyi után fizetnek szemétdíjat. Nekem a gyerekem épp csak megszületett, máris három személyre számláztak, a szomszédjaink esetén viszont nyilvánvaló a pozitív diszkrimináció. Vagy lehet hanyagság is, nemtörődömség, hisz esetükben azt sem veszik figyelembe, hogy hány négyzetméter szükséges egy személy számára a lakóházban” – mondja, s attól tart, az illegálisan felhúzott épületek lebontását célzó per még évekig elhúzódhat, a helyzet pedig aligha javul, ha kiengedik a letartóztatottakat.

„Kell legyen megoldás, ami a mi javunkat is szolgálja” – hajtogatja, s említi azt is, hogy addig kellene lépni, míg nem lesz nagyobb baj. Az utcalakók már nehezen bírják a szinte naponta ismétlődő tortúrát, elköltözne pár család. A baj akkor kezdődik, ha magyar vevő híján újabb roma családoknak adják el házaikat. „A bajt megelőzni már nem tudjuk, de kérem, segítsen, aki tud, hogy találjunk közös megoldást, mielőtt nagyobb problémák is bekövetkeznek” – összegez az asszony, aki bárminemű javaslatot szívesen fogadna.