Árus Strasbourgig megy

Ez Árus szerint arra utal, hogy a román igazságszolgáltatás dicstelen szerepet vállal, amikor a „nemzeti érdek” úgy kívánja. Az egyik keresetet akkor indította, amikor Mezei János ügyében tanúként kihallgatásra idézte őt az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA). Amire a kihallgatás megtörtént, már az országos sajtó tudósítói várták és elterjedt a médiában, hogy Székely Nemzeti Tanács tisztségviselője korrupciós ügybe keveredett. Árus keresetében annak a tisztázását várta, hogy kiderüljön, a sajtót ki értesítette arról, hogy őt aznap kihallgatják.

Kérését azonban az ügyészség „félreértette”: ahelyett, hogy közölték volna, miként értesült a média az ő kihallgatásáról, az a válasz érkezett, hogy az ügyészségnek semmi köze ahhoz, hogy az újságírók miképpen használják fel a birtokukba került információkat. Egyébként a sajtósok közölték, ügyészségi kiszivárogtatás révén értesültek az ő beidézéséről. Hogy a kiszivárogtatás mögött konkrétan ki áll, az nem derül ki.

A második ügy története szintén tavaly tavasszal indult, amikor lejárató levelek jelentek meg gyergyószentmiklósi postaládákban és elektronikus címeken. Árus akkor azt feltételezte, hogy a levelek forrása a titkosszolgálat. Panaszt tett az ügyészségen ennek kérve kivizsgálását, ugyanakkor mint informatikai cég vezetője, hozzáértőként megjelölte a módszert is, hogy miként lehet törvényesen kideríteni pontosan melyik számítógépen készültek az illető levelek. Kivizsgálás nem történt, ellenben az a válasz jött, hogy a Román Hírszerzési Szolgálat (SRI) törvényes alapon létrehozott és működő intézet, tehát kizárt, hogy törvényt sértenének ezért ezeket a jelzéseket ki sem kell vizsgálni.

A Hargita megyei prefektus ellen is pert kezdeményezett Árus. Ezt annak kapcsán, hogy még 2014-ben kérte: kötelezze a prefektúra, hogy a megyében működő állami intézmények tartsák be a kettős nyelvhasználatra vonatkozó törvényeket. Miután egy ideig semmi nem történt, Árus a bírósághoz fordult, hogy kötelezze a prefektust a törvény betartatására. Erre mindössze annyi történt, hogy a prefektus egy körlevélben megkérdezte az intézményektől, hogyan állnak a kétnyelvűség terén. Azt azonban nem követelte tőlük, hogy lépjenek is az ügyben. Hónapok teltek el és nem lett több magyar felirat az intézményekben, de büntetés sem a feliratok kihelyezésének elmulasztása miatt. A bíróságnak azonban ez is elég volt, kimondták, a prefektus nem hibázott hiszen „elkezdte” a törvény betartatását.

„Nem elég, hogy a titkosszolgálat, az ügyészség meg a kormánybiztos a maga eszközeit arra használja, hogy akadályozza, ellehetetlenítse a magyar közösséget, ha az élni akar alapvető jogaival, ezt az tetőzi, hogy az igazságszolgáltatás magas szinten műveli a szerecsenmosdatást” – vonta le a következtetést Árus. Leszögezte, az országban nincs már mód jogorvoslatra, innen út már csak az emberjogi bíróságra vezet tovább, Strasbourgban tesz tehát panaszt.