Akupunktúra méhszúrásokkal – ritkaságok a gyergyói méhésznapon

A Gyergyószentmiklóson először megrendezett méhész- és méznapon számos új ismeretet szerezhettek az érdeklődők. Elterjedtek olyan tévhitek, miszerint egyik vagy másik mézfajtát nem jó használni, mert hamar „megcukrosodik”, és a színén is látszik, hogy nem jó. Ilyen és ehhez hasonló tévhiteket is igyekeztek eloszlatni a méhészek.

Ha valaki egészséges, és csak a teáját szeretné édesíteni vagy a vajas kenyérre kenné a mézet, akkor bármelyiket fogyaszthatja, amelyik ízlik. Ellenben ha valaki betegségéből akarna kigyógyulni a méz segítségével, akkor érdemes érdeklődnie a méhésztől, hogy melyik mézet is ajánlja. Például ha valaki torokgyulladáskor fogyasztana mézet, akkor a repceméz kevésbé ajánlott, inkább egy vegyes virágméz lehet az, ami segít. Az akácmez alacsony szőlőcukor tartalma miatt ajánlott a diabéteszes betegnek. A repceméz az egyedüli, ami lúgosító hatással van a szervezetre. Van olyan méz, amely sportolók számára lehet igazi energiaforrás – sorolta Bartha Zsolt.

Leszögezte, semmiképp ne előítélettel, a színe vagy állaga alapján ítéljenek meg egy mézet a vásárlók, hiszen a méznek számos különböző fajtája van attól függően, hogy a méhek milyen növényekről gyűjtötték az alapjául szolgáló virágport. És éppen emiatt a különböző mézfajtáknak különbözik a színe is. Ha egy méz nem átlátszó, akkor még biztosan lehet jó minőségű, csak más fajta – mondja a méhész.

A mézes napon sokan voltak kíváncsiak a méhészet fortélyainak és kellékeinek ismertetésére is. Varga Attila mutatta be a méhészkedés régi, akár száz évnél is idősebb kellékeit, együtt a legmodernebbekkel. Kaptárak, viaszolvasztó, rajbefogó, hereszöktető, pergető és egyebek kerültek közszemlére a méhészek régről megőrzött tárgyai közül. A legérdekesebb, gyermekek és felnőttek által is megcsodált látványosság Mezei Attila üvegből készült kaptára volt, ahol láthatóvá vált, miként nyüzsögnek a méhek, hogyan gyűjtenek, hogyan építik a viaszból a lépet. Ismertették a méhek életciklusát és még számos olyan érdekességet, ami kevesek számára volt ismert korábban. Így szó esett például a méhkenyérről, ami más tájakon különleges csemegének számít, itt viszont hiába is akarna ilyent vásárolni valaki, aligha találna az üzletekben. Gyermekcipőben jár még felénk, hogy ez is szélesebb körben hozzáférhető legyen, de eljön ennek is az ideje – mondta Mezei Attila. Vissza kell térni az ősi, természetes dolgokhoz – tette hozzá.

Elekes Oszkár természetgyógyász egy kosárnyi olyan készítményt hozott magával az eseményre, amelyek egészségmegőrző és gyógyító hatású termékek, és mind a kaptárakból kerültek ki, a méhek biztosították az alapanyagokat. De a fő „mutatvány” a méhakupunktúra bemutatása volt. Amint közölte, több mint húsz éve foglalkozik akupunktúrával, de az apiterápiát egy éve használja, amikor egy páciense kérte, ne tűkkel, hanem méhszúrásokkal kezelje. A kezelés bevált, azóta rendszeresen használja, különösen ízületi fájdalmak ellen igen hasznos. Megjegyezte, otthoni használatra ez sem feltétlenül alkalmas, kell hozzá bizonyos szakértelem, hiszen a méhszúrások könnyen kiválthatnak allergiás tüneteket nem megfelelő igénybevételük esetén. Hozzátette, neki magának nincsenek különösebb egészségügyi panaszai, de magán is kipróbálta a módszert. Érzi jótékony hatását.

A gyergyószentmiklósi fúvószenekar fellépéseivel színesített méhész- és méznap kínálata gyermekek és felnőttek számára is tartogatott érdekességeket. A harminc gyergyószéki méhész közreműködésével megszervezett eseményen a legidősebbek elismerő díjazásban is részesültek. Aranykaptár-díjat kapott a gyergyószentmiklósi Bencze Géza, Kovács Domokos, Portik József, a csomafalvi Szőcs Mária, valamint a szárhegyi Erőss Sándor és Fülöp Árpád. Hobaj József, a Gyergyószentmiklósi Méhészegyesület vezetője elmondta, a rendezvénnyel alapot teremtettek a folytatásra. Mert folytatni szeretnék.