Aconcagua után irány Chile – újra magasban a gyergyói ekések

Karácsony másodnapján indult Amerikába a kéttagú csapat a Hargita Trekking Club égisze alatt. Az Aconcagua volt az első célpont, és a december 30-i üzenetükből kiderült, a 4300 méter tengerszint feletti magasságban lévő Plasa de Mulas alaptáborban szilvesztereznek. Az ünnepi menüt is bemutatták: szalonna, hagyma, tönkölykenyér és mézes pogácsa, hozzá még egy kis hazai méz és csíki sör.

Hatezer méteren mínusz 28 fokban

Közel egyhetes hírhiány után újra hallattak magukról. Az 5600 méteren lévő alaptáborban töltöttek négy éjszakát, viharban, arra várva, hogy csúcstámadásra alkalmas idő kerekedjen. Végül éjszaka indultak neki a 6962 méteres csúcsnak, de külső segítség nélkül 6000 méternél a megfordulás maradt megoldásnak. Ekkor már, mínusz 28 Celsius-fokban a hipotermia minden jele megmutatkozott Mártin, a továbbmenés csak annak kockázatával lett volna lehetséges, hogy marandó fagyási sérüléseket szenved. Társa, Fülöp László döntött a visszatérés mellett annak ellenére, hogy ő jobban bírta a hideget.

Magashegyi tanulságok

Miután alacsonyabb, biztonságosabb helyre kerültek – bár még mindig magasabban voltak, mint Románia teteje –, elmondták, a külső körülmények mellett saját erejükből ennyire tellett. Jelentősen növelte volna a csúcsesélyeiket, ha kifizetnek, a többi expedícióhoz hasonlóan, négyezerötszáz dollárt hordárra, így nem ők cipelik 25 kilós hátizsákjaikat 3000 méter szintkülönbségen. Lett volna meleg ételük és fűtött sátoruk a hegyen. „Hogyha a csúcs lett volna fontos, akkor így intéztük volna, de nekünk az fontosabb, mire vagyunk képesek magunktól. Ezek értékrendbeli különbségek” – jegyezte meg Márti, hozzátéve, kisebb pihenő után mennek tovább, Dél-Amerika legmagasabb vulkánjára.

„Nagy tanulság volt nekem, nagyon meg kell erősítsem magam, hogy a külső környezeti tényezők ne befolyásoljanak, és sokkal több belső és fizikai erőre van szükségem, hogy a környezeti hatások mellett is hatékony legyek. Megtanultam azt is, hogy folyamatos döntések alakítják az emberi sorsot, és az, aki a Föld legmagasabb pontjait teremtette, az az emberben is teremtett ilyen legmagasabb pontokat, melyek elérése csúcsélmény” – fogalmazott levelében Csibi Márti. „Szóval ennek a hegynek a legmagasabb pontját elérni saját erőből, külső segítség igénybevétele nélkül, most túl gyenge voltam, de épp ez a gyengeség erősített meg. És minden ilyen nehéz, lehetetlen helyzet egyre magasabb tiszteleti fokra helyezi azokat az embereket, akik olyan lényegesen magas intenzitású fizikai aktivitást vállalnak, mint a 8000-es hegyek megismerése. Elképesztő belső és külső erő, mentális tisztaság, lelki egyensúly, szerencse, meggyőződés kell hozzá, és most látom, milyen gyenge és kicsi vagyok, még akkor is, ha vannak körülöttem olyanok, akik erősnek tartanak, mert ilyen helyzeteket bevállalok.”

Célkeresztben az Ojos

Fülöp László, azaz Bágya hozzáállásáról Márti elmondta, „ez a csúcs neki nem volt olyan fontos, ő inkább rám figyelt, ő simán ment volna tovább, csak figyelembe véve az én hipotermiás állapotomat, meggyőzött a lemenetelről. Bágya számára az Ojos a fontosabb, a hét kontinens hét legmagasabb vulkánjának bejárása, és mindkettőnknek ez lesz a negyedik, a Kilimandzsaro, Elbrusz, Demavend után. Marad még három: az észak-amerikai, ausztráliai-óceániai s az antarktiszi legmagasabb csúcsok” – közölte Csibi Márti szombaton, a pihenőnapon, amikor szállodában meleg leves és csokiszuflé után a gleccserből olvasztott vízre gondolni sem akart.

Vasárnap tovább indultak az Ojos irányába, amely 6893 méter magas. Hordárt ezúttal sem fogadnak, hegyi vezetőre viszont szükségük lesz, hiszen ezt a hegyet nagyon kevesen járják, és nagy az eltévedés lehetősége. De hogy nem lesz megállás ennek megmászása után sem, az Márti leveléből derül ki: „Nekem fontos, hogy meglegyen egy hatezres csúcs, mert ez a következő lépcsőfok. Ötös már van, most következik egy hatezres, bármelyik, mert ez vezet a hétezreshez, majd pedig a Cho Oyura, amit azóta el szeretnék érni, mióta hatodikos koromban megláttam a fényképét.”