Petres Lajos zenetanári munkájára, a sok díjat nyert ditrói kórusra a legbüszkébb, ám fél évszázada fafaragással is foglalkozik. Nemcsak a Petres porta bejáratánál van a gazda által készített székely kapu, ennek nyolc társa áll még Erdélyben és Magyarországon. Készített fejfákat, faragott bútorokat is, mint modja, „több ezer apróságot”.

Ditróban a park bejáratánál is az általa készített székely kapu áll Megmaradunk, ha nyelvünket, dalainkat és földünket megőrizzük felirattal. Ő szervezte a hősök emlékművének állítását, készítette kerítését, az esketőteremben pedig egy kaszáspókszerű világítószerkezet faragványai árulkodnak a turbékoló galambokhoz hasonlítható friss házasokról, akiknek később a tövisek szúrását is meg kell tapasztalniuk. A földszintes iskola előtt is Petres Lajos-féle kopjafa áll, a tanítók emlékoszlopa, s mint mondja, azért olyan hosszú annak a nyaka, hogy majd egyszer, ha valaki összegyűjti a tanítók neveit, oda egy plaketten elférjenek. A kápolnába korpusz, a temetőben számos fejfa megérdemelné, hogy szerepeljen rajtuk a készítő neve, de még most is csak elvétve kerül monogramja alkotásaira. A frissen felállított hét kopjafán is csak a stilizált P. L. szerepel – azt állítja, annyi munka volt a motívumok faragásával, hogy nevének bevésésére nem maradt ereje.

Fába vésett történelem

A hét vezér kopjafája nyárfából készült. A munkák nemcsak a honfoglalás korát idézik meg, hanem a templomépítő ditróiaktól is üzenetet hoznak. Az alapanyaga ugyanis egy sétatér fasorának egyike volt. A piacnál kezdődő, 1880-as években létrehozott sétateret azok az emberek alakították ki, akik száz esztendeje a templomépítést is fontosnak tartották. A többi fa magánbirtokra került, kivágták, eltüzelték, ezt a példányt Petres Lajos őrizte meg az önkormányzat jóváhagyásával. A teknőnek, fakanálnak való fából készült hét kopjafában azonos, hogy latin betűkkel és székely rovásírással is olvasható rajtuk a hét vezér neve.

A kopjafákon a nő és anya fontosságának hangsúlyozásaként megtalálható a tulipán, a szövetség csillaga, az András-kereszt, a harcos féfi lándzsája és Árpád buzogánya, de minden kopjafa lábán ott van egy-egy honfoglalás kori szimbólum, amely lovas sírokból előkerült lószerszámdíszekről mintázott. Az oldalt található díszítésekhez hasonlókat is láthatott már a székely ember: guzsalyon, ostoron, pásztorbot- vagy sulyokfaragásként. „Ötven évig is kitartanak ezek, ha valaki le nem fűrészeli” – mondja az alkotó, a község vezetőségére bízva a további sorsukat.

A szülőföldszeretet szimbóluma

Petres Lajos munkái jelentős részét nem pénzért készíti, mert – mint mondja – Ditrónak dolgozni állampolgári kötelesség. Így történt ez a hét vezér kopjafáival is, és nagylelkűségével nem maradt egyedül. Az Árpádot félkörben körülvevő vezérek alkotta tér közepén egy márványtömb található, Szabó Attila, a ditrói származású szárhegyi sírköves egy régi ditrói sírkövet faragott és csiszolt át, ráírva, hogy Honfoglaló vezéreink emlékére 2013. Ingyen ajánlotta fel mindezt, így az önkormányzatnak már csak az alaphoz cementet, vasazatot kellett biztosítania, kezelőanyagot vásárolnia. Puskás Elemér polgármester örömmel mondta el, idén már második alkalommal kerülhet sor szoboravatásra: „A falunapok alkalmával Takó János templomépítő szobrát szentelhettük fel, amit szintén egy helyi származású szobrászművész formázott meg és ajánlott fel Ditrónak, a közbirtokosság, az egyház és az önkormányzat csupán a talapzat elkészítését és a bronzba öntést kellett kifizesse. Most egy szoborcsoportot kapott Ditró. Azt gondolom, hogy az adományozások sora egyfajta jelzés arra, hogy a ditrói ember szereti a települését” – vélekedett az elöljáró.