Gondatlanság okozta a katonák halálát az 1970-es árvízben

Pénteken lesz a pusztító erejű marosvásárhelyi árvíz évfordulója. A pusztításokról, segélyekről, az akkori állapotokról még ma is sokan és sokat beszélnek. Csak arról az öt, nem is marosvásárhelyi kiskatonáról feledkezett meg a történelem, akik akkor, parancsra, akaratukon és szándékukon kívül szomorú hősökké váltak.

Ezelőtt 41 évvel a Maros-hídnál az amúgy is magas vízszint miatt a folyó már csak néhány centire állt a híd alsó részétől. Félő volt, hogy az uszadékfa megrongálja és ledönti. Ekkor kétéltűeket vezényelt ki a helyi katonai vezetés, hogy a kéttámaszú hidat a pályaszerkezete alatt megszabadítsa a felgyülemlett hordaléktól. Három kétéltű indult, mindhármat elragadta az ár, személyzetük – két katona kivételével – odaveszett. Arról, hogy miként és miért is történt a katasztrófa, egy akkori szemtanú, a ma 70 éves Cs. P. mesélt.

„A TAPL-nél (közétkeztetési vállalat, szerk. megj.) voltam gépkocsivezető. A hídon túli büfébe, a Cövekbe küldtek, hogy az ott lévő árukészletet kimentsük. Amikor a hídra értem, láttam, hogy a víz nekicsapja az egyik kétéltűt. Kiugrottam az autóból, s még néhány emberrel a hídkorláton áthajolva néztük – mi lesz? A járműben levő kiskatonáknak sikerült a felső lappancsot kinyitniuk, egyikük nyújtotta a karját, sikerült elkapnunk, s felhúztuk a hídra. A másik már nem tudott kijönni, elragadta az ár az autót, átpréselte a híd alatt, de mert nyitva volt a lappancs, a híd túloldalán kiesett a járműből. Ő is megszabadult. A másik két kocsit, mint játékszert görgette le az ár, s rövidesen elmerültek. Később hallottam, hogy az egyiket a Ritznél, a másikat Kutyfalván találták meg a halott katonákkal.
Ennek a járműnek a hátsó részén volt egy hajócsavar, amit lemezek borítottak, amolyan lappantyú, ezt néhány fémcsavarral erősítették a karosszériára. Egyik kétéltűnek sem volt levéve a lemezborítása. A biztos halálba küldték a katonákat” – mesélte Cs. P. még most is borzadva az akkori látványtól.

Nem tudni, hogy történt-e akkor felelősségre vonás katonáéknál, ám az biztos, hogy a halálos baleset gondatlanságból történt. Úgy engedték ki a laktanyából a járműveket, hogy nem ellenőrizték – szabaddá vannak-e téve a hajócsavarok. Mivel nem voltak, a járművek teljesen alkalmatlanná váltak vízi közlekedésre. Ez okozta a katonák halálát.

Az árvíz után emléktáblát helyeztek el a híd tornyos őrházának falán az elhunyt katonák nevével. Aztán 1990-ben a táblát áthelyezték a szemközti tűzérlaktanya bejárat melletti falára. Onnan is eltűnt. Ma már csak az Egyesülés (Unirii) lakótelepen őrzi emléküket öt utcanév-tábla. A Rozs utcát Lazăr Blejenari, a Búza utcát Ionel Giurchi, a Bokor utcát Mircea Robu, a Bokréta utcát Ioan Roman, a Pipacs utcát David Rusu őrmesterről nevezték el.

2010-ben, haláluk 40. évfordulóján egy árva szóval sem emlékeztek meg róluk, akik békeidőben a város védelmében áldozták életüket.