Fiatal lendülettel és szakmai tudással tenné vonzóvá a jövőt Zetelakán

És nem látjuk azokat a nagy beruházásokat, fejlődést sem, amelyekre ezek a megnövekedett összegek fordítódnak. Mindemellett számos üzletág évek óta csak veszteséget termel, és amelyeket máshonnan befolyt bevételekből finanszíroz a közbirtokosság, ahelyett, hogy racionalizálná és legalább önfenntartóvá tenné őket. A közreadott és elérhető gazdasági mutatók nem magyarázzák meg ezeket a folyamatokat, jelenleg átláthatatlan és követhetetlen a működtetés, azaz hogy mire mennyi és hogyan megy el a pénz. A gazdasági tényezőkön kívül, tősgyökeres zetelakiként azt is gondolom, hogy

beruházásokkal, munkahelyteremtéssel, fejlesztési programok finanszírozásával kellene vonzó, megtartó jövőt mutatni a fiataloknak, hogy ne külföldben, hanem hazai boldogulásban gondolkozzanak. Már csak ezért is generációváltásra van szükség a közbirtokosságnál, ezért elnökként hozzám hasonló szemléletet és értékeket képviselő emberekkel szeretnék majd együtt dolgozni, így remélem, hogy a mostani választásnál több, a elképzeléseimet támogató jelölt is bekerül majd a vezetőtanácsba.

– Milyen konkrét tervekkel rendelkezik, melyek azok a legfontosabb területek, ahol változásokat eszközölne?

– Három olyan lényeges téma van, amelyeket mindenképp meg kell említenem, ezeknél látom a legnagyobb problémákat. Az első – és mivel ez adja a közbirtokosság bevételeinek nagy részét, így a legjelentősebb is – a rönkfa értékesítése. A mostani helyzet az, hogy a rönkfát a közbirtokosság árverésen adja el, de ömlesztve, faji osztályozás nélkül. Azaz a faipari ügyfeleknek olyan alapanyagot is meg kell venniük, amelyre semmi szükségük. Ez nemcsak a vevőknek nem előnyös, de nekünk, eladóknak sem, hiszen alacsonyabb áron tudjuk csak értékesíteni a magasabb értékű, minőségi fákat is, mivel nincsenek külön kategorizálva.

Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy ne csak alapanyag-eladásban gondolkodjunk, hanem feldolgozóüzemben is, hiszen azzal egyrészt hozzáadott értéket is teremtenénk, amellyel növelhetőek a bevételek, másrészt munkahelyeket is létre tudnánk hozni. Szintén jelentős észszerűsítésre van szükség a szarvasmarhafarm esetében is, amely az évtizedes működés ellenére még önfenntartó sem tud lenni, nemhogy profitot hozni. Jelenleg nem a piaci viszonyoknak, keresletnek megfelelő a gazdálkodás, sokkal drágábban állítjuk elő az élőhúst, mint versenytársaink, így folyamatos veszteséget termel ez az üzletág.

Hasonló a helyzet az erdeigyümölcs-feldolgozóval is, amely kapacitásai nincsenek megfelelően kihasználva, itt is sürgősen optimalizálásra és hatékonyság növelésre van szükség, akár kiegészítő tevékenységekkel, akár termékpaletta bővítéssel. A természeti erőforrásaink felmérése, azok hasznosíthatóságának feltérképezése is várat még magára, például a forrásvizek palackozása, vagy a kőbányák fenntartható kitermelése is jó és fejlesztendő irány lehet. Ezeket természetesen olyan módon képzelem el, hogy élővilágunk értékeit megőrizzük, sőt, minél szebbé és élhetőbbé tegyük környezetünket és úgy adjuk azt át gyermekeinknek. A fenti megvalósításokhoz minél nagyobb arányban szeretnék majd pályázati és egyéb külső forrásokat bevonni, hogy a lehető legkisebb önerő ráfordítással tudjuk őket véghez vinni. És mivel közösségi érdekekről van szó, egyértelmű, hogy

A társuláson belül átláthatóságot, egyszerű üzemeltetési rendszert szeretnék kialakítani, hogy a tulajdonosok tisztában legyenek azzal, milyen tevékenységek folynak a közbirtokosságnál és hogy azok mennyit és hogyan termelnek.

– Az látszik, hogy jól átgondolt és stratégiai elképzelései vannak a közbirtokosság működtetésével kapcsolatban. Ezeken kívül miért lesz érdemes az ön elnökségére szavazni vasárnap?

– Sokaknak talán meglepő lehet, hogy úgymond kívülről, a versenyszférából érkezve akarok változásokat véghez vinni a közbirtokosságnál, de azt gondolom, most pont erre van szükség, mert jelenleg állóvíz van, semmi nem fejlődik. Nem rendszer-, hanem generációváltást szeretnék, amellyel közösségünk jövőjét biztosíthatjuk, és a hozzám hasonló fiataloknak itthoni lehetőségeket, perspektívákat mutathatunk, hozhatunk létre. Ehhez pedig szükség van szakmai és vezetésbeli irányváltásra is. Ipari környezetvédelmi mérnöki tanulmányaimat Marosvásárhelyen és Kolozsváron végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki diplomámat pedig Székelyudvarhelyen, a MÜTF-ön szereztem meg. Sok éves tanácsadói, vezetői tapasztalatom van, legutóbbi munkakörömben faiparban termelési igazgatóként már több mint 60 ember munkáját irányítottam. Azt gondolom, hogy

30 éves vagyok, Botond fiam másfél éves és júniusra várjuk Evelin lányunkat. Én itthon, Zetelakán képzelem el a saját, a családom és a gyermekeim jövőjét is, és azt szeretném, ha egy prosperáló, fejlődő magyar közösség részeként nőhetnének fel. Így mindent meg fogok tenni azért, hogy a közbirtokossági elnökségem alatt a lehető legtöbb pozitív gazdasági és társadalmi változást érjem el, és hogy ezeket a feltételeket közösen biztosítani tudjuk nemcsak nekik, de mindannyiunknak.

(X)