Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:12

Drágul a jogosítvány és a forgalmi engedélyek kiállítása

12:54

Csoportba sorolták a másodosztályos székelyföldi kézicsapatokat

12:22

Újabb kölcsönjáték vár az FK Csíkszeredánál nevelkedett Omar El Sawyra

12:21

Az Európai Tanács elnökét fogadta Nicușor Dan a Cotroceni-palotában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Tengerbe fulladt az a férfi, akit ma már háromszor is kihúztak a hullámok közül, de újra visszament

Nagy mennyiségű aranyat foglaltak le egy székelyföldi házkutatás során

Kényszerleszállás Budapesten: késik a Marosvásárhelyre várt repülőgép

„Szégyellje magát!” – egymásnak feszült Bíró és Borboly a megyei tanács ülésén

Több mázsányi nagyméretű hal pusztult el az egyik homoródszentpáli halastóban

Tetemes bírságot kapott egy rendezvényszervező Gyimesközéplokon

„Szégyellje magát!” – egymásnak feszült Bíró és Borboly a megyei tanács ülésén

Bíróságra vitte a nyelvhasználati vitát a Székely Figyelő Alapítvány – reagált a marosvásárhelyi reptér igazgatója

Mostantól körforgalomként használandó Csíkszereda egyik legforgalmasabb útkereszteződése

Megkezdődött a második toronyház építése a Fortuna Residence lakóparkban

Fekete Vince: a legfontosabb dolog a világon maga a vers

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

Balassi Bálint-emlékkardot vehetett át Fekete Vince kézdivásárhelyi költő nemrégiben Budapesten. A 16. századi európai költészet kiemelkedő alakjára emlékező, magyar alapítású nemzetközi díjat huszonnyolcadik alkalommal adták át, minden évben egy magyar költő és egy külföldi műfordító munkásságát ismerik el vele. Fekete Vincét a díj jelentőségéről, a kortárs irodalom kihívásairól és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Farkas Áron

2024. február 25., 10:392024. február 25., 10:39

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

– Mit jelent ön számára ez az elismerés?

– Általában meg szokták kérdezni a díjra kiszemelttől, hogy elfogadja-e, amennyiben megkapná az illető díjat. És akkor mindenki eldöntheti, hogy igen, avagy nem fogadja el. Magyarán: feltűnés nélkül vissza is utasíthatja, ha nem tetszik neki valamiért. Én persze örömmel fogadtam: ez egy magánalapítású díj, amit a kilencvenes évek eleje óta évente egy költőnek és egy műfordítónak adnak. És

egy igazi, ötvösmester által készített szablyát nyújtanak át díjként. A maga nemében egy mestermunkát kap az ember. Ami olyan, mint egy jó vers, ha az jó, ha az tökéletes: se elvenni, se hozzátenni nem lehet semmit.

És gyönyörű. Egyébként is szeretem a szép késeket, szép bicskákat. És most szaporodott ez a gyűjteményem egy karddal.

Az emlékkardot Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora adta át

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

– Lát valamilyen kapcsolatot saját munkássága és Balassi Bálint költészete között?

– Versekkel bíbelődöm magam is. És számomra az egyik, ha nem a legfontosabb dolog a világon: maga a vers. Másként nem is szeretném ezt csinálni. Nem lenne érdemes. A vers, a versek és a költészet iránti alázat, tisztelet és figyelem, talán ez kapcsolhat egy kicsikét hozzá. Balassi Bálint nagyszerű költő, kedvenceim közé tartozik, Berzsenyivel együtt. Ők azok, akiknek a művei évszázadokon keresztül sem fakultak. Minden valamire való költő álma ez, hogy műveiben éljen évek, évtizedek, akár évszázadok múltán is. Hogy amikor majd fellapozzák a könyveit, az olvasó előtt újra felragyogjanak a versei.

– Miben látja a kortárs irodalom jelenlegi kihívásait? Milyen harcokat kell „megvívnia” egy mai költőnek?

– Egyetlen kihívás van, és ez a saját magaddal szembeni: jó verseket írni. Erre törekedni, semmi másra. Még ha nem is sikerül mindig így. Mert nem is sikerülhet mindig így. De

a törekvés, az akarat, a szándék és az alázat az meglegyen.

Semmilyen harcokat nem kell megvívnia a költőnek, csak saját magával. Ha harcol egyáltalán. Én például nem. Elég jól megvagyok magammal. Leszámítva az időnkénti elégedetlenkedést.

– Hogyan tud a költészet a ma emberéhez szólni, hogy ne ódivatú, elavult dologként tekintsenek rá?

– Ha mai nyelven, a ma emberének a nyelvén szól. És nyilván a ma emberének a problémáit tematizálja. mert egyébként is ezek a problémák érdeklik. És nem ódivatú, elavult nyelven. Nem lángoszlopnak kell lenni, mint Petőfi korában, hanem csupán jó költőnek. Ha sikerül. De hát erre törekszünk mindannyian, akik erre adtuk a fejünket.

– Melyek a tervei a következő időszakra? Min dolgozik jelenleg?

– Szeptember végén, október elején jön ki az új verses könyvem Budapesten, a Magvető kiadónál. Gyönyörű apokalipszis a címe. Ezen az anyagon végzem jelenleg az utolsó simításokat.

A Kézdivásárhelyen született, 58 éves Fekete Vince babérkoszorús költő eddig tizenhét verseskötettel gazdagította a magyar irodalmat, tizennégy éve a Székelyföld című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik. A Ballasi Bálint-emlékkard idei másik elismertje Abdallah Abdel-Ati Abdel-Szalam Mohamed Al-Naggar egyiptomi arab műfordító, aki legutóbb a kard névadójának verseit ültette át arab nyelvre.

Kézdivásárhely