Múlt vasárnap óta állt a bál Lövétén: az óvodásoktól-iskolásoktól a felnőtteken át a nős emberekig szerre kimulathatták magukat a falubeliek. A székely ruhás, rokolyás forgatagot húshagyó vasárnap, a „serkebált”, a serdülőkét húshagyókedden a templomi és utcai ünnepség után tartották.

Ősi szokásrend

Húshagyókedd a gyermekek és fiatalok egyfajta seregszemléje is. Előbb a helyi viseletbe öltözött lányok felbokrétázták a fiúkat. Ma már nem csupán a szeretős legények kapnak bokrétát, mint régen, hanem minden fiú, aki részt vesz a zenés templomba vonuláson. A feltűzött virágot illő módon viszonozzák majd a legénykék a májusággal.

Az értük felajánlott szentmisén László István plébános elmondta: szomorúság és vidámság váltotta egymást a faluban vízkereszt óta. Húsz alkalommal szólalt meg a lélekharang, ennyi családnak kellett elbúcsúznia valamelyik tagjától. A szomorú időkben is megannyi meghitt találkozásnak voltak a részesei. Farsang utolsó hetében a korosztályos bálok vittek Isten előtt is kedves vidámságot a település életébe. A kiegyensúlyozott ember állandó derűje egyrészt Jézusban, másrészt embertársaink jelenlétében gyökerezik. Vegyük észre, hogy Isten és embertestvéreink mellettünk vannak – tanácsolta a plébános. Imában mondtak köszönetet az egészségért, a szülőkért, a nevelőkért és mindazokért, akik a gyermekek és fiatalok örömét előkészítik.

Elment a farsang, itt hagyott...

Ünnepélyes, élőzenés vonulás után a plébánia udvarán, a községházán és a malomárok hídjain folytatódott a farsangfarki szabad tánc. A talpalávalót a Késefa zenekar és a helyi zenészek húzták, a Kákvirág Néptáncegyüttes tagjai szerepcserés táncrenddel, vidám rigmusokkal hangolták a kínálkodós, szabadtéri együttlétet. Farsangi harapni- és koccintani valóval kérték a különböző helyszíneken, hogy nyugodjon békében az elmúlt idő. Aztán a záró bálon múlatta ki magát az apró és nagyobbacska nép. A Népházban éjfél előttig szól a nóta mióta világ a világ, utána himnuszénekléssel zárják a víg farsangi időszakot Lövétén.