Az ereklyetisztelet forrásozása emberi és vallási is ugyanakkor. Jeles személyiségek, szeretteink hagyatékát és maradványait általában tisztelettel és kegyelettel vesszük körül, legyünk akár hívők, akár hitetlenek. Forrása ugyanakkor a keresztény eszme, az a hit, hogy Isten boldogító színe látásában vannak, a mi cselekedeteinkről és irántuk való kegyeletünkről tudomást vesznek, értünk közbenjárnak, rajtunk segíthetnek.

„Tehát emberi szempontból tekintve egészen természetes, vallási szempontból teljesen jogos és üdvös, mert éppen e szempont az, ami az ereklyetiszteletet felemeli egy olyan magaslatra, melyre a bálványozó kultusznak még az árnyéka sem vetülhet” – fogalmazott Pál Vilmos plébános, a búcsú ünnepére irányítva a figyelmet.

„Mi a mai napon Szent István jobbjára tekintünk. A jobb a magyar nyelvben jelent irányt is, minősítést is, a jobbik rész választását. Szent István jobbjával a sziklaalapra mutat, amely a mi keresztény katolikus hitünk. A sziklára, Krisztusra, az igazságra építjük életünket, az örömhír hiteles továbbadói kell legyünk, és ez ma sem könnyű.” Az ünnepi szónok a nehézségek között említette az egyházban jelen lévő konkolyt, melynek egyetlen „gyomirtója a megújulás, a mindennapos megtérés”, illetve a külső üldözés, melynek célja, hogy hitünk szoruljon vissza a sekrestyébe.

Gyakran megfogalmazott aggodalmat említett a szónok: vajon az egyház meg tudja-e sikeresen szólítani a mai embert, milyen eredménye lesz ennek a munkának, majd XVI. Benedek pápa gondolatával felelt rá: „nem a siker, nem a százalékok számítanak, csak egy, hogy Krisztus hiteles tanúi legyünk, hogy őt sugározzuk áttetszően az emberek felé.”

A kultúrát megszentelő hit

Pál Vilmos szerint, „népünk szokásait, hagyományait, kultúráját, értékeit annyira átjárta a kereszténység, hogy annak ismerete nélkül talán nem is érthető meg igazán a mi életünk, a mi szokásaink. Krisztus megtestesül a kultúrában, miközben azt megtisztítja és megszenteli. Ebben ma is utat mutat nekünk Szent István, és üzeni: a mai kultúrában is újra meg kell testesülnie Krisztusnak, hogy jövőnk legyen. A tisztítás is megtörténik, de csupán az kerül ki kultúránkból, ami nem fér össze keresztény és valóban emberi értékeinkkel. Mert a mi hitünk az élet kultúráját hirdeti, az emberi élet méltóságát fogantatásától egészen a természetes haláláig, hirdeti a férfi és nő felbonthatatlan kapcsolatát a házasság szentségében és a belőle fakadó család pótolhatatlan értékét” – hangzott el a fiatal egyházközség szerdai búcsús szentmiséjén.