Eltemették a nagybőgőt, elbúcsúztak a farsangtól Szárhegyen

Hogy ki lehetett az a résztvevő, akinek  mondását idéztük, azt nem igazán lehetett azonosítani. Fekete-vörös ördögálarc takarta az arcát, egy volt a több száz hagyományos maskarába bújt farsangoló közül, akik idén Szárhegyen találkoztak, hogy közösen búcsúztassák a víg farsangot.

{A}

A vásártéren találkoztak, majd a csapatok nekivágtak a falu és a hozzá tartozó Güdüc utcáinak, hogy a helyieknek is megmutassák sajátos hagyományaikat.

A kászoni bika minduntalan szabadulni akart, gazdájának igencsak oda kellett figyelnie, hogy megfékezze, a menasági ráfos keréken szédülés nélkül táncolt körbe-körbe a bábu-pár.

A bámész, fotózkodó közönségnek pedig jó volt odafigyelnie, mert a „papok” széles mozdulatokkal fröcskölték az ecetes szagú „szenteltvizet” a farsangi liturgia részeként a halandzsa prédikációjuk mondása közben. Alsósófalva, Csíkborzsova, Csíkcsicsó, Csíkmenaság, Csíkszentdomokos, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon, Csobotfalva, Gyergyóditró, Gyergyóremete, Kászonaltíz, Szentegyháza és a házigazda Gyergyószárhegy megmutatta mindazt a vidám hagyományt, amit az ősöktől megörökölt, vagy amit az öregektől újratanultak azok, akik már közel 30 éve elindították a megyei farsangbúcsúztatók sorozatát.

Itt voltak a hamubotosok, a törökök, ördögök és más régi alakok, csattogtak az ostorok és (főleg a fiatal lányoknak) vigyázniuk kellett, mert az ördögvilla bármikor megragadhatta a bokájukat.

Az újabb idők új farsangi figurákat is hoztak, volt itt orvos, rendőr, csatornás cigány, de láthattuk a például a Csonthülye című filmvígjáték címszereplőjét is megelevenítve. Igencsak szokatlan lehetett ez a látvány a biztonságért felelős fiatal, frissen idehelyezett valódi rendőröknek is, de gyorsan oldódtak:

sok közös fotó készült a maszkurákkal, sőt táncba is vitték az egyik rendőrnőt.

A tánc, a nóta, és zene nélkül természetesen elképzelhetetlen lett volna a vigalom, a farsangi menetek megállóinál egy-egy rövid vidám jelenetet is láthattak a nézők.

A megállókat terített asztalok jelentették, a vendégek megrakhatták a gyomrukat minden finomsággal, ami a szárhegyi kamrákból, pincékből és konyhákból kikerülhetett:

főtt pityókát, szalonnát, zsíros kenyeret, túrót, sajtot, süteményeket és persze fánkot kínáltak, volt bor, pálinka is bőven. Tea is: kizárólag betegeknek – hangzott el.

Az „orvos” is kéznél volt, ellenőrizte az ételeket, és fogyaszthatónak találta, ették, itták is az emberek, és megállapíthatták, hogy akárcsak korábban más helységek lakói, úgy a szárhegyiek is kitettek magukért, bebizonyítva, hogy nagy szívvel fogadják a vendéget.

Nem csak úgy termett a semmiből az asztalok gazdagsága: és ahogy a házigazda polgármester, Danguly Ervin is hangsúlyozta,

az esemény igazi értéke (azon túl, hogy a hagyományok tovább élnek) az, hogy megmozdult a falu népe, a szomszédságok összefogtak, és közösen készültek az ünnepre.

Volt aki az alapanyagot szalonnát, káposztát, kolbászt, egyebeket adta hozzá, mások a sütöttek, főztek, ahogy azt 1600 vendég fogadásakor illik.

A vidám hangulatnak azonban egyszer csak vége szakadt: sírás, rívás kísérte a szárhegyi nagybőgő temetését. A farsangnak vége, jön a böjti időszak. Igaz, még van egy pár nap amíg mulatni lehet: hamvazószerdáig a hagyományőrzők saját faluikban is megtartják a farsangtemetést.