Élmények a templom tornyában

Vállalkozókedv mindenképp szükséges, és a magasságtól való viszolygást is le kell küzdenie annak, aki templomtoronyba kívánkozik. Az élmény megéri. Legalábbis mindenért kárpótol az a kilátás, ami a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom tornyából tárul a látogató szeme elé. A húsz méter magasan lévő toronyban, a harangok szintjén – azaz mintegy 18 méteren – ablakok nyílnak a négy égtájra, rálátást biztosítva mindarra, amit a környező hegyek zárnak közre. És ez, bizony pazar látvány.

Most már biztonságos a toronyba való feljutás – a szerkezet elkorhadt részeit megerősítették, kicserélték a lépcsőfordulók padozatát, az örmény közösség fiataljainak köszönhetően pedig megtisztult a toronyfeljáró az évek folyamán összegyűlt szeméttől.

Az elkorhadt szerkezeti elemek kicserélésére mindenképp szükség volt, különben nem sikerült volna felújítani a négy harangot, amiből kettőn már a repedés nyomai is megjelentek.

A hívek adományaiból végezték el a harangjavítást

– tudtuk meg Gál Hunor, örmény katolikus plébánostól, aki a további tervekről szólva elmondta, múzeumot szeretnének kialakítani a toronyban.

A lépcsőfordulók tágabb tereiben a helyi örmények családfáit, relikviákat állítanák ki, illetve a négy forduló egyik-egyikében az erdélyi örmények lakta településekről, azaz Szépvízről, Szamosújvárról, Erzsébetvárosról és Gyergyószentmiklósról szóló leírást szeretnének kifüggeszteni.

„Azért mindegyikről, hogy Gyergyóból ne kelljen elmenjenek a turisták, itt tudjanak tájékozódni” – magyarázta Gál Hunor. Mint mondta,

a harangok szintjén lévő ablakokra jelenleg alkalmazott drótháló zavarja a fényképezést, ennek módosítását is tervezik.

Továbbá leírásban tüntetnék fel, hogy milyen településeket, hegységeket láthat a szemlélődő a toronyból.

A harangoknak is történetük van, ami kiolvasható a rajtuk lévő feliratokból, de további kérdésekre a plébánostól kaptunk választ. Megtudtuk, eredetileg öt harangja volt a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomnak, az 1848-as forradalom és szabadságharc idején mindegyiket besorozták, ágyút öntöttek belőlük. A templomnak 1872-ben lett ismét harangja: Brassóban készítették el a mostani középső, mintegy 300 kilósat. Az első világháború után, 1929-ben Szebenben készül további három. A nagyharang 567 kiló, rajta a felirat: „Áldott emlékű lelkipásztorunk, Görög Joachim címzetes kanonok tiszteletére. A római katolikus hívek.” Gál Hunor hangsúlyozta, a római katolikusok annyira tisztelték az örmény papot, hogy nagyharangot öntettek az emlékére.

Lázár Matild adománya, és Szent Matild tiszteletére készült a kicsi harangok egyike, amely 170 kilót nyom, a legkisebb pedig a halottak emlékére, Világosító Szent Gergely tiszteletére készült. Ennek súlya 70 kiló.