Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:19

Kétszer is rengett a föld kedden délben

15:19

A kolozsvári repülőtér megszünteti a folyadékszállítási korlátozásokat

15:04

Azt próbálták beadni az őket igazoltató rendőröknek, hogy a szekeret is leadták ócskavasba, hogy megússzák a bírságot

14:50

Hagyományteremtő céllal indítják el a csíksomlyói sakkversenyt

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Elhunyt egy férfi szombat este a csíksomlyói nyeregben

Öngyilkosságot kísérelt meg egy kiskorú a székelyudvarhelyi kórházban

Csak a csupasz gerendák tűnnek elő a nagy füstből – tűz Csíkszentkirályon

Késelés Madéfalván, egy férfi meghalt

Láng, dal, összetartozás – István, a király Csíksomlyón

Bojkottal kezdődik a tanév: óra lesz, tanítás nem

Láng, dal, összetartozás – István, a király Csíksomlyón

Munkanélküliség: országos listavezető két székelyföldi megye

Nem bika, hanem medve ölte meg a pásztort munkaadói szerint

„Csúfot űznek a románokból a saját országukban” – vádaskodva magyarázkodik Dan Tanasă az erőszakbotrány után

Elkeseredettek, a jövőjük miatt aggódnak a csíksomlyói tűzvész károsultjai

Szomorú arcok, gyerekzsivaj és tevékenykedő önkéntesek – ez fogadott péntek reggel a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában, ahová a csütörtök esti csíksomlyói tűzvész nyomán több mint kétszázötven embert szállásoltak el.

Korpos Attila

2021. január 08., 12:032021. január 08., 12:03

2021. január 08., 17:022021. január 08., 17:02

Fotó: Veres Nándor

Korpos Attila

2021. január 08., 12:032021. január 08., 12:03

2021. január 08., 17:022021. január 08., 17:02

Fotó: Veres Nándor

Mint a helyszínen dolgozó önkéntesektől megtudtuk, éppen a reggeli előkészítésén dolgoztak a városháza szociális osztályának és a szegénykonyha munkatársai.

Legjobb megoldásnak azt láttuk, ha nyakba akasztható kitűzőket készítünk fényképpel ellátva, így csak azok részesülnek napi háromszori étkezésben, akik valóban a tűzvész károsultjai

– mondta az egyik önkéntes. A főbejárat utáni előcsarnok egyik felében a ruhaneműket válogatták az önkéntesek – amelyből hatalmas mennyiség gyűlt össze minden korosztály számára –, a másik felében pedig a padokat és asztalokat rendezték el a közelgő reggelihez.

Fotó: Veres Nándor

A sportcsarnok emeletén matracok, futkározó gyermekek és kisebb csoportokba verődött felnőttek látványa fogadott. Az egyik ilyen csoportnál érdeklődve a gyors ellátás és biztonságos körülmények megteremtése ellenére

a férfiak előbb azt nehezményezték, hogy a kisebb gyermekek már nagyon éhesek, utána pedig kifejtették, ők haza szeretnének menni.

„A tyúkok, a lovak, a disznók ott vannak a mezőben, azokat össze kellene gyűjteni egy helyre.

Visszajövünk, nem akarunk elszökni, csak legalább az a kicsi, ami maradt nekünk, azt tudjuk megmenteni

– ismételgették, hozzátéve, hogy a földszinten szolgálatot teljesítő rendfenntartók nem engedték ki őket. Egyikük jelezte, olyanok is ott vannak velük, akiknek épen maradt a házuk. Egy másik ember az értékeit féltette, amelyeket elmondása szerint az utca szélén hagyott a nagy rohanásban.

Fotó: Veres Nándor

A sarokban egy matracon három kisgyerek édesanyja és édesapja ölében csendben nézte a tömeget.

Egy kicsit tudtunk pihenni az éjszaka, de a gondban nem tudtunk sokat aludni

– mondta a férfi. Szerencsére nem történt egyiküknek sem baja, viszont mindenük odaveszett a tűzben, annyival maradtak, ami rajtuk van. „A nagy sárban próbáltam kimenteni valamit, de semmit nem sikerült kihozni a házból” – mutatott térdig sáros nadrágjára. Egy másik beszélgetésbe elegyedve megtudtuk, a legalább húsz ház porig égésén túl nagyjából tíz-tizenkét házat sikerült megmenteni.

Pár hónapos babáktól kezdve egészen az idősebbekig is vannak itt. A sok sírástól sem tudtunk aludni, de sokan amiatt vannak elkeseredve, hogy az a kicsi, amilyük volt, az is ott maradt a tűzben

– vázolta a férfi, karján az alig pár hónapos kislányával.

Fotó: Veres Nándor

Egy idősebb nő szintén az odaveszett állatait siratta az egyik matracon. „Nem tudunk semmit, hogy lesz tovább, mi lesz velünk.

Mi vissza szeretnénk majd oda menni, ott születtünk, ott volt az otthonunk

– tört ki zokogásban.

Fotó: Veres Nándor

Eközben a földszinten már előkészítették a listákat a kitűzők elkészítésére, a nagy zajban a névsorolvasás viszont nehézkesen haladt. Egyenként hívták le őket, fényképet készítettek, aki hiányos öltözetben volt – sokan mezítláb, mások cipő nélkül jöttek le –, az kapott lábbelit és meleg ruhát.

Közben folyamatosan érkeztek az adományok, egyesek ruhaneműket, mások élelmiszert hoztak. Távozásunkkor a szerencsétlenül járt emberek többsége már mosolyogva falatozott az asztaloknál.