Elhunyt Nagy P. Zoltán

1943. július 28-án született Csíkszeredában, tizenkét éves korában kapta az első fényképezőgépet. 1958-ban került Seiwarth László fényképész stúdiójába, tíz év után, a megyésítéskor az újsághoz, a Hargitához került fotóriporterként.

Hazai és külföldi lapokban több mint 35 ezer fotója jelent meg. Számos képzőművészeti katalógus reprodukcióit készítette, több könyv- és hanglemezborítót, illetve falinaptárt illusztrált. 1996-ban Csíkszereda város önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki.

1975-től volt tagja a Fotóművészek Országos Szövetségének. 1995-től a Határok Nélküli Fotóművészek Szövetségének tagja. A csíkszeredai Hargita Fotóklub elnöke, a marosvásárhelyi, nagyváradi, szebeni, slatinai fotóklubok tiszteletbeli tagja volt. Százötven nemzetközi versenykiállításon és közel félezer országos fotókiállításon szerepeltek alkotásai. Tevékenységéért megkapta a Nemzetközi Fotóművészet Kiváló Művésze címet (E.FIAP), ezenkívül a Japán Fotóművészeti Szövetség érdemes művésze, és nemrégiben a Romániai Fotóművészek Szövetsége is örökös tagjává választotta.

2002-ben Sajtófotó Életműdíjat kapott. 2008-ban jelent meg életmű albuma, amelynek kapcsán így vallott a művész: \"Négy államfőt fényképeztem, öt megyei párttitkárt, és öt főszerkesztőt szolgáltam ki. Ott voltam minden csíkszeredai tömbház építésénél, de megvan nálam az erdélyi képzőművészek arcképcsarnoka, melyben ott van például Kolozsvárról Aurel Ciupe, Szervátiusz Jenő a Tamási-emlékmű faragása közben. Van egy gazdag Nagy Imre-portrésorozatom, lefotóztam Mérey Andrást, Plugor Sándort és Beczásy Antalt. Fotóztam a jégpálya előtti szobor avatását, így megörökítettem Vákár Lajos bácsit, akiről az épületet elnevezték, és az akkor még élő két egykori csapattársát\".

Nagy P. Zoltánt szombaton, február 13-án 10 órakor helyezik örök nyugalomra a csíkszeredai régi római katolikus temetőben.