Elfújja a szél?

Néhány napig lázban égtek a forradalmárok, pár órán át halmokban a pártközpontból kidobált dokumentumok

Néhány napig lázban égtek a forradalmárok, pár órán át halmokban álltak a pártközpontból kidobált dokumentumok. Archív

Fotó: Bács Béla János

2025. december 22., 09:542025. december 22., 09:54

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Amikor a hetvenes években, a kályha melletti fásládán ülve, nagybátyám a második világháborús tapasztalatairól beszélt, amit nemcsak mi, gyerekek, hanem a fiatalabb felnőttek is érdeklődéssel hallgattak, frissebb élményekre támaszkodhatott, mint mi most, ha azokra a '89-es napokra gondolunk. A fényképek segítenek az emlékezésben, a történések felelevenítése a családban vagy baráti társaságokban, kissé talán megszépítve, de előhívják bennünk az elmúltakat.

Volt olyan, aki félelmet legyőző lelkesedéssel vette ki részét a történésekben, más menekülésre fogta korábbi tettei miatt, talán némelyek már arra gondoltak, miként tudnánk önéletrajzukat az éppen beköszönő korral összeillővé tenni.

Összefogás, gyermekek féltése, jövőjükbe vetett remény… Bizonyára számtalan érzés uralta és motiválta azokban a napokban az embereket. A decemberi fordulat utáni első napokban itthon hokibotokkal védték a terroristáktól a tömbház udvarát a férfiak, pontos beosztás alapján, amelyet mindenki igyekezett betartani. (Tényleg, mi lehetett a jellegzetes kézbeli olyan vidékeken, ahol nem honosodott meg a jégkorong?) Jutka néni forró teát hozott le nekünk, és én

nem tudom, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy ismét olyan egyetértés és összetartozás érzése lengje a szomszédságot, mint azokban a napokban.

Meleg napok voltak karácsony tájékán, de olykor meglebbent a szél. Kezdetben szította a lángot, aztán tovább fújta a pernyét. És vele együtt egy változás hangulatát is, melyet a kocsmaasztaltól a parlamentig többen, többféleképpen neveznek, de kétségtelenül egyik jelentős mérföldköve az elmúlt korszaknak. És ha van, aki kérdezzen, és lesz, aki meséljen, akkor 1989-nek személyes, színes és talán hitelesebb története marad az utókorra, és nem csupán egy évszám marad a történelemkönyvekben. Emlékezzünk, meséljünk!

Bács Béla János

Történelem Társadalom