A kovácspéteri lakó az állatait, ahogyan saját életét is, félti a vadállatoktól, de mint mondta, nem él félelemben. Lecsenka Béla csángónak vallja magát, nem szégyelli származását. „Aki szégyenli a nemzetiségét, az nem ember. Alázattal kell élni” – fogalmazott.

Nemrég újra ígéret hangzott el, hogy a Szentmiklós és Kovácspéter közötti utat járhatóvá teszik. A helyi lakos mint mondta, kivárja, de tudja, hogy sokkal nagyobb lesz a forgalom. Balánbánya felől jó az út, s már érződik, sokan járnak, sokféle emberek.

A gyergyószentmiklósi, néhai Páll Károly 1977 májusában álmodta meg a kovácspéteri kápolnát, 25 évig dédelgette álmát, majd Sóvetőben, a tetőn kijelölt helyen 1992-ben elkezdődött az építkezés. A kápolna első rajzát Kalamár Csaba készítette, és az ott lakók egy emberként dolgoztak. 2002-ben szentelték fel az istenházát. „Nekem a Jóisten adott egy álmot s erőt, hogy valóra váltsam” – mondta a kápolna gondnokságát 2008-ig vállaló idős bácsi szinte tíz évvel ezelőtti beszélgetésünkkor. 

A gondnokságot ekkor fiára, ifjú Páll Károlyra testálta, megromlott egészségi állapota miatt. Felszegben a csengettyű árnyékában lakik ma is a Páll család, a fiatalember öröksége nem kézzelfogható.

„A Szűzanya erényei – az okosság, alázat, szeretet, irgalom, bölcsesség – közül az alázatra különösen figyeljünk. Mi az alázat? Nem más, mint az ember kicsinységének az elismerése, saját vétkességünk elismerése. Az alázatos ember nem tartja magát nagyobbnak másoknál. Gyakoroljuk az alázatosságot!” – szólt többek között Szecsete Zoltán plébános üzenete. Az ünnepségen közreműködött a Csíkszentdomokosi Fúvószenekar.