Zarándoklat közben Istennel találkozhatunk

– Önt választották az idei pünkösdi búcsú szónokává. Hogyan fogadta a csíksomlyói ferences atyák felkérését?

– Megvallom, váratlanul ért. Mivel természetemnél fogva nem tartozom a legbátrabbak közé, első gondolatom az volt, hogy köszönettel visszautasítom a megtisztelő rám gondolást. Miután azonban megbeszéltem a dolgot az Úrral, igent mondtam, mert arra gondoltam: meglehet, hogy Isten rajtam keresztül akar valamit üzenni Csíksomlyón egybegyűlt népének, és ki vagyok én, hogy küldetését visszautasítsam?

– Mi az üzenete Ön szerint pünkösdnek?

– Az ünnep üzenete szerintem minden egyes ember, sőt minden egyes közösség számára óriási horderejű: Amint Isten Lelke az apostolokat erejével eltöltötte, hogy azok Jézus tanítását hirdessék minden embernek, és egy új, a szereteten alapuló közösséget hozzanak létre, az egyházat, úgy lakik benned is Isten Lelke, te is – egyén, közösség – kiválasztott vagy, és Isten azt akarja, hogy általad szebb és boldogabb legyen a világ.

– Csíksomlyó az utóbbi évtizedekben a magyar katolikusok legnagyobb zarándokhelyének számít. Mi a jelentősége a zarándoklatnak a 21. században?

– Úgy figyeltem meg, hogy míg nálunk, odahaza a zarándoklatok mindig is a vallásgyakorlat szerves részei voltak, és a kommunista nyomás ellenére sem mentek ki a köztudatból, itt, a jóléti társadalomban a múlt század utolsó évtizedeiben megfeledkeztek róluk.

Most azonban – egy csipkerózsika-álom után – ismét reneszánszukat élik. Míg az utóbbi három esztendőben ez főképpen abban mutatkozott meg, hogy többen is nyertek irodalmi díjat egy-egy zarándokúti élmény leírásával, addig idén a Trieri Egyházmegye – 16 év óta először – ismét zarándoklatot hirdetett Krisztus varratlan köntöséhez.

A Rottenburgi Egyházmegye pedig – szintén ennek a nagy érdeklődésnek a hatására – most, az idei esztendőben nyitotta meg az úgynevezett „Szent Márton utat”, amely a Szombathelyi Egyházmegyét – Rottenburgon keresztül – összeköti sírjának helyével, a Toursi Egyházmegyével. A trieri zarándoklaton, most májusban, több tízezer ember volt jelen. Meg vagyok győződve, hogy ugyanilyen sikeres lesz a Szent Márton zarándoklat is. Mivel magyarázható ez a nagy érdeklődés? Szerintem, hogy az emberek újból felismerték a zarándoklatok jelentőségét. Az ugyanis abban áll, hogy zarándoklat közben döbbenünk rá emberi életünk értelmére, és találunk rá a lelkünkben szunnyadó isteni értékekre – sőt magára Istenre.

– A múlt rendszerben üldözték a vallást, a jelenlegi fogyasztói társadalom finomabb eszközökkel ugyan, de letéríti az embereket a hit útjáról. Hogyan lehet az elvilágiasodás (szekularizáció) ellen felvenni a harcot?

– Az elvilágiasodás úton-útfélen leselkedik ránk. És nem tesz kivételt senkivel. Isten szolgáit, a papokat épp úgy megfertőzheti, mint az egyszerű hívő embert. Ellene több fronton kell felvenni a harcot. Egyrészt hitünk jobb megismerésével. Ezt szolgálja a rendszeres ima, valamint a Szentírás, illetve vallásos irodalom olvasása. Másrészt hitünket nem elég jól vagy rosszul ismerni: azt gyakorolni is kell. Az elvilágiasodás legfőbb kiváltó oka a meg nem élt és a nem gyakorolt hit. Hogy egy székely volt ministráns fiúcskám szavaival éljek, aki arra a kérdésemre: ’Miért jöttél ministrálni ismét, hisz a múlt vasárnap is voltál?’ azt válaszolta: ’Mert ha nem jövök, akkor felejtődik!’

– Jelenleg a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség lelkésze. Mennyire tudja segíteni az egyház a szórványmagyarságot a hitének és nemzeti identitásának megőrzésében?

– Az első nyugati magyar missziók a múlt század 40-es éveinek vége felé kezdődtek. A stuttgarti épp most, május 20-án ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. Ha az ember végigolvassa az ünnepség alkalmából megjelent könyvet, akkor abból is láthatja: alapításuktól fogva ezek a missziók voltak azok, amelyek a kivándorló és kitelepített magyarságot hitében és kultúrájában megőrizték. Papjaik és lelkészeik egy személyben voltak lelkipásztorok, de kultúrfelelősök és szociális munkások is. És ugyanezt a munkát végzik ma is. Hála Istennek, mindig akadtak és akadnak olyan lelkes világiak, akik ezt a nemzetmegmentő munkát velük együtt végzik. Azt mondhatnám, hogy az egyház ma is a külföldön élő magyarság hitének és kultúrájának egyik megtartó bástyája.

– Az Erdélyi Főegyházmegye, sok más egyházmegyével egyetemben, a 2012-es évet a misszió évének nyilvánította. Gondolom, a szentbeszédében a misszióra helyezi a főhangsúlyt. Hogyan látja az egyházi küldetés szerepét a mai világban.

– Amikor Szentatyánk, XVI. Benedek pápa ezt az esztendőt a misszió évének nyilvánította, azért tette, mint írja, mert látta, hogy mennyire kézzel tapinthatóan terjed a vallási analfabetizmus. Ez az esztendő sajátságos feladatok elé állít mindannyiunkat. A papságnak az a küldetése, hogy a hitet továbbra is fáradhatatlanul, lelkesen, de új örömmel hirdesse. Engedje, hogy Isten Szava, a Szentírás, amelyet naponta olvas, újfent és újfent szíven üsse. Csakis így tudja ezt a Szót hitelesen továbbadni. Ugyanakkor tanulmányoznia kell az Egyházi Tanítóhivatal, különösen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait is, hisz csak így tud a mai ember különböző égető kérdéseire jézusi, hiteles és kielégítő választ adni!

A híveknek pedig az az első és legfontosabb küldetésük az, hogy élő, eleven kapcsolatban maradjanak Jézussal és az Ő egyházával. Igyekezzenek minél jobban megismerni az Ő üdvözítő és boldogító tanítását. Közben pedig arra kell törekedniük, hogy ezt a tanítást szóval és példával minél több embernek továbbadják. Ha ezt „az iskolát” kijárjuk, akkor hiszem azt, hogy a misszió éve nem volt hiábavaló.

Tempfli Imre

A 2012-es csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka 1954-ben született a Szatmár megyei Kaplonyban. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, a teológiát 1973-1979 között a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte. 1979. június 24-én szentelte pappá Dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök. Papi működését Máramarosszigetén kezdte, majd Nagybánya és Alsóhomoród következett. 1990-től teológiai tanár és fegyelmi prefektus lett a gyulafehérvári teológián.

1991-1993 között Rómában egyháztörténetet tanult, a Gergely Egyetemen licenciátusi fokozatot szerzett. Rövid szatmári plébánoskodás után, 1994 áprilisában kinevezték a Frankfurt melletti Königsteinban a Kirche in Not/Ostpriesterhilfe katolikus nemzetközi segélyszervezet osztályvezetőjének. Ebben a minőségében Albánia, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és Románia katolikus egyházainak segélyezését vezeti.

1994-ben a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián teológiából megszerezte a doktori fokozatot. Königsteini hivatala mellett 2001. május 1-jétől Reizer Pál szatmári püspök haláláig (2002. április 18.) a Szatmári Egyházmegye püspöki helynöke volt. 2007. július 1-től a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség lelkésze, 2008 decemberétől plébánosa.

Dr. Tempfli Imre papi életének célját így összegzi: „Minden erőmmel és energiámmal azon vagyok, hogy Jézus közösségét építsem. Szeretem összehozni az embereket.”