Vászonra vitt egyszerű életek

„Ha ismét választani kellene, újra Csíkszeredát választanám” – mondta Márton Árpád, aki 1940. október 6-án Gyergyóalfaluban született. Megjegyezte: „az aradi vértanúk kivégzésének szomorú dátuma lélekben végigkíséri az életemet”.

A művészeti iskola keresztapja

Márton Árpád tizennégy éves koráig szülőfalujában nevelkedett. 1954-ben került a marosvásárhelyi művészeti középiskolába. 1958-ban érettségizett, majd sikeresen felvételizett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. 1964-ben államvizsgázott. Ezt követően Gaál András rajztanár biztatására kérte kinevezését Csíkszeredába, ahol, mint fogalmazott: „pezsgő képzőművészeti élet zajlott”. Így került a mai Márton Áron Gimnáziumba, ahol a műszaki rajz oktatása mellett rajz- és festészeti köröket szervezett. Az ott zajló munkát mindenki nagyon komolyan vette. A Márton Árpád által használt tanítási módszerek beváltak, és a diákok sikeresen tudtak felvételizni a főiskolára. Az 1990-ben létrejövő csíkszeredai művészeti iskola tanára lett, ahol festészetet és művészettörténetet tanított. Az iskola számára a Nagy István nevet ő javasolta, mivel a neves festőművész csíkmindszenti születésűként szorosan kötődik e vidékhez.

Édesapja biztatására indult el a képzőművészeti pályán

„A csíkszeredai művészeti élet hátterében zsögödi Nagy Imre festőművész állt, aki ösztönözte János Pál múzeumigazgatót, így a helyi közönség számos kiállításon ismerkedhetett meg a kortárs művészekkel, alkotásaikkal. Volt olyan esztendő, amikor nyolc-tíz tárlatot is összehoztak. Abban az időben a múzeum a Gál Sándor utcában volt, 1968 után került át a Mikó-várba. A megyésítés a művészeti élet számára is nagy változást hozott, mert addig az itteni művészek is a marosvásárhelyi szövetséghez tartoztak, de \'68 után sikerült létrehozni a Hargita megyei szövetséget, így elindult a képzőművészeti élet felfrissülése a régióban” – emlékezett vissza Márton Árpád a világháború utáni évtizedekre.

A képzőművészeti pályára az asztalos mesterséget tanult édesapja ösztönzésére lépett, aki naiv festészetet művelt. „Ő volt az, aki rávezetett, hogy képzőművész legyek. Hála Istennek a szüleim olyan felfogásúak voltak, hogy nem sajnálták egyetlen fiúgyermeküket ettől a pályától, ugyanis falun a fiúgyermek pályaválasztása nem volt olyan egyszerű” – mesélte.

„Sok mindent átéltünk. A diktatúra idején a rendszer szerette volna, ha az ember beáll a sorba és magáévá teszi a szocreál gondolkodásmódot. Igyekeztünk ezt a nyomást elkerülni, próbáltuk megkeresni a kiskapukat, amiket többé-kevésbé meg is találtunk, így a rugalmas helyi művésztársaságnak köszönhetően szabadabban mozoghattunk. A változások előtti esztendők izgalmasabbak voltak. Az alkotásokon keresztül, rejtetten mindenki igyekezett üzenni valamit a közönségnek. 1990 után a palackból kiszabadult a szellem, nyíltabb lett a művészt. Azokban az években meg kellett találni az új utakat, amin el lehetett indulni” – vélekedett a múlt rendszerről és a rendszerváltást követő évekről a Szervátiusz-díjjal kitüntetett festőművész. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is átvehette a csíkszeredai városháza dísztermében.

Emberi dolgok megörökítője

Elmondása szerint művészete a kezdetektől egy jól meghatározott vonalon mozgott, bemutatva az egyszerű emberek életét. Alkotásaira rányomja bélyegét a falusi származás, a kenyér és a lét kérdése fogalmazódik meg bennük, a mindennapi emberek szeretete és az igazságérzet. Ez a felfogás különösebben nem tetszett a múlt rendszer kiszolgálóinak – summázta Márton, aki többedmagával (Zöld Lajos újságíró, Gaál András rajztanár) 1974-ben létrehozta a gyergyószárhegyi Barátság alkotótábort, amit közel három évtizeden keresztül vezettek. Jelenleg a Gyergyószárhegyi Művelődési Központ Kassai Péter vezetésével működik, és többféle tábort szerveznek. Az egykori alapító tagok (akik sajnos egyre jobban fogyatkoznak) rendszeresen visszajárnak.

Márton Árpád alkotásai Csíkszeredában több helyen is fellelhetők. A Csíki Játékszín épületében található a tizenkét méteres Cantata profana című mozaik, amit közösen készített Pálffy Árpáddal és Gaál Andrással. Sajnos az alkotás el van takarva, így a nagyközönség számára nem látható. Ugyancsak a színházban található az 1970-ben készített Művelődés című mozaik, amit Márton a bukaresti Aurel Nedellel közösen alkotott. A Millennium templom alagsorában 2005-ben egy három részből álló falfestményt készített. Középen látható Rupert Mayer atya, aki a nemzeti szocializmus alatt a katolikus ellenállás résztvevője volt, és 1979-ben boldoggá avatták. (Rupert Mayer 1914-ben, az első világháború kitörésekor önként jelentkezett tábori lelkésznek. 1915 nyarán Galíciában, majd a francia fronton és utána Erdélyben szolgált. Segítőkészségével és bátorságával kivívta a rábízott katonák megbecsülését és szeretetét. 1916-ban a Keleti Kárpátokban, Kostelek közelében gránáttalálat érte. A sérülés következtében amputálni kellett a bal lábát. A kétszeri műtétre a csíkszeredai, majd a kolozsvári hadikórházban került sor. Többször emlegette beszélgetéseiben az \"Erdélyben megboldogult lábát\"). A két oldalsó festmény egyikén Szent István, Szent Imre és Gizella hármasa, a másikon pedig Márton Áron püspök alakja található. A gyergyószentmiklósi Szakszervezetek Művelődési Házának homlokzatán található a Gaál Anrással közösen készített A fa balladája című \'76-ban készített mozaik.

Márton Árpád jelenleg is több alkotáson dolgozik, melyeknek egyik fontos üzenete az anyaság és az emberi dolgok. Májusban Budapesten, a Semmelweis Egyetemen volt sikeres kiállítása, a legközelebbiről még nem lehet tudni, viszont „addig is dolgozni kell” – hangsúlyozta Márton Árpád.