Új egyházi zászlóval a búcsúra

Szombaton reggel fél hatkor indultak el a szentmártoni hívek a reggeli áldást követően, hogy a fél egykor kezdődő búcsús misén köszönetet mondhassanak az elmúlt évben tapasztalt gondviselésért. A reggeli ködben elindult keresztaljában egyaránt gyalogoltak az idősebb és a fiatalabb korosztály tagjai, akik első alkalommal hét órakor, Csíkszentkirályon álltak meg, hogy megpihentessék fáradt tagjaikat. Egy rövid pihenő után újra útra keltek, és még a csíkszentsimoni, valamint csíkszentkirályi keresztalja előtt értek a zsögödi buszmegállóba, ahol a tarisznyákból előkerült az ennivaló és a hagyományos pünkösdi perec is. A kilenc órakor továbbindult hívek 12 órára értek ki a csíksomlyói nyeregbe.

Köszönet a kegyelmekért

„Olyan sok erőt és kegyelmet kapok egész évben, úgy érzem, hogy így tudom igazán azt megköszönni” – osztotta meg velünk neve vállalása nélkül egy, a keresztaljában gyalogló hatvanöt éves néni. Tizenegy éve, hogy minden évben gyalog teszi meg ezt az utat, elmondása szerint sosem fáradt el, sőt másnap sem volt izomláza. Megjegyezte, egyik évben, mikor beindultak a hegyről, hatalmas jégeső kapta el a búcsújárókat, de mire beértek a városba, elállt az eső és langyos szellő kezdett fújni, úgyhogy szinte percek alatt megszáradt mindenki. Az idős asszony véleménye szerint – az oly sokszor megtapasztalt – gondviselésnek köszönhető, hogy senki nem betegedett meg. Hozzátette, szinte nem is lehet szavakba önteni, hogy a pünkösdi búcsú alatt milyen kegyelmekben részesül az ember, hogy milyen lelki megnyugvást jelent a szentmisét a Hármashalom-oltárnál meghallgatni.

Angliába viszi a képeket

Szintén a keresztaljával gyalogolt a szentmártoni származású, jelenleg Londonban élő Bodó Judit is, aki négy év után újra itthon töltötte az ünnepet. A zarándoklatban számára a legtöbbet a közösségi élmény jelent, az út közös megtétele és annak hangulata tölti fel lélekben is. Mosolyogva mesélte el, hogy először negyedik osztályos korában indult a keresztaljával a búcsúba, s habár szülei is a kereszt után gyalogoltak, ő és osztálytársai az első sorban a csengettyűzésért versenyeztek. Idén nem csengettyűt, hanem fényképezőgépet tartott kezében, és igyekezett mindent megörökíteni. Mint megtudtuk azért, mert megígérte az Angliában maradt ismerőseinek, akik még sohasem voltak a búcsúban, hogy dokumentálja az eseményeket.

Könnyebb szerkezetű zászló

Egészen az idei évig, pünkösd szombat reggelén a hagyományos templomi, úgynevezett főlobogók után sorakoztak fel Csíkszentmárton község hívei: egyik évben Csekefalva, másik évben Szentmárton zászlójával indultak több órás zarándokútjukra. Idén viszont egy egyesített zászló haladt a keresztalja élén, melyen mindkét település szerepel – osztotta meg velünk a sorban gyalogló Gergely András. A helyi polgármester és egyháztanácsos hozzátette, Vakaria Béla helyi plébános kezdeményezte az új lobogó elkészítését, melyet egy rudasra terveztek, hogy emelése is egyszerűbb legyen.

Hívő fiatalok

„Öröm számunkra azt látni, hogy egyre többen – különösen a fiatalok – tartják fontosnak eljönni a csíksomlyói zarándoklatra. Ez azt is mutatja, hogy talán-talán a hitélet megújulása terén is történtek pozitív elmozdulások” – mutatott rá az egyháztanácsos. Megjegyezte, idén a településen hozzávetőleg kétszáz hívő tartotta fontosnak, hogy a többórás zarándoklat után adjon hálát, mondjon köszönetet Szűz Máriának a kapott kegyelmekért.