Továbbra is éljük meg hitünket

November 24-én, Krisztus király vasárnapján Ferenc pápa hivatalosan lezárja a hit évét, amelyet elődje, XVI. Benedek pápa nyitott meg 2012. október 11-én – tájékoztat a Magyar Kurír katolikus hírportál. Mint a szerkesztők hangsúlyozzák, a Szentatyát az a szándék vezérelte, amikor a II. Vatikáni Zsinat kezdetének ötvenedik és a Katolikus Egyház Katekizmusa kiadásának huszadik évfordulója alkalmából tematikus évet hirdetett meg, hogy hívők és nem hívők egyaránt ne csak szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintsenek a keresztény hitre, hanem valódi mélységében: Jézus Krisztus tanítását lássák meg benne.

Tamás József: számos kihívással kell szembesülnünk

„A hit évének a célja az volt elsősorban, hogy hitünk igazságait egyre jobban megismerjük, és ezt a megismert hitet életünkben minél jobban elmélyítsük\" – fogalmazott érdeklődésünkre Tamás József. A segédpüspök kiemelte, kiszabadulva az elmúlt rendszer bűvköréből, beleestünk egy olyan világba, amely hitélet szempontjából számos kihívással szembesít bennünket. „Ezért szerette volna az egyház, hogy megerősödjünk hitünkben, hiszen ezáltal meg is maradhatunk abban. Úgy érzem, hogy azokon a rendezvényeken keresztül, melyeket az egyházmegyében, ezen belül a csíki plébániákon is kínáltunk, sikerült sokakat megmozgatni és lelkileg megerősíteni\" – mondta az egyházi méltóság.

A segédpüspök kiemelte, a gyulafehérvári egyházmegyében az adventi időszakkal együtt a plébánia éve is elkezdődik. „Ennek tulajdonképpen nem lenne más szerepe, mint a hit évének a továbbvitele. Arra szeretnénk rávezetni a híveket, hogy minél jobban kapcsolódjanak be a plébániai tevékenységbe, vagyis gyakorlatban is éljék meg a krisztusi hitet\" – jelentette ki az egyházi elöljáró.

Legyenek élő közösségek a plébániák

A gyulafehérvári egyházmegyei pasztorális terv keretében az advent első vasárnapján kezdődő új liturgikus év a plébániát célozza meg. De nem mint egy épületet, ahol a pap és esetleg a fizetett munkatársai laknak, hanem azt a közösséget, amelyhez azok tartoznak, akik ott, azon a területen élnek. A pasztorális bizottság megfogalmazása szerint egy plébánia annál inkább „közösségi\", minél többen tevékenykednek benne. Örömmel kell fogadni a legkisebb szolgálatot is, hiszen aki tesz valamit a plébániáért, valamiképpen érdekeltté is válik annak élete alakulásában. Kiemelik, a plébánia nem egy struktúra, egy épület vagy intézmény. Sokkal inkább a hívek közössége, a szeretet kultúrájának látható és tényleges jele, megnyilvánulása. A plébánia mindenki otthona, és mások szolgálatának, a pasztorációnak és a szeretetnek a helye, emiatt folytonos megújulásra szorul. Ezt a megújulást hivatott szolgálni az említett tematikával meghirdetett pasztorális év.

A plébánia évének jelentőségéről ír Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az erről szóló munkafüzet bevezetőjében. Mint fogalmaz, vallásos életünk nagy része a plébániához kapcsolódik. Ennek kellene építő tagjai legyünk, szem előtt tartva, hogy amilyen a plébánián élő személyek lelki élete, olyan lesz a plébánia élete is. Az érsek arra biztatja a lelkipásztorokat és a világi hívőket, hogy ezen év folyamán igyekezzenek elmélyíteni az ismereteiket a plébániáról, és törekedjenek még élőbb, aktívabb tagokként élni a plébánián.