Tizenhat éve alakult a Csíkmadarasi Fúvószenekar

A csíkmadarasi fúvószenekar 1999 őszén kezdett szerveződni, első fellépésüket 2000. március 15-én tartották. Az akkor 34 tagú zenekar Miklós Márton vezetésével indult el – osztotta meg velünk Bíró Ernő. A zenekar alapítótagja hozzátette, az elindulásuk egy helyi fafeldolgozó üzem megnyitásához kapcsolódik, ugyanis a tulajdonos, Janka Ferenc felkérte a helyi zenészeket, hogy egy vegyes zenekarral biztosítsák a jó hangulatot a megnyitón. A végén pedig nemcsak megköszönte a zenélést, hanem felvetette az ötletet, hogy jó lenne indítani egy helyi fúvószenekart. A zenészek is támogatták az ötletet, így az elinduláshoz szükséges jelentős hangszerkészletet, illetve az első rend egyenruhát is Janka Ferenc vásárolta meg a fúvószenét szerető muzsikusoknak.

Mivel a megalakult zenekar tagjai közül többen játszottak a kommunizmus időszakában a csíkszeredai fúvószenekarban – amely közben felbomlott –, így azokból a letett régi hangszerekből, kottatartókból is sikerült beszerezniük. Azokkal a hangszerekkel már el tudták kezdeni a gyakorlást, eleinte egy-egy zenésznél vagy a kultúrotthon kistermében gyűltek össze próbálni. Miklós Márton karnagyot később Urszuly Árpád váltotta, aki után Köllő Ferencet kérték fel, hogy vezényelje, tanítsa a zenekart. Az akkor huszonöt tagszámú csapat 2009-re érte el fejlődése csúcspontját. Azt követően volt egy hullámvölgy a zenekar életében, de jelenleg újra rendszeresítették a próbákat, jelenleg huszonnyolcan tagjai a fúvószenekarnak – ismertették a muzsikusok. Rámutattak, közülük többen is tanárként tevékenykednek, így habár a karvezetést jelenleg Bálint István vállalta el, több zenekari tag is méltó lenne arra a feladatra.

A zenekar tagjai
András Gábor – tenorkürt, András Gergely – klarinét, András József – klarinét, Antal Ottó András – ütőshangszerek, Antal Szabolcs – harsona, Bálint Botond – klarinét, Bálint Csaba – klarinét, Bálint István – trombita, Bálint Loránd – tuba, Bálint Sándor – trombita, Bíró Ernő – tenorkürt, Bíró László – ütőshangszerek, Bíró Nándor – ütőshangszerek, Császár Zoltán – klarinét, Dombi István – trombita, György Alfréd – trombita, János Ágota – fuvola, Mezei Vilmos – klarinét, id. Miklós József – klarinét, Pál Apolka – fuvola, Péter Zalán – tuba, Sándor Árpád – tenorkürt, Sándor Zoltán – szaxofon, Szász Amanda – fuvola, Váncsa Botond – tenorkürt, Váncsa László – trombita, Ványolós Zoltán – szaxofon, Veress László – trombita.

Habár jelenleg kellő számú hangszer áll a rendelkezésükre, azért folyamatosan cserélik, javítják azokat, mint hangsúlyozták, azokból sosem elég, folyamatosan lenne, amit lecserélni. Emellett az induláskor kapott ruhákból az évek során kinőttek, az akkor még gyermek, mostanra már felnőtt férfivá vált zenészek. Hangszerkészletük eddigi bővítésére a helyi közbirtokosság és önkormányzat is biztosított anyagi keretet, nemrég pedig bejegyezték a Csíkmadarasi Fúvósegyesületet, amely révén ruha- és hangszervásárlásra pályáztak sikeresen – a továbbiakban is tervezik pályázati pénzek lehívását az önkormányzat segítségével. Kiemelték ugyanakkor, több helyi vállalkozó is van, aki értékeli munkájukat, és lehetőségétől függően támogatja is az önkéntes zenészek tevékenységét. Bíró László polgármester, a zenekar tagja azt is előre bocsájtotta, hogy az önkormányzat a központi park szomszédságában rövidesen megépítteti azt a multifunkcionális épületet, amelyben helyet biztosítanának minden művelődési tevékenységnek – ott a fúvószenekarnak is lenne egy szakszerű próbaterme.

Egyaránt fújják a rezet a hatvan év körüli, illetve fiatalabb zenészek is a csapatban, sőt most már az utánpótlásra is gondolnak: közel egy tucat helyi fiatalt taníttatnak zenélni. Felléptek már Csíkmadaras testvértelepülésein, továbbá Kisvárdán, Szentgotthárdon, Körmenden, Őriszentpéteren és Ádándon is, de rendszeres részvevői a helyi egyházi és történelmi rendezvényeknek, ahogyan a felcsíki, megyei fúvóstalálkozóknak is. Volt rá példa, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsún is ők biztosították a liturgia zenei aláfestését – sorolták a zenészek. Azt is megjegyezték, hogy külföldi útjaik során rendszerint a helyi tánccsoport is színpadra lépett, ugyanis a zenészek egy része a néptánccsoport oszlopos tagja, míg az idősebbek a helyi vonószenekarban állnak helyt rendszerint. Egyébként repertoárjukban szerepelnek indulók, keringők, tangók, polkák, operettek, könnyű- és népzenei feldolgozások, valamint egyházi zenék.

Legnagyobb nehézségnek a madarasi zenekar is a próbák munkával, tanulással való összeegyeztetését látja, mivel vallják, hogy kellő gyakorlat nélkül nem lehet színpadra állni, jól zenélni. A tagoknak azonban nem könnyű a kötelességeik mellett az önkéntes munkára is elég időt fordítani.