Szülőfalujában szentelték pappá Gergely József diakónust

Ünnepi esemény helyszíne volt szombaton délben a csíkszentmártoni római katolikus plébániatemplom, amelynek védőszentje Tours-i Szent Márton püspök. A történelmi múltú templom – ahol idén 500 éves a Mária-szobor – zsúfolásig telt hívekkel és vendégekkel Gergely József diakónus pappá szentelése alkalmából.

A szertartáson közel ötven pap koncelebrált, jelen voltak a gyulafehérvári kántoriskola és a papnevelő intézet növendékei is. A felszentelésre váró kispapot elkísérték nevelőszülei, testvérei és rokonsága – a közösség egésze méltósággal és örömmel osztozott az eseményben.

A szentmise elején ifj. Czikó László helyi plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta: „Ismereteink szerint ez az első alkalom, hogy papszentelés történik a csíkszentmártoni templomban, de településünk már számos egyházi hivatás bölcsője volt.” Mint mondta,

Kiemelte közülük Antalffy Jánost, a csíkszentmártoni születésű főpapot, aki a 18. században négy éven át vezette az erdélyi római katolikus egyházmegyét püspökként.

A hálaadó ünnep elején az egyházközség részéről Bocskor István gondnok mondott köszöntőt, majd Potyó Judit, Csíkszentmárton polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel.

„Ne a népszerűséget keresd, hanem hirdesd az Igét”

A szentmise bevezetőjében Kovács Gergely gyulafehérvári érsek emlékeztetett arra, hogy a papszenteléseket rendszerint Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén tartják a székesegyházban.

Ünnepi homíliájában Kovács Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy a papság lényege nem a származásban vagy az emberi elismerésben keresendő, hanem a meghívásban és a küldetés elfogadásában.

„A szeretet himnuszát hallottuk a Szentleckében. A szeretet nemcsak vér szerinti kötelékből, hanem lélekből fakad. Aki az Úrhoz tartozik, az a Lélek erejében jár. Ahogyan Jézus is, amikor Názáretbe tér vissza. Oda, ahol ismerik, és mégsem értik őt igazán. De ő akkor már tudta, ki ő. Felolvasta Izajás tekercséből a Messiásról szóló szakaszt, és nyilvánosan vállalja küldetését: nem saját nevében, hanem az Atya nevében beszél”.

Az érsek külön kiemelte:

Azt is, aki közömbös, sőt azt is, aki ellenséges. Mert a pap nem a saját gondolatait, meggyőződéseit hirdeti, hanem Krisztus igéjét. Az evangéliumot nem lehet az emberek kívánságaihoz szabni – az embereket kell az evangéliumhoz meghívni.

Végezetül így bátorította az újmisést: „Időnként magányosnak fogod érezni magad. Ne a saját megérzéseid vezessenek, hanem az Úr akarata. Ha azt felismered és elfogadod, beteljesedik rajtad is az ígéret, amelyet az Úr Jeremiás prófétának tett.”

Lelki mélység és ünnepi emelkedettség

Az ünnepi szentmise legmeghatóbb pillanatai közé tartozott a papszentelési szertartás liturgikus menete. A homíliát és az ünnepélyes ígérettételt követően a Mindenszentek litániája hangzott el: miközben a hívek térdre borulva imádkoztak, a szentelendő leborulva kérte a szentek közbenjárását.

Ezután következett a szentelés központi mozzanata: a kézrátétel és a felszentelő ima.

A gesztust a koncelebráló papság soraiban is megismétlődött: a nagy számban jelen lévő atyák egyenként járultak az újmiséshez, és fejére tett kézzel kértek számára áldást.

A szentelés szertartása a kézkenéssel folytatódott:

Átvette a liturgikus szolgálat eszközeit is: a paténát (sekély tál vagy tányér, amelyet a szentostya elhelyezésére használnak) és a kelyhet, amelyekkel Isten népének áldozati adományait – a kenyeret és a bort – mutatja be ezentúl a szentmisében.

Az újmisés papi jelmondata Lukács evangéliumából származik: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást” (Lk 4,18).

– életében először koncelebrálva.

Hála, áldás és közösségi ünnep

A csíkszentmártoni papszentelés zárásaként Kovács Gergely érsek köszönetet mondott Gergely József újmisés papnak, amiért igent mondott Isten hívására, valamint mindazoknak – nevelőszülőknek, rokonoknak, tanároknak, lelki kísérőknek –, akik hivatásának útján támogatták. Kiemelte:

Az újmisés meghatódva fejezte ki háláját családjának, barátainak, tanárainak, paptestvéreinek és a csíkszentmártoni híveknek, akik otthont és hátteret adtak papi útjának. Külön megköszönte a papszentelésre való készülésben nyújtott segítséget és a szeretetet, amely végigkísérte életét.

A szentmise végén újmisés áldásban részesültek a nevelőszülők, rokonok, paptestvérek, tanárok, barátok, majd minden jelenlévő. A közösség nevében Birtalan Sándor köszönte meg az ünnepi részvételt és adta át a plébános által az ajándékokat. Mint fogalmazott: különös kegyelem, hogy a szentelésre a szentmártoni Mária-szobor ötszáz éves jubileumi évében kerülhetett sor.