Menedékként szolgálnak az elhagyott épületek

A csíkszeredai önkormányzat által működtetett hajléktalanszállóba, amióta meglehetősen fagyosakká váltak az éjszakák, két, utcán tengődő hajléktalan kért bebocsátást éjszakára. Csütörtökön éjjel a csendőrök szállítottak be egy otthontalant a csíkszeredai vasútállomásról, egy férfi pedig halálra fagyott a város Suta felőli részén.

Antal Teréztől, a szálló közvetlen szomszédságában működő szociális konyha vezetőjétől megtudtuk, tavalyhoz képest sokkal kevesebb otthontalant kellett elszállásolniuk ezen a télen. Feltételezte, ez azért van, mert máshol találtak menedéket: többek között a valamikori Gyopár szálló épületében vertek tanyát, ezért nem mentek a szálló melegedőjébe. „Felbecsülni sem tudjuk, hányan élhetnek az utcán, közülük sokan nem is csíkszeredaiak, hanem más településről jönnek a városba” – véli Antal Teréz. A hajléktalanszállónak húsz állandó lakója van, de köztük is akadnak olyanok, akik csak éjszakára veszik igénybe a szállást, illetve ebédelni járnak vissza a konyhára.

Fűtőtestnek dőlve mélyen aludt két otthontalan, kettő pedig szintén a fűtőtest közelében melegedve bámult ki az ablakon – megszokott kép a csíkszeredai vasútállomás várótermében. „Általában mi négyen melegedünk itt” – válaszolta érdeklődésünkre közülük az egyik. Mint később kiderült, a gyimesközéploki születésű, hatvanhét éves Tankó Béni bácsi már több mint hét éve él a vasútállomáson. „A kis nyugdíjamból élek, és abból, hogy besegítek a közvécé takarításába” – mondta. Az emberek is néha megszánják és adnak nekik némi szendvicset vagy más harapnivalót. Ha nagyon hideg az éjszaka, akkor bekérezkednek a hajléktalanszállóra, egyébként az állomás vécéjénél alszik féllábú társával együtt. Ettől a mozgássérült hajléktalan férfitól megtudtuk, Jászvásárról került Csíkszeredába immáron négy éve. „Csak havi 230 lejből élek” – mondta.

Nemcsak a vasútállomás, a távolsági buszmegálló vagy a régi, elhagyott ipari épületek váltak ideiglenes otthonaivá a hajléktalanoknak, hanem a csíkszeredai poliklinika is. Ott jártunkkor az intézmény első emeleti folyosóján a földön feküdt ittasan egy hajléktalan. Az egyik ott dolgozó elmondta, általában naphosszat ott üldögél és folyóiratokat olvas, „egyébként értelmes ember” – jellemezte.

Régebben a piaccsarnok lépcsőfordulójában is szívesen melegedtek, vagy a régi tervező hivatal épületében tartózkodtak hajléktalanok, de most már máshol kerestek maguknak menedéket. Arról már korábban beszámoltunk, hogy a régi Gyopár szállóba, a Testvériség sugárúti ingatlanba költöztek be páran, ahol felgyújtották a parkettát. A lángok elharapóztak, olyannyira, hogy végül a tűzoltóknak kellett eloltaniuk a tüzet. Arra a kérdésre, hogy miért nem az önkormányzati hajléktalanszállót veszik igénybe a hajléktalanok, Antal Teréz, a szociális konyha vezetője azt válaszolta, többnyire az alkoholtilalom miatt választják a Gyopár szállót a rászorulók, ugyanis intézményükben csak szigorú szabályok betartásával lehet lakni. „Láttam az egyik otthontalant az utcán, amint issza a gyógyszeszt, erre nincsenek szavak” – jegyezte meg Antal.