Mangalicatenyésztés a Csíki-medencében

János Csongor egy magyarországi barátja biztatására kezdett mangalicatenyésztésbe néhány esztendeje, az említett ismerőstől kapott tizenkét kismalacot. A történelmi Magyarország területén őshonos, világhírű sertésfajta tartását kicsiben kezdte, az otthoni, régi gazdasági épületben. Egy esztendeje költöztette ki a sertéseket a település Zavarog elnevezésű határába. Ott egy hektárnyi területen tartja a disznókat, amelyek jövetelünkre visítozva szaladtak a farm bejáratához, a távoli bokrok alól. A kanok, kocák és a fiatal süldők örömmel szedegették fel a gazda által kiszórt kukoricaszemeket. Eközben a pajtában egy anyakoca szoptatta malacait, melyeken még kivehető volt az erre a fajtára jellemző csíkozás, amit egykori ősüktől a vaddisznótól örököltek.


Dagonya a patakban

A farm bejárati kapuján óvatosan lépünk a disznók által uralt területre. Vigyáznunk kell, nehogy hozzáérjünk a villanypásztorhoz, ami a vadállatoktól óvja az állományt, ugyanakkor – és főleg ez a legfőbb szempont – megakadályozza a disznók kerítés alatti átbújását, hisz rendkívül munkás állatokról van szó, amelyek folyton túrják a talajt, ezért villanypásztor nélkül a sertések rendszeresen elkóborolnának.

A szárazságnak köszönhetően a rögös, szikkadt talajon a farmon keresztül csordogáló kis patakig is elkísérhettük az állatokat, ahol a fűzfák árnyékában elbújhatnak a meleg elől. Egyre kisebb a dagonyázási lehetőség, de nincs mindig így. Elég egy kis eső, hogy az egész farm sárban ússzon a disznók nagy örömére.

A János Csongor, mint mondja, egyelőre hobbiként űzi a mangalicatartást, viszont szeretné felszaporítani az állományt, legalább száz egyedre, hogy valamelyest jövedelmezővé váljon a gazdálkodás. Mindeddig csak kiadásai voltak. Nemrég például napelemeket vásárolt, hogy a villanypásztort folyamatos áramellátás alatt tudja tartani, ugyanakkor gazdasági épületet is emelt, ahol a kocák elkülönítve malacozhatnak. Ez fontos lépés volt, hogy a malacok biztonságban legyenek, mind a hidegtől, mind a többi állattól, akik összetaposhatják őket, ugyanis szabad tartásban a kocák a bokrok aljába malacoznak, ezért a télen közel ötven malac pusztult el a zord időjárás miatt. „A magyarországi hideget bírják az állatok, de a Csíki tél nem hasonlít az ottanihoz” – magyarázta a tenyésztő, majd megjegyezte: a mangalicatenyésztéssel kapcsolatban „mindent a saját bőrömön tanultam meg”.


Szabad tartásban két év alatt érik el a vágósúlyt

A gazdával történt beszélgetés során megtudtuk, hogy a fajta igénytelenebb, mint a házi disznó. A fajra nem jellemző a sok malac, ennek ellenére a kocáival elégedett a dánfalvi tenyésztő, mert eddig minden alkalommal tíz-tizenkét malacot hoztak a világra. A mangalica hátránya a lassú fejlődés, ugyanis két évbe telik, míg elérik a vágósúlyt. Pillanatnyilag az értékesítéssel is nehézségek vannak. Folyamatban van a farm hitelesítése, ami elengedhetetlen a sertések vágóhidakon való értékesítéséhez.

Gyergyó vidékével ellentétben, a Csíki-medencében még kevesen ismerik a mangalicát, viszont aki egyszer már kóstolta az egykor széles körben elterjedt sertés húsát, megkedveli azt egy egész életre – véli János Csongor.

Mangalica, az igazi hungarikum!

A szakportálok leírása szerint a világhírű mangalica az egyetlen magyar őshonos sertésfajta, törvényileg védett háziállatok egyike. A Balkánról behozott sumadia disznóból, a szalontai és a bakonyi disznó keresztezésével tenyésztették ki. A fajta három színváltozata volt ismert: a szőke, a fekete és a fecskehasú, míg a vörös színű szalontai sertés lassan a 20. század folyamán alakult át vörös mangalicává. Hargita megyében az elmúlt tíz évben kezdtek újra mangalicát tenyészteni. Az egyedek 90 százalékát Magyarországról szerezték be a gazdák. A megye jelenlegi mangalicaállománya 500 körülire tehető.