Lassan megy a romák felzárkóztatása

Ioni Emese, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal szociális osztályának helyi problémafelmérője a lap érdeklődésére arról számolt be, hogy egyelőre nem tudják, mennyire eredményes a családtervezési programjuk, hiszen nemrég indították. A lényege, hogy mediátorok bevonásával megbeszéléseket tartanak a roma közösségek tagjaival, ugyanis szeretnék megértetni velük, hogy vállaljanak kevesebb gyermeket.

A csíkszeredai önkormányzat februárban elfogadott új romastratégiája 2020-ig érvényes, és tartalmazza azokat a programokat, terveket, amelyekkel valamilyen formában javítani lehet a helyi cigány közösségek szociális helyzetén, illetve elősegíteni az integrálódásukat a többségi társadalomba. Ennek értelmében az önkormányzat többek között napi egy meleg ebédet biztosít az iskolába járó cigány gyermekeknek, 96 gyermek részesül ebben. Tanszerre és ruházatra 67 tanuló kap támogatást. „A tanító néni szokta egységesen mindenkinek megvásárolni a tréninget és hasonlókat, ők a ruhákat kapják meg, nem a pénzt” – magyarázta Ioni. Szintén az önkormányzat fedezi a víz- és villanyfogyasztásti illetve a szemételszállítási költségeket a Tavasz utcai telepeken, a Somlyó utcain csak a vízfogyasztás és a szemételszállítás értékét törleszti a polgármesteri hivatal. Ezeket a kiadásokat a roma közösség tagjai közmunkával törlesztik a városnak.

Bár kötelező a nyolc osztály elvégzése, mégis akadnak, akik nem járják ki az iskolát, derült ki beszélgetésünk során. „Felszólítjuk a szülőket, elbeszélgetünk velük, emellett ruhapénzt, ebédet és iskolabuszt is biztosítunk, ennél többet nem tud tenni az önkormányzat” – vázolta a helyzetet. Hozzátette, az is ritka, hogy valaki közülük továbbtanuljon a nyolcadik osztály elvégzése után.

Székely: télen csendesebbek

Székely Csaba a Somlyó utcai cigányok helyzetének jó ismerője, a 2011-es népszámláláskor számlálóbiztosként dolgozott a cigánytelepen. Megkeresésünkre elmondta, amióta a csíkszeredai önkormányzat térfigyelő kamerákat szereltetett fel, „jobban kordában vannak”. Hozzátette, télen csendesebbek, viszont nyáron az alcsíki falvakból jönnek a rokonok, és olyankor akár több mint száz személlyel is megnövekedhet a telepen élők száma. Azzal ő is egyetértett, hogy nincs hagyományos mesterségük. „Sem kosárfonással, sem seprűkötéssel, semmivel nem foglalkoznak. Egy részük napszámosként ősszel pityókát szokott szedni, amiért megszólják a többiek, hogy szégyent hoznak rájuk azzal, hogy dolgozni kezdenek. Van pár család, amely a városi szemetesekből guberál. Összeszedik az ételmaradékot, mert vannak, akik disznót is tartanak, bár kevesen” – nyújtott betekintést Székely.

Az iskoláztatással kapcsolatban elmesélte, hogy amikor öt évvel ezelőtt számlálóbiztosként járt a telepen, tudomására jutott, hogy egy lány érettségizni szeretett volna, de állítólag azért nem jelent meg a vizsgán, mert a többiek nyomást gyakoroltak rá, hogy „mit képzel ő, hogy másoknak még egy osztálya sincs, és ő egyedül érettségizni akar”. „Fogalmam sincs, hogyan lehetne integrálni őket” – hagyta nyitva a kérdést Székely.