Korábban hajtották ki a juhokat

Szent György névünnepe az állattartó hagyomány jeles – a tavaszi legelőre hajtás – napja, ugyanakkor a néphagyományban április 24-ét tartják az igazi tavasz kezdetének is. Ezt megelőzően megtörtént a pásztorok megfogadása, így az időjárástól és a legelők állapotától függően ez idő tájt vagy e napon hajtották ki a legelőkre a jószágokat.

A csíkszéki falvak többségében idén már Szent György napja előtt kihajtották a juhokat a legelőre. Az állattartó gazdák ezt azzal magyarázták, hogy húsvét idén korábban volt, mint 24-e. Az ünnepre pedig a juhtartó gazdák nagy része levágta az idei bárányokat, a juhokat pedig nem fejték otthon, inkább a választott pásztorhoz hajtották, aki minthogy otthon etesse, kihajtotta a legelőre a jószágokat. Hozzátették, ehhez elengedhetetlen volt a megfelelő mennyiségű csapadék és az enyhe időjárás is. Mint megtudtuk, a szarvasmarhák csordában való kihajtását viszont több településen is csupán május elején kezdik el.

További népszokások

Valamikor az állatok kihajtása leginkább zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálta, a nyírfa- vagy rózsafaággal történő kihajtás ugyanakkor rontáselhárító magyarázatot is kapott. A jószág Szent György-napi tűzön való áthajtásának, illetve füstölésének is elsősorban rontáselhárító célja volt – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikon oldalain. Továbbá nagy hagyománya volt e napon a marha kapuba fektetett láncon való áthajtása, továbbá a fejszén, ekevason, tojáson, illetve a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás is. A néphagyomány azt tartotta, hogy ettől olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. Ugyanakkor a legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték Szent György napján a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába – részletezik a lexikonban.