Hogyan lesz a csótolomból csókolom?

A logopédia a beszédhibák megelőzésével, diagnosztizálásával és a beszédhibák kijavításával foglalkozik. Az óvodai beszédnevelési foglalkozásokon főként a prevencióra helyezik a hangsúlyt. „Amennyiben ebben a korban nem javítódnak ki az elsődleges hibák a gyereknél, akkor elhúzódik, iskolás korában emiatt jönnek a személyiségi sérülések, például nem tud alkalmazkodni vagy krónikus szorongásos lesz, esetenként jönnek a tanulási nehézségek. Nekünk, óvodalogopédusoknak az a feladatunk, hogy lehetőleg ezek a beszédhibák küszöbölődjenek ki még iskoláskor előtt, mert később sokkal nehezebb kijavítani. Ez a prevenció, hogy mire iskolába megy, a beszéde legyen tiszta. Vannak gyerekek, akiknek tíz-tizenkét hangjuk nem tiszta, ezeket a hibákat nem lehet csak az óvodai időszakban kijavítani, iskolás korukban is foglalkozni kell velük. Ott már az iskolalogopédus foglalkozik a tanulási nehézségekkel, a diszlexiával, diszgrafiával, beszédhiba-javítással” – magyarázta Siklódy Katalin. A logopédus rámutatott, a csoportos foglalkozásokon nemcsak a gyerekek hibás hangjait javítja, hanem komplexebb terápia zajlik, memóriát fejlesztenek, hanganalízist, fonológiai képességet, finommotorikát, szem-kéz koordinációt. Mint mondta, azoknál a gyerekeknél, akiknél több hanggal is gond van, még az iskolába menés előtt ajánlott lenne egy részképesség-fejlesztés, ami az íráshoz, olvasáshoz szükséges, megelőzni azt, hogy esetleg tanulási nehézségekkel küszködjenek majd.

Kinövi a gyerek?

Kérdésünkre, hogy a szülők mennyire tartják fontosnak a logopédus munkáját, és mennyire figyelnek oda a gyerekeik beszédhibáira, a logopédus elmondta, két szülőkategória van: az egyiknek hiába hívják fel a figyelmét, hogy a gyereke beszédhibás, és ajánlanak fel két-három időpontot is a terápiára, nem viszi el a gyerekét logopédushoz, mert úgy gondolja, hogy a gyerek kinövi idővel. A másik kategóriába azok a szülők tartoznak, hogy még az óvodai szűrés előtt jelzik az óvó néninek, hogy a gyerekük beszédhibás, és szeretnék, ha logopédiai foglalkozásokra járna. „Amelyik szülő melléáll, ott a gyermeken is látszik a fejlődés. Hozzám hetente egy alkalommal jönnek a gyerekek csoportos foglalkozásra, egy gyermekre jut tizenöt-húsz perc egyénileg, de utána automatizálni kell az adott hangot, begyakorolni a szavakat, hogy a gyermek rendszeresen ismételgesse. Itt nagy szerepe van a szülőnek. Az ideális az lenne, ha hetente kétszer tudnánk fogadni a gyermekeket egyéni foglalkozásra, de erre nem nagyon van alkalom, én például hatvan gyermeket kell beosszak heti tizenhat órába. A reggeli, ebéd, alvás alatt nem lehet foglalkozást tartani, és délután öt óra után már nehéz dolgozni a gyerekkel, mert fáradt. Ha csoportról van szó, a legjobb három gyerekkel foglalkozni, mert van idő a felvezető játékra, a levezetéshez, jut idő mindenkivel egyénileg, az ő sajátos beszédhibájának megfelelő gyakorlatokat végezni a tükörnél.”

A leggyakoribb beszédhibák

A beszédhibás gyerekek mintegy kilencven százalékánál a pöszeség a leggyakoribb probléma. Legtöbbjük az r hangot nem tudja megfelelően kiejteni, sok gyereknél a sziszegő hang – s, sz, c, cs, z, zs – kiejtésével van gond. Ilyenkor a gyerek torzított formában ejti ki a hangot. Újabban sok gyerek téveszti a k és a g hangot, amelyeket t, illetve d hangra cserélnek fel. De a gyakori beszédhibákhoz sorolható a dadogás is, és a logopédus szerint manapság több a megkésett beszédfejlődésű gyerek. Ők az átlagnál később kezdenek beszélni. „A megkésett beszédfejlődés közé sorolható okok a megváltozott életkörülmények. Ezek a gyermekek sokkal kevesebbet mozognak, mint a korábbi generációk. Pedig az idegrendszer fejlődéséhez kell a szabad mozgás. A mai gyerekek sokkal többet ülnek, hol a telefon, hol a tévé előtt, és a mozgás hiányzik az életükből. Általában a beszédhibásoknál a finommozgások is fejletlenebbek, amelyek a beszédhez kellenek, ezért tényleg fontos a mozgás fejlesztése. Ugyanakkor kevesebb beszédhelyzettel találkoznak ezek a gyerekek a családban. Én ennek tulajdonítom azt, hogy a megkésett beszédfejlődés gyakoribb kezd lenni. Pöszeség mindig volt, régebb is, csak akkor nem figyeltek annyira erre a hibára, úgy gondolták, majd kinövi és kimondja, hogy répa, retek, mogyoró. A pöszeség egyik oka is a mozgás hiánya.”

Ne selypítsünk a gyereknek

Siklódy Katalin szerint a beszédfejlődés szempontjából a magyar filmek, rajzfilmek még akár a szókincsét is fejleszthetik a gyereknek, a gond akkor van, amikor szinkronizált filmet néz, mert ott a kiejtett hang és az artikuláció nem egyezik. Mint ismeretes, a gyermek kicsi korában utánzással tanul, így az is fontos, hogy otthon, a közvetlen környezete mennyire figyel oda a tiszta beszédre. Fontos, hogy a babát ne hagyjuk sírni, mert a hosszas sírás, erőlködés árthat a hangszálainak, amikor gagyogni kezd, legyen meg a megfelelő reakció rá. Azt is meg kell nézni, hogy vannak-e szopási problémái, mert elég gyakori, hogy a nyelvféket nem nézetik meg időben, így ha ez rövid, a felső nyelvállással képzett hangoknál gondot okozhat a későbbiekben, mert nem tudja felemelni a nyelvét megfelelően. De oda kell figyelni a cumizásra, ujjszopásra is, mert ezek egyértelműen fogak növekedésekor rendellenességeket vonnak maguk után, nem fogja tudni megfelelően ejteni a sziszegő hangokat, mert a fogak nem zárnak jól. Mindenképp lényeges, hogy beszéljünk a gyerekhez minél többet, mert utánoz, éppen ezért nem jó az, ha a felnőtt gagyog, esetenként selypít a gyereknek. Így történhet meg, hogy még öt-hat éves korában is csótolomot mond a csókolom helyett – és esetenként a szülő még meg is erősíti ebben, mondván, hogy milyen édes.

Később, a fogak kicserélődésénél átmenetileg felléphet beszédhiba, az sz, c, s, cs hangoknál, mivel nincs a nyelvet amihez támasztani, de ezek nem súlyos esetek, ilyenkor nem is foglalkoznak a hangok javításával, csak – ha visszamarad valamilyen hiba – amiután kinőttek a végleges fogak, kell szakemberhez fordulni.